FEEDEREZÉS A DUNA FŐVÁROSI SZAKASZÁN (VIDEÓ)

A betonnal kiöntött és rendezett partot a hátam mögött hagyva ma egy kicsit természetesebb, zöldebb területen tettem próbát. A part menti meredek kövezést szegélyező fasorban egy olyan helyet fedeztem fel, ahol kényelmesen elférek és lesz elég területem a szerelékem bedobásakor. Miután felszereltem botom, csontit tűztem horgomra, majd megtömtem etetőanyaggal a kosaram, már repült is a vízbe a bot annak rendje és módja szerint, körülbelül húsz-huszonkettő méterre. Kíváncsian vártam az első kapást, mert ezen a helyen még soha nem volt alkalmam horgászni. Mindössze annyi információm volt, hogy itt a nagy sodrásban és mélységben sok a paduc és a márnák is tiszteletüket szokták tenni.

Irány vissza a mélybe!

SZERELMEIM, A KESZEGEK!

I love Bream!

Miért éppen dévérkeszeg? Mit szeretek benne? Mi bújik meg a vonzódásom hátterében? 

A mostani posztomban szeretném kicsit beavatni olvasóimat ezekbe a miértekbe. Kettőezerben, mikor újra elkezdtem horgászni, barátaimmal elég sok tavon megfordultunk az országban, azért, hogy kellemesen eltöltsük az időnket, vagy fogjuk egy-két szép halat. Néha versenyeken is elindultunk, de leginkább amatőr módon próbálkoztunk csak a magunk szórakoztatására, hogy ki tudjunk kapcsolódni a fárasztó hétköznapok után. A legtöbb tavon leginkább a ponty, az amur és a rablóhalak telepítését szorgalmazták, valósították meg, elvégre a legtöbb hazai horgász kedvenc halai ők lennének.

Sok horgász kedvence a ponty

Hosszú éveken át barangoltam sorra a tavak partjain, keresve...

EGY NAP, MIKOR KOLBÁSZBÓL VOLT A KERÍTÉS

Sötét volt még, csak a part másik oldalán világított pár lámpa az úttest mentén a gépkocsivezetők örömére, innen nézve csupán halovány fénycsóvák.

Mögöttünk egy kis erdős rész terült el, de az ide vezető úton néhol látni lehetett pár házat, viskót. Nem voltak jó állapotban, ami cseppet sem izgatott, mert nem ingatlanvásárlás végett érkeztünk ide az élő víz partjára, hanem egy jó márnás (és remélhetőleg keszeges) úsztatásban bizakodva.

A pirkadatig hátralevő hatvan-hetven percet reggelizéssel, beszélgetéssel és a víztükör figyelésével töltöttük el. Szerencsénkre aktívak voltak a halak, jelezték, hogy itt vannak, de nem csak ők mutatkoztak.

A fák hulló levelei között egy mókust vettem észre, ahogy egyik ágról ugrott át a másikra, fittyet hányva arra, melyik lombkoronán van épp fent vagy lent. Hát igen, én is másztam fára kölökkoromban, de soha nem voltam ennyire fürge, gyors és könnyű.

Néhol kissé hiányosan, de őszi pompában a part

Marci sztorizni kezdett, hogy tegnap este, a mai napra kevert márnás etetőanyag összekeverése közben szagra mentek a lakók a pincébe, köszönhetően az erős sajtaromának. Hát, érdekes lehetett ezt az intenzív bűzt a másodikon érezni, de nézzük az előnyét, jó a szomszéd szimata és az aroma se idejemúlt, még friss. Azért azt hamar hozzáteszem, örülök, hogy nem vagyok ifjú barátom szomszédja, bármikor nyugodtan kinyithatom az ablakot és az ajtót is, ha friss levegőre vagy szellőztetésre vágyom.

Nyílt a vödör teteje a parton, mit mondjak, nem viccelt az a tömény szag, ami facsarta az orromat. Ezzel a mozdulattal a környék összes hölgy tagját...

ÉLESBEN A DUNÁN

A mai napon több dolgot terveztem élesben tesztelni itt a Duna fővárosi szakaszán. A magas vízállás miatt a jelenlegi helyszínünkön nagyon húzott a víz, ezért kénytelen voltam nagyobb, számomra már szinte „felfoghatatlan” tömegű kosarakat használni. A hömpölygő vizet a lábunk előtt lepakolt kövezés igyekezte a medrében tartani (amennyire csak tudta), még akkor is, ha ezen a szakaszon hamar mélyül a part, nincs hosszan elterülő sóderos lapály, ahol a víz szépen „kiterülne”. 

