2010. június 18., péntek

PÖTRÉTE, EGY KICSIT MÁSKÉPP 1 rész


Egy hosszú, fárasztó autóút után érkeztünk meg csütörtök éjjel, Zala megye egy kicsiny falujába, a Nagyszülőkhöz. Az apropót a Nagypapa 80. születésnapja adta. Mivel a család nagyja és a Papi is nagy pecás, természetesen horog nem maradhatott szárazon, ezért horgászat is szerepelt a programban. De melyik vízre is látogattunk el?



Pötrétére!



Ideális esetben, szinte körbe öleli a stéget a tavirózsa, amely jó haltartó hely


Mit érdemes tudni a tóról?


E csodálatos táj, Zala megye középső részén,...




... a Szévíz völgyében fekszik. Zalaegerszegtől 29, Nagykanizsától 28, Lentitől 40, Keszthelytől pedig 28 km-re található.

Természetesen nem itt laknak a Nagyszülők


Az egyes és kettes tavak az 1970-ig tartó tőzegkitermelés következtében jöttek létre, majd a bányászat befejeztével a talajvíz gyorsan feltöltötte a gödröket. Így alakult ki az I- es tó, amely inkább nádasos, nyílt vizekkel rendelkezik, és egy afféle pontyos, intenzíven telepített állóvíz, ahol nem érvényes az általános ponty tilalom. Ezért is oly kedvelt hely, mert ugye, pontyra – majdnem - minden családnál szükség van (legalább egyszer az évben, Karácsonykor).


A II - es tavon is találunk nádas részeket, de ez a víz vadregényesebb: tele van száraz fákkal és bokrokkal; a torzsák, gyökerek, törzsek, ágak horogmarasztaló rengetege kiváló búvóhely az itteni halak apraja-nagyjának.


Egy légi felvétel jobban tudná szemléltetni, hogy milyen sok itt a nád, …

…és mennyire labirintusos az I-es tó


A II - es tavon is találunk nádas részeket, de ez a víz vadregényesebb: tele van száraz fákkal és bokrokkal, a torzsák, gyökerek, törzsek, ágak horogmarasztaló rengetege kiváló búvóhely az itteni halak apraja-nagyjának.

Akadókban nincs hiány

Nem egy könnyű pálya



Mindkét tóban fogható vörösszárnyú keszeg, bodorka, karikakeszeg, dévérkeszeg, compó, kárász, ponty és csuka is. Én még sehol nem láttam olyan szép vörösszárnyú keszegeket, mint itt, Pötrétén.


Ezek (illetve más fehérhalak) állománya biztosítja a ragadozó halak bőséges táplálékát és egyben nyújt kiváló szórakozási lehetőséget a horgászni vágyóknak. Mindkét tó medre jellemzően puha iszapos, ami nagyban megnehezíti a horgászok lehetőségeit.


Tavaly az egyes tavon megálltunk egy nádfal előtt, ahol a csónak leszúró karóját (akaratunkon kívül) egy könnyed mozdulattal, szinte az egész rudat a vízbe toltuk. Van, ahol 2-3 méter mély a víz, de akad olyan rész, ahol a 30 centit se éri el a vízmélység. Akik nem szeretnek korán kelni, azok figyelmébe ajánlom a csónakbérlési lehetőségeket (horgászbolt, kocsma), mert a „kevés” parti horgászhelyet hétvégenként nagyon hamar elfoglalják.

Az I-es tó kikötője,...

...ez pedig a pihenő része

Igen, már a II-es tavon járunk

Nem sok horgász lehet a vízen, ha csak ennyi autó parkol itt


A hajnali egy utáni lefekvés miatt tudtuk, hogy pénteken a kakas kukorékolásakor mi még bőven az ágyban leszünk.



Mire e napon sikerült mindent elrendezni, már a Nap is jobban közeledett Nyugat felé, azaz már jócskán kettő órára járt az idő. Fél napra már nem akartunk napijegyet venni, ezért a II-es tó és a mellette csordogáló patakok ritkábban látogatott részeire igyekeztünk a földeken, a vadász mezőkön, az erdőn át, hogy minél több természetképet és videofelvételt készíthessünk, ha már így alakult. Gondolom, most páran a fejükhöz kaptak, hogy nem vagyok normális. Azokat szeretném megnyugtatni, hogy minden rendben van velem, de tény, hogy mivel az utóbbi időben egyre több horgászattal kapcsolatos oldalon látható Bernard és Martin már-már álomba illő horgász kalandjaikról szóló filmjeinek rövid, vágott epizódjai, bennük szebbnél-szebb tájakkal, halakkal és hihetetlenül jó felvételekkel víz alatt és felett, azóta egy gondolat motoszkált a fejemben.

