2011. december 25., vasárnap

Karácsony

Kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánok,






Üdvözlettel:
Figura



2011. október 25., kedd

Évforduló

Újabb egy év telt el, immáron két éve működik a blogom, ezért nem is debütálhatna soha jobbkor a hivatalos logóm, mint most. Remélem, hogy nem csak nekem tetszik majd.
Na milyen?

További szép napot,
Figura

2011. augusztus 29., hétfő

SOPRONTÓL PÖTRÉTÉIG 2 nap, II rész

...hogy az antenna ismét eltűnik. Na! Na! Már azt hitték, hogy szabadon garázdálkodhatnak? Nem. Megbokrosodott halam rövid fárasztást követően a parthoz közel érve árulta csak el magát, Hát ez hihetetlen, de igaz! Ismét egy gyönyörűséges széles kárászhoz volt szerencsém. Boldogságomat csak az tudta árnyékolni egy kicsit, hogy ideje lett hazafelé indulni.



Természetesen jött a belső hang, hogy mi van, ha itt egy nagy aranykárász raj, én meg csak hazamegyek? Nem! Az nem lehet, majd kitalálok valami kifogást, mert nem maradhat el a búcsúdobás sem. Szerencsémre nem váratott sokat magára őkelme sem,...

(A cikk előző részét ide kattintva tudod elovasni)



 vele is hamar partot értünk. Megnyugtató halnak nevezném az utolsó Mohikánt, mert ő is kárász volt, csak a fényesebbik fajtából. Miért? Ha ismét aranykárászt fogtam volna, még most is ott ülnék, kikapcsolt telefonnal, és csak akkor mentem volna haza, ha már embert kellene ennem az éhségem csillapítása végett.

Izmos Pötrétei ezüstkárász
 Máté barátom szerintem még napjainkban is ott ülne, fogdosná és fényképezné őket. Apropó fényképezés. Elraktam pár nagyobbacska halat a nagy haltartómba, amikről úgy gondoltam, ildomos lenne valami csoportképet készítenem, ha már ennyire türelmesen vártak. A mai nap 16 dévért, 1-1 bagoly- és vörösszárnyú keszeget, 2 ezüst és 2 aranykárászt zsákmányoltam, amiket a dokumentálás után vissza is engedtem, hogy másoknak is örömöt okozzanak, szaporodjanak és növekedjenek ebben a csodálatosan szép vízben.

A reggeli koncertben részvevő békák egyike


Csodálatos fogás egy gyönyörű vízen

Egy fantasztikus horgászatban volt részem, melyre szívesen emlékszem majd vissza, függetlenül attól, hogy halaim egyike se volt rekordlistás.

2011. augusztus 22., hétfő

SOPRONTÓL PÖTRÉTÉIG 2 nap, I rész

Nem tudok aludni. Kinyitom a szemem, és azt veszem észre, hogy sötét van. Semmi baj, megfordulok, úgy már sokkal jobb lesz. Nem. Akkor felveszem a jó öreg magzati pózt, az már annyiszor bejött, és reménykedek abban, hogy tudok még tovább pihenni.
Hajnali négy óra is lehetett, amikor éreztem, hogy kelni kell, mert nem tudok tovább az ágyban maradni. Halkan átlopakodtam a másik szobába, hogy megnézzem, horgásztársam ébren van-e. Tényleg nincsenek véletlenek. Miért? Már Ő is ébren volt és tettre kész.


Induláskor még a Hold fényében ragyogva jártuk a csodálatos Pötrétei tóhoz vezető utunkat, ...



...melyet már persze csukott szemmel is tudunk. Ezt a hangulatos reggeli idillt csak az autónk kötelezően használatos fényszóróinak fényei csorbították meg egy picit.

A vízhez közeledve járgányunk sebességéből visszavettünk, mert a leengedett ablakainkon át szerettük volna hallgatni a vízparti élet jól megszokott nyüzsgésének fülbemászó muzsikáját. A madarak énekeit, békák koncertjeit, a halak hajnali fürdéseit, szóval minden olyat, melyet egy városi lakó ritkán élhet meg.