Kiváló idő, de a kérdés az, hogy remek kapások és fogások is lesz

A rohanó sodrás, valamint a mélység is azt „diktálta”, hogyha rendszeresen ott szeretném tartani a kosaram, horgom, ahova bedobtam, szükség lesz akár százötven grammos kosárra, plusz a benne rejlő finomságok súlyára, még akkor is, ha a meghorgászott táv csupán 15-17 méterre volt a parttól. Mi volt ebben a tesztelés? Leggyakrabban 30-40, esetleg 70 g-os kosarakat szoktam használni, a 150 g már számomra már a „Gyúrunk vaze?” kategória, nem is szólva az ehhez méretezendő felszerelésről. 

Lássuk, hogy mik a határaink

Horgomra friss csontik kerültek, drabális kosaramat is megtöltöttem (mint a libát) barna tónusú etetőanyaggal,...

BÉKÉS KONTRA RAGADOZÓK

Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy szeszélyes az időjárás, szinte teljesen kiszámíthatatlan. Aki pontosan tudna előre jósolni úgy, hogy az meg is valósul, annak lottóznia kéne. Napokig kellemes napsütéses órákat élhetünk meg, majd hirtelen annyi eső esik rövid idő alatt, mint normális időszakban egy-két hónap alatt. A változó légnyomásról és a szélről már nem is beszélve. Teljesen rapszodikus.

A blogomon most lezárt szavazatokból egyértelműen kiderült, hogy a voksolók 42%-a nem szeret szélben vagy viharban horgászni. Második helyen holtversenyben a tartós vagy heves esőzés és a fagy végzett, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a tikkasztó kánikulát jelöltétek.

Érdekes vagy sem, de ami engem a legjobban bosszant horgászat közben, az a szél és az erős vihar, ami a szavazók többségét is, függetlenül attól, hogy úszós, vagy fenekező módszerrel horgásznak-e.

Köszönöm, hogy szavaztatok.

Itt az ősz, és ilyenkor igazán érdemes tovább horgászni, nem a pincébe vagy a garázsba pakolni horgász felszereléseinket, hiszen gyakran ilyen tájt lehet nagyobb példányokat fogni a békés halak közül, és a rablóhalas szezon is most indul. 

Őszi horgászat, lenyűgöző színekben

Paduc és csonti a horgon

A folyóvizek sodrófája

Ritka dunai fogásom

A következő kérdés merült fel bennem ezzel kapcsolatban:

Ha időd engedi,...

EGY GYORS HAJNALI ÚSZTATÁS A DUNÁN

Alig több mint két és fél óra alvás után, az éj leple alatt igyekeztem ki az Öreg Hölgy, azaz a Duna partjára horgászni, hogy még ki tudjuk használni barátommal a legjobb időszakot, ami a várható kapásokat illeti, mielőtt beindul a nagy élet. Bár ha az éjszakai járatra visszagondolok, ott is volt élet. Jobbra-balra dőlve aludtak az emberek a bulikból haza igyekezve, a buszon zötyögve, kivéve azokat, akik még ébren voltak, beszélgettek.

Ahogy a rakpartra értem hajnali három óra harminc körül, megakadt a szemem, hiszen nem mindennapos, hogy ilyen idő tájt (vagy egyáltalán bármikor) lássak itt egy megvilágított asztalt, rajta kicsi tükröt, ahol egy hölgyet sminkeltek. Felmerült bennem, itt forgatás lesz, akkor aztán annyi a nyugodt horgászatnak. Körbenézve azt vettem észre, sehol a közvetítő kocsi, a kamera, de a stáb se. Csak ők hárman voltak, a színésznő vagy modell, a sminkes és még egy rendezőszerű emberke, de mit is érdekelt engem, hiszen ebből kiderült, nem lesz nagy hangzavar, nyugodtan lógathatom majd a csalijaim.

Ébredezik a város

A kiszemelt sóderos parton már volt egy kolléga, aki hajnali három óta fenekezett, és a dunai horgászok apró, de falánk rémei közül fogott csak párat. Szerintem a géb csak télen hasznos, mikor menyhalazni szoktunk, mert nagyon jó csali, imádják a menyusok, meg a többi ragadozó is. 

