2010. február 14., vasárnap

AZ ELSŐ NAPRA VÁRVA

A tavalyi év utolsó napján egy spiccbotos évzáró horgászatra készülődtem. Igen, tudom! Most február közepét írunk, én meg egy másfél hónappal ezelőtti horgászatomról akarok írni? Persze, mert az élet másként alakította a tervemet, mint ahogy azt szerettem volna.

Arra gondoltam, hogy milyen jó lesz, ha december 31.-én, az év utolsó napján horgászok egyet, és…


...ha sikerülne legalább egy halacskát kifogni a jégtáblák mellől, akkor az már fenomenális élmény lenne, a -2 és nulla fokos időjárásban. Nagyjából 1,5 -2 órát terveztem az uszonyosok becserkészésére.

A tartós fagyok miatt hamar befagytak az öblök


Nem tudom, hogy mi történhetett, talán a halak is megérezték, de nem kellett sokat várnom az első kapásra. Alig hittem az úszónak, hogy ilyen hideg vízben is hajlandó a víz alá bukni. Persze nem volt sok választása, mert a három szem csontira olyan vehemens kapásom volt, hogy ez a másfél grammos úszó esélytelenül bukott a víz alá. Bevágást követően éreztem, hogy energiával teli halat sikerült fognom. Nagyon jó érzés volt, ahogy a botom spicce beleremegett a hal minden kirohanásába. Persze nem tartott sokáig, mert hamar a partra segítettem. Mivel biztosra akartam menni, ezért készítettem pár fotót, hogy majd legyen mit az íráshoz feltölteni. Nagyon örültem a bodrinak, mert abszolút nem hittem, hogy halat tudok majd fogni. Gyorsan újra csaliztam, és már be is dobtam ugyanoda a horgot.


Kicsi a "bors", de erős

És igen! Ismét kapásom volt! Ezt a halat is a jégtábla mellől sikerült kifognom, ahogy az elsőt is. Később még kettőt sikerült fognom, így elmondhattam, hogy az év utolsó napján 4 szép bodrival zárhattam a horgászévem.
Ekkor az járt a fejemben, hogy januárban amint lesz lehetőségem, ismét teszek egy próbát, majd a két horgászatról írok egy cikket.

Sajnos az év elején megfázással küszködtem, majd a barátságtalan mínusz fokok vették el a kedvem a pecázástól. A nagy hidegek miatt az öblök mind befagytak, a nagy Dunán pedig nem tudtam volna spiccbotozni.


Az első igazi nagy havazáskor Petinek támadt egy jó ötlete. Este menjünk el, és fényképezzük le a Vajdahunyad várat, mert biztos szép lehet.



Rég láttam ilyen szép havas tájat


Relax



Ezt követőn megnéztük a Lánchidat is, mert a zajló Duna is szép látványt nyújtott.


A táblák tele voltak sirályokkal

Napokkal később a Hajógyári sziget és az alsó rakpart közötti szakaszon is sikerült pár fényképet készíteni.


A "K" hídról északra ezt,...


...délre pedig ez a kép volt látható

Bár mondanak még fagyokat, havat, de remélem, hogy lassan hódolhatok már végre a hobbimnak, és horgászhatok végre.
Természetesen akik ilyenkor is dacolnak az időjárással, azoknak görbüljön!:)










2 megjegyzés:

Mi a véleményed a cikkemről?