Tervünk szerint a mai horgászatot partról valósítjuk meg, ennek fényében az én helyválasztásom a két tó közötti földútról nyíló beállójára esik majd. Nem kellett sokat mennem a számomra szimpatikus, és a halaknak elég rejtekhellyel rendelkező helyig.

Első ránézésre a tó előttem elterülő része telis-tele van rég bedőlt vastag torzsákkal, ágas-bogas részekkel.

Hajnali csendélet

A képet látván most azt lehetne mondani, hogy „Öcsém, itt van egy nagy tisztás előtted, akkor most miről regélsz?” Hát, igen. De, erre azt mondom, hogy a kép csak illusztráció, mert a parttól maximum 15 méterre a fényképen éppen jól nem látható, horogmarasztaló ágak vannak a feszített víztükör alatt. Akadós pálya ide, vagy oda, én akkor sem fogok erősebb felszerelést használni, mert alapjaiban véve leginkább kárászokra, bodrikra, vörösszárnyúakra számítok. Igen, van esély, hogy a bajszos uszonyosokból is erre téved valaki… vajon akkor mi lesz? Na, azt majd meglátjuk, ha itt lesz az ideje.

Mire a szerelék és az etetőanyag elkészült, illetve minden a helyére került, már a napocska is felébredt. Öt óra előtt néhány perccel lendült csalizott horgom a vízbe, majd az úszóm beállását követően gyönyörködni kezdtem ebben a csodálatos tájban, mely előttem terült el. Első vendégem nem váratott sokat magára, mert a vízből kiálló antenna piros része egy apró pöccintést követően távolodni kezdett tőlem, majd a víz alá bukott. Erre az egyértelmű jelzésre nem maradhatok adós, következhetett a bevágás. Halam éreztette, hogy nem a küszök lelkes táborából menekült, ám nem is a bojlisok húszon túli álmainak megtestesítője, de én nem is ezért látogattam el erre a csodálatos vízre. Időközben sikerült a part felé terelnem pikkelyes barátom, ami nem volt más, mint egy gyönyörűséges, rég nem fogott, magas hátú, nagy szemű aranykárász!

Első Széles kárászom

Lenyűgözően kezdődik ez a hajnali horgászat, ez nem vitás. Nem volt még szerencsém horog-, majd lencsevégre kapnom eme halfajból egyetlen egyet sem ez idáig a tőzeges tavakból, ezért is lelkesedtem oly nagyon.

Míg a következő vendégemnek szánt csontijaim a meder fenekén táncoltak, addig a parti növények között pihenő békák koncertjét hallgattam. Nem lazíthattam sokáig, úszóm antennájának teljes száradásának elkerülése érdekében egy újabb jelentkezővel ismerkedhettem meg. Apróbb merüléseket követően, az első nagyobbnak mondható kapásnál bevágtam. Rögtön éreztem, hogy az előző halamnál cseppet sem nagyobb, ellenben nagyon kicsi játékos. Hát persze. Ő nem volt más, mint egy szép, nagyon színes vörösszárnyú keszeg. Személy szerint nagyon szeretem a Pötrétei apró halakat fogni, mert lenyűgözően színesek. Persze a mondást se felejtsük: Aki a kicsit…




Miközben a szerelékem tekerem a part irányába, izgatottan várom a következő látogatót.

Ez hihetetlen, mert három fogás alatt, mindegyik esetben újabb és újabb halfajjal ismerkedhettem meg. Kezemben egy termetesebb dévérkeszeg pihent meg, amin jól látszódtak az őt ért támadásokban szerzett sérülések nyomai.

Sérült és megviselt Dévérem


A következő időszakban átvették az uralmat a dévérek, és a rokonságból foghattam még párat, mikor sikerült becserkésznem egy kakukktojást. Na, nem szó szerint kell érteni, de a karikakeszeg felborította a már-már egyeduralmat (ennek nagyon örültem).