Tavaly az egyik horgászversenyünkön elég sok videofelvételt készítettünk, amiből Tibi hosszú munkával egy jó kis filmet vágott. Ennek az apropóján, és Martinék filmjeit látván jutottam el arra az elhatározásra, hogy néhány alkalommal én is készítek felvételeket a horgászatok alatt, ha időm engedi. Mivel több napra érkeztünk a Nagyszülőkhöz, de csak egy napot terveztünk pecázni, ezért tudtam, hogy sok fénykép és videó anyag lesz.
Nem sokkal az érkezésünk előtt vettem egy melles csízmát, amit itt szerettem volna felavatni, és ha már kamera is van, akkor jó lenne egy vízálló tok, doboz hozzá. Persze tudtam, hogy a közel hét éves, körülbelül nyolc órát használt gépnek nem fogok venni egy gyári tokot, mert értelmetlen lett volna, ha még lehetne kapni, ezért maradt a házi készítésű eljárás. Én nem vagyok egy barkácsolós típus, ezért segítséget kértem Cukitól és a Szittyentől. Még ők se csináltak ilyet, de érdeklődésük garancia volt arra, hogy megoldják a problémám.

 A legtöbb horgász ezekre a területekre nem jár, mert nem ismeri, hogy hol, mikor és merre kell menni ahhoz, hogy leérjen a vízpartra. A helyi pecások általában bringával tekernek ki, ameddig lehet, aztán lepattannak a nyeregről és a gödröket kerülgetve, maguk mellett tolva sétálnak ki a vízig. Normál személyautóval szinte senki nem próbálkozik, mert itt az is előfordul már, hogy terepjárók is elakadtak.


Erre a túrára szinte az egész család kedvet kapott, ezért sokan indultunk el az erdő felé. Idegenvezetőnk Papa és Szittyen volt, igaz, hogy Cuki, Nidzsi, Méry, Tibi, Pali és én is jártam már ezen a szakaszon, de talán nyugodtan mondhatom azt, hogy kettejüknek van a legtöbb tapasztalatuk ezen a szakaszon. Természetesen mindenki hozott magával egy kis botot, hogy menet közben, itt-ott belógasson az érintetlen, néhol nyakig érő csalán és a száraz nádszálak között a patakokba.

Mi van balra?

Tudom,  ez egy régi magasles

Hoppá! Nem árt a lábunk elé is nézni

Amikor már itt jártunk, akkor tudtam, hogy pár perc és a vízparton leszünk

Kormorán család

Kormorán, landolás közben

Csatorna peca, bár ebből a szögből ez nem teljesen vehető ki. Hihetetlen, de ebben is voltak halak

Durva, mi? Visszafelé sikerült az egyik ág mellé lépnem. Még szerencse, hogy rajtam volt a csizma

Taktikai megbeszélés, mielőtt felavatnám a melles csizmám, és a kamarát az új tokkal

Erre a pillanatra már régóta vártam

A talajra pillantva jól látni, hogy a földekre járó traktorok olyan mély gödröket is csinálnak, hogy némelyik lyukban akár vaddisznók is fürödhetnének. A tőzeg tulajdonságai között szerepel, hogy egy kis esőzéstől akár napokig elzárhatja előlünk a legjobb horgász helyeket is. Időközönként egy-egy nagy mélyedést betemetnek darabolt téglával, tört tetőcserepekkel, de idővel ezeket is elnyeli a tőzeg. A Nagypapa rengeteget tudna erről mesélni, mivel nyugdíjazása előtt erdész volt. A környező dombokról és völgyekről nála több információt szinte senki nem tud többet, vagy ha mégis, akkor festi magát. A legutolsó egyik története szerint, amikor tavaly a szomszéddal kiment horgászni, az eső miatt már nem tudta haza hozni a kicsi traktort. Ezért egyszerűen kint hagyta az erdőben, és csak napok múlva ment vissza érte, amikor már járhatóvá váltak az utak.

Egy kicsi esőtől, akár napokig járhatatlanok az utak

Nem sok hely maradt, hogy a pecás eltolja a bringáját


A puha talaj előnye, hogy…

…aki figyelmes, az ilyen, és…

…ehhez hasonló nyomokat láthat

Az már biztos, hogy vaddisznók és szarvasok jártak erre, de sajnos nem láthattuk őket

Papa és Pali, már hazafelé igyekeznek
A szombati napra is csak sétálós, tapasztalatgyűjtős programot terveztünk, mert nem tudtuk, hogy merre mozognak a halak, és milyen új helyek vannak idén, ahol talán eredményesebbek lehetünk majd vasárnap. Korábban már megfigyeltük (majd szerencsénkre most ismét láthattuk is), ahogy a pontyok ívnak a sűrű fák között, de azt soha nem gondoltam volna, hogy az akár 8-10 kilós példányok is ki-kiugranak a vízből, forognak a szemünk előtt. Akik aznap próbáltak szerencsét, dévért, karikát fogtak, és az éhesebb pontyok közül is horogra keríthettek egy-egy darabot.