Ebben a koromsötétben nemigen láttam még semmit, az úszómat is nehéz látási viszonyok mellett voltam kénytelen kisúlyozni, hosszú percek alatt. Mire végeztem, már Máté is leért, aki a lehetőségeinket mérlegelve azt tanácsolta, hogy menjünk egy másik szakaszra, ma nem lesz ez a hely annyira jó. Régi motoros már a dunai horgászatban barátom, iszonyatosan sok tapasztalattal rendelkezik, így egy percig se vitattam döntését, és elkezdtem pakolni.

Így már azért könnyebb lesz szerelni

Az új (szintén sóderos medrű) helyszín nem volt messze, ami nem véletlen lett kiszemelve, hiszen ilyen adottságú aljzaton akartuk felcsalizott horgainkat bevetni, ...

AZ ELSŐ DUNAI BAJSZOS

Este kilenc óra múlt, mikor a fővárosi tömegközlekedés egyik csodálatos szerelvényén zötyögtem a Corvin plázába, hátamon az ólmokkal, horgokkal és csalival pakolt táskámmal, kezemben két feeder bottal. Elég abszurdnak tűnhet így elsőre a történetem, hol és mit akarok fogni egy bevásárlóközpontban az éj leple alatt? Na, lássuk a csavart a sztoriban!

Rafi (szül. neve Zsolt) és Tibi voltak ott, mert salsa órát tartottak tízig, majd terveink szerint onnan indulva vetjük bele magunkat a város éjszakai életébe. Aha, de akkor miért írom ide, egy horgász blogra a soraim? Azért, mert nem egy szórakozóhelyen akartuk eltölteni kevéske szabadidőnk, hanem a csodálatos, kiszámíthatatlan és kihívásokkal teli Öreg hölgy partján. Igen, horgászni indultunk. Két barátom nem igazán nevezhető folyóvízi pecásnak, de ez mit sem von le az est hangulatából. Rafi és az én éves engedélyem bőven elég lesz a ma estére, mert Tibi csak a bandázás és a „vérszívás” kedvéért tartott velünk. Két botra állítottam össze gyorsan egy-egy szereléket, melyet a tavi horgász haverjaim csak pislogva néztek, bár tudjuk, hogy nem egy nagy durranás a "nagyhurkos" végszerelék.

Az egyik horogra csonticsokor került, míg a másikra két kicsi sajtkocka. Míg e falatok a meder fenekén várták az éhező halakat, addig gyorsan egy kis "magyarázkodás" következett, mert barátaim a gyakori kapásokhoz és eredményes pecákhoz vannak szokva. Ezzel szemben a Duna nem ilyen bőkezű és nagyvonalú, sőt mi több, gyakorta igen fukar és szeszélyes. Talán ezért is annyira izgalmas és szép ez a folyóvízi horgászat. Soha nem lehet tudni, hogy mit ad (ha egyáltalán ad) nekünk a folyó, illetve soha nincs két ugyanolyan nap.

Talán már el is könyvelték, hogy itt az ég egy adta világon semmit sem fogunk fogni, mire a spiccem erős mozgásba kezdett. A kapást és a botom vízbe esését a határozott bevágásom szakította meg. Oh, ez jó hal lehet! Nem is hezitáltam tovább, átadtam botom Rafinak, hogy bármi is legyen a cájgon, az legyen az ő érdeme (és persze volt ebben némi marketing is). Rafi is érezte, ennek most a fele se tréfa. Fárasztás közben többször is kirohant hala, majd mikor már azt érezte, hogy a felszerelés nem mozdul, csak egyhelyben áll, elkönyvelte, hogy a pikkelyes kifogott rajta. Alkalmi botjával kicsit közelebb ment a folyóhoz, majd a zsinórt kicsit megtekerte. Ennek hatására a felszerelés ismét visszanyerte szabadságát, mi pedig a jó hangulatunkat.

Nem véletlen az öröm, hisz barátom ismét érezte a ficánkolást a sodrásban. Határozottabbra vette a fárasztást, örvendezve, hogy most végre nem vacak géb van a horgán, mint a hetekkel ezelőtti alkalommal. Közel nyolc perc is eltelt, mire partra terelte élete első komolyabb folyóvízi halát. Csillogó ruházata és hosszúkás teste jól festett a parton, majd Rafi kezében. Barátom, soha rosszabb kezdésed ne legyen, mint egy szép, sérülésektől mentes dunai bajszos! Fotózás után már úszhatott is tovább a barbus, majd gyorsan újra csaliztunk, mert friss csontikat akartunk a horgunk szárára húzni, hátha van még ott hal, ahonnan ez jött. :) Örültem barátom sikerének, mert így élőben láthatta, van itt hal, nem is akármilyen! Persze, nem a gébekre gondolok!