Horgásztársam, Szittyen az egyes tavon kezdett el lógatni, ahol egy nyílásba állva horgászott. A parttól 10-12 méterre lévő, a víz felszínén elterülő növények széléhez dobta horgát, ahonnan felváltva fogdosta a dévéreket és kárászokat.

A halaknak köszönhetően én sem unatkoztam, mert az antennám ismét a víz alá bukott. Újdonsült vendégem némi fárasztást követően megcsillantotta magát, ezért hamar elárulta, hogy ő bizony nem más, mint egy ezüstkárász.Szájszélbe akadt horgom könnyen ki tudtam akasztani, majd ezt a látogatót is beleraktam a haltartóba, hogy szereplője lehessen a terítékfotónak a horgászat végén.

A következő dobás után a szerelékemnek esélyt nem hagyván jelentkezett a kis mohó vörösszárnyű keszeg. Biztos nem szeretett volna kimaradni a végső fényképezésből, de sajnos a méreteiből kifolyólag azonnal vissza is engedtem a vízbe, növekedését ezzel is elősegítvén.

 Sok ilyen méretű keszeg fogható a tóból

Micsoda színpompás uszonyok, melyek…



… mindig lenyűgöztek

A ma délelőtti horgászatra szánható időnk végéhez közeledvén, összegezni kezdtem a fogott halakat és az élményeket.

Sok időt nem hagytak nekem a töprengésre pikkelyes barátaim, mert a hajrában még a dévérek biztosra akartak menni a képzeletbeli ranglistán. A csontkukacot egyértelműen a dévérkeszegek értékelték a legjobban, melyet a pakolás idejére lecseréltem, és csak kukoricát tűztem a horogra.

Nem vagyok egy nagy zsugás, de így utólag elmondhatom, hogy tizenkilencre én még húztam egy lapot és megérte!

Rámolás közben arra lettem figyelmes,...


Történetem folytatását nemsokára itt olvashatjátok tovább a blogomom:)

A cikk elöző két részét ide kattintva tudjátok elolvasni:

SOPRONTÓL PÖTRÉTÉIG 1 nap, I rész
SOPRONTÓL PÖTRÉTÉIG 1 nap, II rész


Kicsi a bors, de szép

2011. augusztus 4., csütörtök

250 KILÓS "FOGÁS" A BALATONBAN

Világháborús úszóaknát hatástalanítanak a Balaton vizében

Budapest (MTI) - Egy 250 kilogrammos, II. világháborús úszóaknát hatástalanítanak a Magyar Honvédség tűzszerészei a Balaton vizében; a tavon a vízi forgalmat a hatástalanítás idejére Sajkod körzetében mintegy 3 kilométeres sugarú körben lezárják - közölte a Honvédelmi Minisztérium Sajtóirodája csütörtökön az MTI-vel.

A közlemény szerint szerdán érkezett bejelentés a honvédség tűzszerészügyeletére, mely szerint Sajkod településtől 50-60 méterre, a nádas szélében horgászok lettek figyelmesek a gyanús tárgyra.
A csütörtökön kiérkező tűzszerész járőr azonosította a II. világháborús, 250 kilogrammos úszóaknát. Ennek robbanóanyag tartalma körülbelül 50-60 kilogramm. A 15 gyújtószerkezetet tartalmazó robbanótestnek két gyújtója még ép volt, tehát éles, igen veszélyes állapotúnak mondható.
A megsemmisítés a vízügyi hatóság által meghatározott helyen történik, a parttól 3 kilométer távolságra behajózva. A víz alatti robbantást kora este hajtják végre. A Balatonon a vízi forgalmat a hatástalanítás idejére 3 kilométeres sugarú körben lezárták.

