RETRÓ HORGÁSZVERSENY

Akik a mai cikkem végig olvassák, részt vesznek egy időutazásban. Nyugalom, nem kell bevenni semmi kapszulát, űrhajó sem fog jönni, mert most is horgászatról lesz szó, azzal a különbséggel, hogy nem napjainkban használatos felszerelésekkel űzték a pecát szereplőim. Nem lesz lágy match, feeder, de picker bot sem történetemben, hiszen egy igazi Retró horgászversenyt fogok bemutatni, melyet Tibi barátom szervezett egy kis tavon, Turán.

Ébred a természet

Ha azt mondom, hogy Forelle, Relah, Neptun, akkor most sok olvasómnak talán még gyermekkorát idéző horgászatok, apával vagy nagypapával őrzött emlékei ugranak be. Ugye? Velem biztos ez történt, még akkor is, ha napjainkban inkább a finomabb és korszerűbb technikákat részesítem előnyben, ha horgászni megyek. Na, de most ne erről beszéljek már. 

Minden előkerült a sufniból

Immár a harmadik versenyre érkeztünk meg ide Pest megye egyik kicsiny községébe, ahol pár elszánt horgász szeretné összemérni tudását és szinte már teljesen elavultnak tűnő készségét, egy baráti verseny kereteri között, ahol nincsenek kőbe vésett szabályok és nem szól senki, ha fárasztáskor átúszik a hal a mellettünk ülő versenyző területére. Azonban itt is kell egy-két megkötés, hogy valamennyire garantálhatóak legyenek az egyenlő esélyek.

Hamar elhangzanak a szabályok és megtörténik a sorsolás, mindenki megkapja a horgokat, amiket a verseny alatt kell használni. 

A rajthely és a kapott horgok

A küzdelem ideje alatt, minimum 0.20-as monofil zsinórt lehetett nyúzni és kizárólag azokat a kampókat, melyeket most kaptak.

A technika nem volt megszabva, csak annyi, hogy nem lehet csili-vili hetvenöt csapágyas orsót, picker, feeder vagy matchbot használni. Etetni sem lehetett gyári szuper kajával,...

... pusztán kenyérrel, vakondtúrással, kukoricával, tehát csak olyan természetes anyaggal, ami akkoriban a házaknál vagy a vízparton is könnyen beszerezhető volt.  Az azonos méretű horgokra kenyér, giliszta, kukorica, esetleg valami puffasztott csali lehetett felhúzva. Szúnyog és csonti használata szigorúan tilos volt!

Ennek eredményeképpen előkerültek az úttörő, még gyermekkorunkban boldogan használt botok és nádpálcák. Érezhető volt, mindenki nagyon komolyan vette a szabályokat és készült a versenyre, megtisztelve a verseny szellemét. 

Hajrá Fiúk! Hajrá Asta! – utóbbi női név. Litvániában született és az egyik barátunk párja, de ettől függetlenül külön fog ma versenyezni.

Asta tudta mit akar, bár most horgászott első alkalommal

A mai időutazásra itt megjelent versenyzők elkezdik kicsomagolni és egymásnak mutogatni a padlásról, pincéből előkerült vagy horgász bazárban vásárolt felszereléseiket. 

Srácok! Én is meg szeretném nézni a felszereléseket!

Egy utolsó hörpintés a Vándorkupából, mert vissza kell adni

Csabi! Mi a baj? Félsz, hogy idén is második leszel?

Míg lencsémen keresztül keresem a legjobbnak gondolt pillanatot, mozzanatot, hallom ahogy gyermekkori történetekről beszélgetnek és mesélnek egymásnak a versenyzők. Hát igen, ez több mint egy napjainkban megrendezett verseny, ennek igazi retró hangulata van így.

Miközben körbesétálom a tavat pár képért és nyers videó anyagért, amiből majd a fagyos téli estéken (bár tévednék a hideggel kapcsolatban) készítek egy videófilmet, addig a társaság nyugodtan tovább készülődik és a verseny kezdetét jelző hangot figyeli.

Szép és nagyon rendezett kis tavacska

Sikerül időben visszaérnem a többiekhez, bár én nem rohanok annyira, ugyanis nem versenyzek, csak kattintgatok és forgatom a szalagot a kamerában úgy, hogy néha elindítom és megnyomom a „REC” gombot.

Orosz csoda a táska bugyrából...

...és társai

Az idő már megviselte picit ezt az orsót

Oh, micsoda kavalkád! Retró orsók és mérlegek

A Neptunt, Magyarországon a MOM-ban gyártották. Az orsó fémházas, fém csészével és műanyag hajtókarral került forgalomba

Csabi családi ereklyéinek egyik gyöngyszeme, hiszen az orsó és a bot is 44 éves

Megbízható, precíz működésű szerkezet volt, mindössze egy golyóscsapágyat tartalmazott, melyet 1989-ig gyártottak. A fék csupán egy fémlamellából és egy filcbetétből állt.