51cm és közel kettő kilogrammos volt

Az éjszaka ajándéka

Beszélgetés közben a bot spicce ismét táncba invitálta pillantásom. Apám! Ez már döfi! Gyors reakciómnak köszönhetően már éreztem is botomon az ellenfelem menekülését. Most is át akartam adni a lehetőséget Rafinak, de mondta, hogy ezt most én "oldjam" meg. Oké! Akkor tovább figyelek vízi partneremre, mert úgy tűnt, van meg benne kraft. Nem adta könnyen magát, így csak arra koncentráltam, nehogy most is a mélybe ússzon, és elakadjon a felszerelésem. Izgalmas percek végén partra tessékeltem őkelmét, majd "nyakon" ragadtam. Fényképezés végén ő is visszanyerte szabadságát, tovább úszhatott a márna.

Úúúúútálom a vakut!

Még egy búcsúdobás fért bele az időnkbe, mert már hajnali egy óra volt. Több kapás ugyan nem jött, mégis boldogan pakoltam össze motyómat, mert tudtam, barátomnak is nagy élmény volt ebből a nagy és titokzatos vízből kifognia márnáját. Egy rossz szavunk sem lehetett, mert másfél óra alatt fogtunk két szép dunai torpedót, jó társaságban és kiváló helyen.

SZILVESZTER

Az idei év utolsó horgászatán készült pár képpel szeretném búcsúztatni, a 2012-es horgász szezont, de ne feledjük, hogy lassan indul az új idény.

 

Sikerekben és kapásokban gazdag új évet kívánok mindenkinek!

Üdv,

Figura  

ELSŐ MÁRNÁIM

A képeimet nézegetve, az jutott az eszembe, hogy itt az ősz Én meg alig horgásztam a Dunán az idei évben. Az éves területi engedély,a víz és a halak adott,adottak. Hogy mi kellhet még? A kérdés jó. Egy fontos tényező hiányzik, a helyismeret!

Találtam pár nagyon jó cikket a neten, melyek nagyon jók voltak, tele információkkal. Az írásokban „érezni” lehetett, hogy az író szereti a halakat és a természetet is.

Gyorsan felhívtam Sanyamestert, hogy ismeri-e, mert felvenném Vele a kapcsolatot, hátha elkisérhetném egy,két alkalommal horgászni, hogy tanulhassak Tőle. Hogy mi volt a válasza? Nyugodtan írj Neki, biztos segíteni fog!

Másnap este el is küldtem a levelet. A következő reggelen már a válaszát olvastam, hogy „Természetesen szívesen segítek, de az esetek többségében elég rövid időre

(2-3 órára) szoktam/tudok csak lemenni, horgászni, hétvégén is legfeljebb 4-5

órát tart egy-egy peca.”, majd arra lettem figyelmes, hogy a sok levélváltásban pörögtek a napok, és egyre jobban vártam az első közös pecát.

Egy péntek esti horgászatban egyeztünk meg, amelyről egy kis munkahelyi gikszer miatt sikerült elkésnem. Beszélgettünk, dobtam 3-4-et, majd elindultunk haza, és lefixáltuk, hogy holnap lent találkozzunk a parton.

Szombaton már nem késtem el, és hogy mi történt?

 

Bagolykeszeg (alias: Máté) aznapi első márnája

Nekem az életem első márnája!:)

 

Nem nagy (26cm), de én akkor is boldog voltam

 Imádják a márnák a csontit

Ő már 28 centis

Peca közben megérkezett Gábor, majd míg keresgéltem egy picit, megkértem, hogy fogja meg a botot.

Nem tétlenkedett sokáig. Megfogta első márnáját!:)

Gratula, te mázlista:) jókor, jó helyen:)

Gondoltam, hogy kipróbálom a sajtot, ha már hoztam magammal

Ez a szépség 41 centis volt!!!

És nem tudott ellenállni a sajtnak

  A negyedik márnám 36 centis volt

Természetesen Máté sem unatkozott, Ő is fogta a Macikat

Pont a 40 centis határ alatt, de a mérés fontos a statisztikájába

Sajnos nagyon hamar eltelt ez a délutáni kellemes és sikeres horgászat!

Összesítve a mai pecát: Gábor egyet, Máté hármat, Én pedig négy márnát fogtam!:)

Sötétedéskor boldogan pakoltam, mert egy régi álmom teljesült, sikerült marcikat fognom!:)

Köszi minden segítséget Máté!