Az eset különlegessége az, hogy ilyen típusú robbanószerkezettel a tűzszerészek ritkán találkoznak – áll a közleményben.
Forrás:MON.hu

2011. július 25., hétfő

ÚJ HALTARTÓ HELYEK A DUNÁN

A jó fogást sokban befolyásolja a helyválasztás, mely lehet direkt és véletlen is. Ha tudjuk, merre vannak gödrök, medertörések esetleg az uszonyos barátaink számára kedvező haltartó helyek, akkor sokkal eredményesebben tölthetjük el az időt a vízparton. Ezen információkat jobbik esetben megosztják velünk rutinosabb horgász társaink, de természetesen vannak olyanok is, akik még vallatáskor se mondanák el a tutit. Jelen estben szerencsések vagyunk, ...
...mert szinte az összes médiában erről van szó, csak olvasnunk kell a sorok között és raktároznunk a számunkra fontosabb információt.
A Margit híd felújítása közben már 580 tonna roncsot emeltek ki a Dunából és még nincs vége, mert nyár végéig tervezték a munkálatok befejezését. Természetesen ezen információk szerintem akkor lehetnek nekünk oly érdekesek, ha a vízállás alacsonyabb és meghorgászhatóak ezek a gödrök is.




"Budapest, 2011. július 21., csütörtök (MTI) - A tervek szerint a nyár végére fejezik be a roncsmentesítést a Duna Margit híd környéki szakaszán - tájékoztatta a híd felújítását végző Mh 2009 konzorcium szóvivője csütörtökön az MTI-t. Puskár Anett elmondta: eddig csaknem 580 tonna roncsot emeltek ki a területről.
A fémroncsokat ideiglenesen a konzorcium egyik telephelyén tárolják. További elhelyezésükről a főváros gondoskodik. Az MTI információi szerint az 1944-ben felrobbantott híd maradványainak egy része múzeumokba kerülhet.
A híd második világháborút követő újjáépítése, illetve a 70-es években történt felújítása során csak részleges roncsmentesítést végeztek a szakemberek. A Margit híd csaknem két évvel ezelőtt kezdődött teljes felújításával egy időben a teljes roncsmentesítést is elvégzik.

A híd budai oldalának átkutatását és kotrását szinte teljesen befejezték, jelenleg a pesti oldal mentesítése folyik - mondta el a kivitelező konzorcium szóvivője. Puskár Anett hozzátette: a roncsmentést a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal felügyeli.

A legnagyobb roncsokat idén áprilisban fedezték fel. A két, egyenként 40 méter hosszú uszályt a Margitsziget és a budai rakpart között találták meg. A roncsok tisztítása és vontatása nagyjából három hétig tartott, emiatt akkor a hajózás rendjét is meg kellett változtatni."


Miket rejtegethet még a Vén folyó?



Nem csak a fővárosi szakaszon találkozhatunk érdekességekkel, hanem a Mosoni-Duna szakaszán is és a Balatonban is.

Kimlén esett a vízbe


Rendesen le lett harcolva

A Balatonból és más tavakból-tengerekből, napjainkban sok I-II. világháborús roncsot horgásznak ki.


Ki tudja, miket rejtenek még a folyók, de biztos bújtatnak még érdekességeket.


2011. június 19., vasárnap

MAGYARORSZÁGRA JÖNNEK PECÁZNI A KÜLFÖLDIEK

Nemcsak, hogy talpon maradt, de látványos növekedést is képes felmutatni a magyarországi horgászturizmus, amely tavaly 10 százalékkal bővült, s az elemzők az idei szezonban is 10-15 százalékos növekedést várnak - számolt be pénteken a Napi Gazdaság.



Miközben a belföldi horgászati turizmus is egyre nő, látványosan emelkedik az ide látogató külföldi pecások száma, elsősorban azért,...

... mert a nyugati árakhoz képest itt olcsó a horgászat. A felmérések szerint a horgászturisták az átlagnál több éjszakát maradnak, az átlagnál többet költenek, és mivel Európában több mint 26 millió pecást tartanak nyilván, az üzletágban jelentős potenciál van - írta a lap.