Ebben a méretben messze a legjobb volt a hazánkban beszerezhető, szocialista típusok között

Csabi másik 44 éves, féltve őrzött családi horgász felszerelése, amit használt a mai versenyen

Régi matracra pakolta egész arzenálját, melyekkel Csabi kocsijának csomagtere tele volt. Szerintetek ki hozta a legtöbb korabeli felszerelést, eszközt, kiegészítőt? Csabi!

Ebben a sokunknak ismert nagy cégnek a zacsijában hozta magával....

...ezeket a szép úszókat. A képen sok olyan van, amit Csabi maga készített, egy "öregtől" tanulva

Persze, bolti is akadt. Kinek ismerősek az ilyen úszók?

Na, de már sokan készülődnek a versenyre. Itt Sas (így hívják) épp beüzemeli 2000 forintért vett orsóját és botját

Párja, Asta is ezt tette, szintén azonos árkategóriájú és típusú felszerelésével. Mellékesen megemlíteném, hogy köztük volt egy családi verseny. Aki a kevesebb halat fogja a verseny ideje alatt, az főzi a aznapi vacsorát

Hát persze, valamitől csajosnak kell lennie a cuccnak

Nehezen, de tovább haladtam, elvégre lassan kezdődik a verseny, ezért körbe kéne nézni. Lali, a kétszeres bajnok épp az etetőanyagot készíti

A vakondtúrás engedélyezett, volt is aki használta

Naná, Lajos! Ki más? Le is bukott, elég ha a körmére nézünk kicsit :)

Micsoda keverőgyűrű és nádbot

Szinte mindenki kész, elhangzik a füttyszó és kezdetét veszi a III. Retró Horgászverseny Turán. Lássuk, ki mire jut a régi kütyükkel.

Az idei versenyre, a tavaly előtti versenyen diadalmaskodó Misi csinált egy egyedi bottartót

Szerintem jól sikerült és ötletes, azonnal megkockáztatom, szerintem nincs még egy ehhez hasonló szerkezet az országban

Elég hamar jelentkezik az első éhes hal, akarom mondani halacska. Egy kicsi kárász Csabi nádfal elé bevetett úszós felszerelésén felkínált csalijára lett figyelmes. Nem szeretném ledegradálni a fogást, mert jelen helyzetben neki köszönheti a horgász a sikerét. Csabi vezeti a versenyt, mondhatni őt illeti az első és a legnagyobb halat fogó horgász titulusa is. Persze nem volt ez ennyire egyszerű és „unalmas” megmérettetés.

A verseny első halát Csabi fogta

Nem lehetett hátradőlni, mert jött a hír, a szektor másik végén is fogtak valamit, ezért szedem a lábam, hogy megörökíthessem a zsákmányt. Peti nem éppen a nagyhalas képpel fog történelmet írni, de a „minden hal”-ban ez a „töpörödött törp ördög” is beleszámít. Sajnos sok tavon küszködnek a törpeharcsákkal, mert komoly gondokat és károkat okoznak, gyakran ellehetetlenítik a horgászok és tógazdák örömeit ezek az apró rusnya uszonyosok.

Peti csak mosolyog rajta

Upsz! Gond van a régen használt felszereléssel, mert feladta a szolgálatot a damil

Peti a segítségére megy és felajánl egy tekercs damilt, hogy tovább folytathassa versenyét a Spori. Hihetetlen korrekt és tisztességes hozzáállás! Példamutató még akkor is, ha ez egy baráti verseny

Kicsit sétálni mentem és kukkoltam a parti nádasból

Keresem a legjobb beállítást (mert igazi kihívás egy ilyen kicsi halról jó képet készíteni), mikor hallom, hogy már a tavalyi bajnok is fogással büszkélkedik. Nincs mit tenni, hátamra kapom az apparátusom és megkeresem Lalit. Hát, ő se találta meg a nagyhalak rejtekhelyét, mert a kárász tömege erősen a kölyök koraiban van most. Sebaj, legalább van kapás, mert a tavalyi versenyen még ennyi se volt. 