Nosza, irány a horgászbolt, hogy vasárnap hajnalban mehessünk majd horgászni. Hoppá! Zárva! Igen, feltüntették a nyitva tartási időpontokat, miszerint majd csak délután fog kinyitni. Akkor beugrok a kocsmába, mert ott is lehet venni. Lehetne, ha ez is nyitva lenne, de zárva. Még ilyet! Az van kiírva, hogy fél háromkor nyit. Rendben. Illetve nincs rendben, de azért várunk egy kicsit. Az órámra nézve szembesültem azzal, hogy lassan ¼ 4 van, tehát már nyitva kéne lennie.



Kettőből kettő. Semmi baj, csörögjünk rá a halőrre, majd ő megmondja a tutit. A rövid beszélgetés lényege a következő volt: a kocsma tulajdonosa valószínűleg kint van a földeken és szánt valahol, ezért nem nyitottak még ki. Megoldást ő se tudott, ezért a horgászboltos hölgyet hívtam fel, mert vasárnap már lógatni szerettem volna. Kedvesen felajánlotta, hogy az ünnep miatt nincs nyitva délután, ráadásul elutaztak, de ha este nyolcra átgurulunk hozzájuk, akkor szívesen ad másnapra napijegyet és csónakot is. Oh, fény az alagútban! Már csak az előttünk álló közel négy órát kéne elütnünk valahogy.



A kettes tó egyik oldalában, és egy új bányató között sétáltam be, hogy készítsek pár fotót, így ennek köszönhetően be tudom mutatni, hogyan lesz a szántóföldből horgásztó, és milyen gépeket használnak hozzá. Sajnos nem mindenről tudtam fényképet készítenem, de lássuk a menetét.



Tételezzük fel, hogy nyomja a zsebünket némi pénz, amit már nem tudunk másra költeni, mint földterület vásárlására. Vegyünk, vetessünk talajmintát, majd ha minden rendben, akkor a bányászati engedélyt kell beszereznünk. Jelöljük körbe a bányaterületet úgy, hogy hagyunk szorgalmi utat. Húzzuk le gépekkel az akár 2-3 méteres termőföldet, mert erre már nem lesz szükségünk. Ezt követően körbe kell árkolni a területet. Az árkok 1,5-4 méter mélyek is lehetnek, bár általában olyan mélyet csinálnak, amennyire a munkagép le tud nyúlni. A csatornában összegyűlt talajvizet kiszivattyúzzák, majd elkezdik a fákat és bokrokat kivágni. Persze ez nem teljesen sikerül mindig, lásd a kettes tavat, ahol a vízben jól láthatóak a régi erdőknél szinte csak a koronát vágták le, és „véletlenül” ott maradtak a törzsek és a gyökerek is. Na, de ugorjunk tovább, mert ha ez is megvan, akkor nyomjunk a gázt, és indulhat a tőzeg bányászata.

Lehet, hogy a magasles is „útban” lesz?

Ezek a gépek nem viccelnek munka közben, mert keményen kanalaznak, akár tőzeget is

Én mondtam!

Idő kérdése, és itt is egy jó kis horgász tó lesz

Beomlott a puha tőzeg a lánctalpas alatt, ezért keskenyebb lett az árok

Jó az öreg orosz gyártmányú szivattyú a háznál

Természetesen nem olyan egyszerű ez az egész, mint ahogy én leírtam, és nyilván további eszközök, gépek,  szakemberek is kellenek hozzá, de ez mind megoldható, ha van elég pénz, pénz és pénz ehhez a munkához.



Aranyat ér a gumicsizma az ilyen terepen

Alig hittem a szememnek, amikor megláttam a bringát a fa mellett,... 

...de tudjuk, hogy a horgászok nem ismertnek lehetetlent

Ezzel a kerítéssel „óvják” a II –es tó halait, hogy ne ússzanak át a bányatóba

Normális esetben itt egy „gát” lenne a két tó között

Fák, ágak, nádas,…

…igazi vadregényes táj fogadja a horgászokat

Ez egy könnyebb,..

…ez már közepes,…

… végül egy nagyon nehéz pálya

Ő már víz nélkül maradt

Aranyat érnek, az ilyen árnyékot adó fák

Ez tényleg giccses?

Ez is? Nem baj, én szeretem


Sajnos a kitartásunk alábbhagyott egy idő után, ezért haza mentünk, hogy megnézzük a képeket.



Napijegyet ugyan nem vettünk, de tudtuk, hogy másnap reggel, nem fogunk otthon ülni, egy ilyen csodálatos helyen, mint Pötréte és környezete.



A következő részben vasárnap hajnaltól folytatom a kalandozást, és nyugodtan mondhatom, hogy aki akkor is velem tart, további szép képek láthat a zalai tájakról, állatokról és természetesen szebbnél-szebb halakról. Nem utolsó sorban - nagy küzdelem árán- , sikerült megfognom első Pötrétei nemes halamat is, melyre több mint 4 éve vártam.