A kiskereskedelemben is érezhető volt a horgászat kedvező hatása: forgalom híján nem kellett ilyen profilú boltot bezárni, és tovább nőtt azon kis- és középvállalkozások száma, amelyek különböző csalik gyártására specializálódtak.



Forrás: HVG

2011. június 13., hétfő

MAGYAR ARANY A KLUBCSAPAT VILÁGBAJNOKSÁGON

Magyarország horgász versenysportjának története során az édesvízi Klubcsapatok Világbajnokságán először végzett magyar csapat az élen. A SPRO - EXNER - MOLNÁR-SZIGET csapata 2011. június 4-5-én a szerbiai Golubac városában rendezett világbajnokságon első helyezést ért el. Különösen nagy jelentőségű ez az eredmény, mivel magyar versenysport eddigi sikersorozatából már csak ez az egy világbajnoki aranyérem hiányzott.






A világbajnok csapat tagjai:


csapatvezető: Zelei József
csapatkapitány 1: Nagy Attila
csapatkapitány 2: Tremmel György

versenyzők: Tremmel Balázs, Palotai Kristóf, Milkovics Péter, Schmidt Attila, Déry Gábor, Hegyes Zoltán




Gratulálok fiúk, szép volt!:))



Forrás: MOHOSZ

2011. január 30., vasárnap

SOPRONTÓL PÖTRÉTÉIG, 1 nap, II. rész

Pötrétei kalandunk első napjának a második részéhez érkeztünk el végre, miután feltérképeztük valamelyest éjjel a tavat, és etettünk is egy kicsit. Lássuk, akarom mondani, olvassuk tovább a folytatást.

Igazán hangulatos bejáró, a most még nem látható csónakokhoz

Komoly feladat a sűrűn benőtt tavirózsák között kievezni

Kisvártatva, immár engedéllyel a zsebünkben, gyorsabb fokozatra kapcsolva haladt csónakunk az ideális, másodjára kinézett helyre. Mikor kellő közelségbe kerültünk a célponthoz, Szittyen még megfontoltabb és csendesebb lapátolásba kezdett. A meghorgászni kívánt hely felett halkan átcsorogtunk,...

... de közben dobtunk még rá egy kis szemest, így legalább pontosabban tudtuk beszórni az alapozásra szánt adagot, valamint nem kellett csúzliznunk sem egy darabig, ha már itt a csónak. Társam a kölcsön kapott ladikunkat keresztbe állította, majd a vele szinte szemben lévő nádfalat kezdte el megdobálni, miután leszúrtuk a rögzítő karókat. Mielőtt elkezdtem volna horgászni, behelyeztem a vízbe a haltartót, gondoltam, jó lenne a peca végén egy csoportképet készíteni, amolyan terítékfotót a szép halakról. Jómagam a hozzám képest kicsit jobbra és mondhatnánk, egy sorral távolabb lévő nádasban elterülő tavirózsás részt igyekeztem a lehető legpontosabban meghorgászni.

Első dobásomat követően nagy örömömre máris egy szép bodorkát fogtam.

Igazság szerint az első napon nem is vártam nagy (vagy titkon remélt kapitális) halakat, de bennük azért bíztam.

Újabb csonti csokrot tettem fel az aprócska, 16-os horgomra, és rögvest repült is be a kiszemelt pontra a felszerelésem. Illetve csak majdnem, mert sikerült az egyik rózsa levelére landoltatnom a horgot, amit szerencsére egy pici rántással már a vízbe is tudtam terelni, így folytatódhatott a horgászat. Érzékeny, 6 grammos úszómból csak a vékony antenna állt ki a vízből, ugyanis a főzsinórra csak hat darab kettes ólmot helyeztem el (naná, a finom, apró kapásokat is észre akartam venni). Nyilván ilyesféle akadós, vízinövényes helyen sokan erősebb felszerelést használnának, de mivel ez volt az első napunk (és alapjáraton csak apróbb halak fogását terveztem), nem kívántam vastagabb zsinórt használni.