Lajos most sem bízta a véletlenre, régi felszerelésével is megtalálta a halakat

Kukoricával, gilisztával és kenyérrel csalizott a megmérettetésen

Lajos szinte múzeumba illő botja, de orsója jól dolgozott bedobáskor és fárasztáskor egyaránt

Ötletes kapásjelzője jól jelezte neki, ha akció volt

Természetesen a bottartó is hagyományos, bár ilyet én még napjainkban is használok a Duna parton, de nagyapáink éveiben is hasznos volt

Jöhet a friss csali, mert nincs kapás

Teljes a koncentráció, mert még döntetlen a családi verseny

Asta- Sas 1:0! Jár a puszi a kárásznak

Csabi! Ne a cicával foglalkozz, még tart a verseny

Norbit elkisérte párja, hogy szerencsét hozzon neki, be is jött. Persze nem ez az első közös, vízparton töltött horgász történetük

Öröm a kisfiú arcán, barátkozik a vödörben úszkáló kis kárásszal, míg...

...a kis szőke bájos testvére megpróbál halat fogni

Vajon idén ki nyeri meg a versenyt? Misi? Lajos? Esetleg valaki más?

A négy órás versenyidő hamar eltelik annak köszönhetően, hogy bár a nagy rekordfogások elmaradtak, ellenben akik ma halat fogtak szinte egyen méretben kapkodhatták ki a vízből őket. Nagyjából fej-fej mellett haladva küzdöttek meg az impozáns kupáért és a dicsőségért.

A madarak énekét a verseny végét jelző füttyszó zavarja meg, szerencsére ők tovább dalolásztak és színesítették a vízparton töltött időnket.

Jöhetett a várt mérlegelés, hogy kiderüljön ki nyerte meg a szoros, régi felszereléseket használt horgászok versenyét.

Csabinál kezdtek el mérlegelni és szerencsére volt mit, mert a nádfal előtt összegyűlt kárászokból és törpeharcsákból sikerült párat fognia, ezért a mérlegelést követően haladtak tovább a többiekhez.

A főszervező és Csabi mérlegeléskor

Asta már tudja, megnyerte a családi versenyt! Ma nem ő fog főzni :)

Míg az összesítés tartott, addig körbe néztem, hogy ki és milyen régiséggel érkezett a versenyre, hiszen nemcsak a három legtöbbet fogó horgász kap elismerést és díjazást. A legtöbb régi felszerelést bemutató pecást is elismerik. Az ő nyereménye egy hajdanán népszerű nádbot, rajta kézzel készített balsafaúszó vastag kanócon, fogóval rászorított sörétekkel és egy Rileh orsó lesz. Azért ez jól hangzik, nem?

A horgászok összetömörülve hallgatják Tibi (a főszervező) szavait, hogy mihamarabb lehulljon a képzeletbeli lepel, ki hol végzett a baráti Retró horgászversenyen.

Szerencsére sokan tudtak halat fogni a manapság finomnak éppen nem mondható felszerelésekkel, de voltak mázlisták is, akik kedvezőbb helyre soroltak vagy jobban tudtak alkalmazkodni a nehéz és korlátozott versenyszabályokhoz is.

Peti harmadik lett, ezért a képzeletbeli dobogó második fokára Csabi már rutinból ált fel, tudniillik ez a harmadik versenye és mind a három alkalommal a második helyen végzett. Valami pluszt kell jövőre kitalálnia, hogy ő is bajnok lehessen és hazavihesse a serleget és a vándorkupát.

A verseny győztese a tavalyi bajnok, Lali! Sikerült megvédenie bajnoki címét, ezért ismét ő vihette haza a vándorkupát (még egy évre), illetve a "aranyérmeseknek" járó serleget.

Gratulálok fiúk, kemény küzdelem volt!

Ismét Lali lett a győztes, így idén is ő viheti haza a vándorkupát és a serleget is

Csabi! Neked van a legtöbb retró felszerelésed, így ebben a kategóriában büszkén viheted haza jutalmad. De tudom, örülnél már, ha Te nyernéd meg a versenyt, unod az örökös második helyet a képzeletbeli dobogón. Talán jövőre :)

Jár a pezsgő a hölgynek, Asta három kárászt fogott! Hatalmas gratula! Sas már beletörődött a konyhatündér szerepbe, képzeletben kötényben van és készíti a vacsorát

Jó hangulatban, jó társaságban mérte össze tudását és régi korabeli felszereléseit az időutazásban részt vevők. Gratulálok mindenkinek!

Most én is rajta vagyok a képen, mert Asta állt a gép mögé, köszi :)

A mai versenyen is elmaradtak a rekordlistás fogások, de a tíz-húsz kilós egyéni összefogások is, bár ezt senkit nem késztetett sírásra. Én ugyan nem versenyeztem, de közöttük esve-kelve azt éreztem, hogy ez egy jó hangulatú, remek verseny, ahol mindenki ki akarta próbálni a gyakran poros, ütött-kopott, egykoron gyakran használt felszereléseit, féltve őrzőzz kincseit.