Több napos etetés után, vagy ha rendszeresen horgásznák ezt a helyet a helyiek az ide szoktatott komolyabb uszonyosok reményében, akkor ajánlottabb lenne erősebb, durvább készséget használni, de ennek hiányában maradt a finomabb összeállítás. Tudtam, hogy a 14-es előkezsinórom szakítószilárdsága nem a testesebb halak fárasztására és sikeres megfogására lett kifejlesztve, de hát pont ezekre a csodaszép pötrétei apróságokra „gyúrtam” ezen a napon. Ha erről a vízről mesélek, írok, vagy csak rá gondolok, akkor elsősorban ezek a mások által csak „nyüzüge” halak jutnak először eszembe. Olyan csodálatosan szép a vörösszárnyú, bodorka, küsz, karika dévér - és szerencsére még sorolhatnám – utánpótlás-állománya van ennek a két tó rendszernek, hogy élvezem a kifejezettem rájuk történő, kapásokban dús horgászatot.

Ennek ellenére Szittyen ismét fonott zsinórt használt, méghozzá direktben, bízva a kóbor nagytestű halakban. A tavirózsás helyen, pillanatokon belül fogtam még pár bodorkát és két vörösszárnyú keszeget, de ezek hossza nem haladta meg az egy araszt, ahogy az várható volt. Az első harminc percben sok halat sikerült horogra csábítani, majd valami oknál fogva, megritkultak a kapások. Aha, akkor itt a nagy tesó! Jöjjön, aminek jönnie kell!A csontik még fitten mozogtak, hiszen az előző dobás előtt cseréltem le őket.
Tekintetem az úszóm alig kilátszó részére összpontosult, miközben szívem egyre hevesebb ritmusba kezdett. Mindeközben társam nem talált rá a nagy halakra, mert neki is az aprajából jutott, folyamatosan húzva őket. Nálam az első húsz perces csendet egy újabb tíz perces kapástalan időszak követte, ennek eredményeként lelkileg megtörtem. Na, csak azért nem hívtam fel a lelki segélyt, mert orvosolni tudtam a bánatomat. Az előttem elterülő rövidebb nádfalat kezdtem el én is vallatóra fogni, ahova sporttársam már menet közben váltott.

Az első dobást jól sikerült kiviteleznem, mert elég közel landolt a horgom a nád falához. Alig telt el pár másodperc, úszóm teteje már a víz alá is gázolt, jelezvén, hogy halat foghatok, ha résen vagyok. Ott is voltam, láttam, bevágtam, győztem. Rövid fárasztást követően egy csodaszép vörösszárnyút fogtam, ami ugyan nem volt kapitális méretű, de én ettől függetlenül nagyon értékeltem.

Nem kapitális, de én így szeretem

Szittyen is fogott belőlük, néha egy-egy bodrival megspékelve. Egy merész elhatározással horgomra két szem búzát raktam, hiányolván a dévéreket.
Szerencsémre most sem telt el sok idő a kapásig, elég határozott jelzésnek lehettem szemtanúja. A horog a halam szájának a legszélébe akadt - kiderült, hogy jókor cselekedtem. Őkelme már szinte nagyobb volt, mint a tenyeres fogalom, aminek igazán örvendtem, mert bodorkából ez már jónak számít errefelé. Ismét búzaszemeket húztam horgomra. Alig raktam le a botot, máris kapásom lett.

Természetesen nem hagytam, hogy csak úgy lelopja a csalit, ezért ismét bevágás következett. Lám, megint egy szebb, maroknál nagyobb bodrit fogtam. Igen, innentől ki lehet találni a történetem folytatását, mivel csak búzát tettem a horgomra. Szittyen még mindig nem fogta meg álmai halát. Én még annyit változtattam, hogy ismét csonti csokrot tűztem a horgomra, de akkor már nem tudtam nagyobb bodrikat horogra csalni, inkább csak az apraját. Megint visszaváltottam a búzás csalizásra, kíváncsian várva, milyen hatása lesz. Szerencsére megvártak a nagyobbacska halak, és újfent nagyon értékelték szemes kínálatom, amit a horgászat alatt is folyamatosan lőttem nekik. Észre sem vettük, hogy mennyire elszaladt az idő, csak azt éreztük, hogy egyre fáradtabbak vagyunk, lévén, hogy kihagytuk az éjszakai alvást, és ez azt jelentette, hogy több mint 24-26 órája fent voltunk.

Persze, volt még egy probléma, miszerint a Nap is elég rendesen tűzött már, és mivel nem állt módunkban a káros sugarak elől árnyékba menekülni, jószerével rá kellett jönnünk arra, hogy ideje partra térni, haza menni, megpihenni a hűvös szoba rejtekében, aludni is egy kicsit, hogy a folytatást is bírjuk majd.

Mielőtt a csónakot kiszabadítottuk volna a karó és a kötél fogságából, idejét láttuk a terítékfotó elkészítésének, méghozzá csak azokról a szebb halakról, amiket érdemesnek tartottuk lencsevégre kapni. A nap során nagyon felmelegedő, majdnem 30 fokos vízben egy ideje már nem gyűjtöttük a nagyját sem, hogy ne legyenek túlságosan összezsúfolva az ilyenkor különösen kényessé váló védenceink, hiába hagytunk elegendő teret az amúgy kellően tág, 5 méteres haltartóban.

A szák kiemelése közben éreztem, hogy nagyon könnyen emelkedett ki a vízből. „Ennél azért több halat kéne rejtenie!” – gondoltam rossz sejtelemmel. Döbbenten szembesültem azzal, hogy tele van lyukakkal a haltartó, bizony néhány ideiglenes fogoly megtalálta a kiutat, és szabadon tovább úszhattak. Sebaj, úgyis mentek volna vissza.

Ez hát a C&R „b” verziója!

Akik nem tudtak "olajra" lépni, azokat gyorsan lencsevégre kaptam, majd figyelembe véve a nagyon meleg vizet, mihamar szabadon engedtem őket ebbe a csodálatos tóba, hogy mások is örömüket lelhessék bennük.

Hazafelé készítettem még pár képet, mert hajnalban nem voltak jók a fényviszonyok és siettünk is

Bármerre néztünk, ...

...szebbnél-szebb nádasokat láttunk minden irányba.

Nagyon jó volt a sűrű növényzet között csónakázni

Hamarosan visszajövünk, és ismét szerencsét próbálunk egy újabb nádsor előtt


A kalandtúra további alakulását nemsokára tovább olvashatjátok a blogomon.

2011. január 15., szombat

SOPRONTÓL PÖTRÉTÉIG 1 nap, I rész


Ha minden az eredeti terv szerint alakult volna, akkor a vakációt Sopronban töltöttük volna, párommal sétálgatva a város kis utcáiban. Az élet azonban másként alakult, újra kellett terveznünk a nyaralásunkat. Sajnáltam a dolgot (még soha nem jártam Sopronban, szerettem volna megismerni ezt a várost), de rövid tanakodás után úgy határoztunk, hogy ismét a nagyszülőkhöz megyünk pihenni erre a pár napra. Amint véglegesítettük az új úti célt, rögtön vidámabb lettem, mert tudtam, hogy egyrészt lesz elég időm, másrészt ismét a kedvenc vizemre látogathatok ki, Pötrétére. Párom unokaöccse éppen Budapesten tartózkodott – lévén itt akadt egy kis munkája, egyébként zalaegerszegi lakos -, de amint jeleztem neki, hogy Pötrétére megyünk egy kicsit és természetesen peca is lesz, azonnal jelezte, hogy velünk tartana. Ezt követően rögtön tervezésbe kezdtünk. Mit, mivel, hol és mikor?

Ilyen és ehhez hasonló képek jártak a gondolataimban és persze a keszegfélék

Azt már induláskor tudtam,...

... hogy nem szólhat mindegyik nap horgászatról, hisz’ nem egyedül jöttem és más programoknak is helyet kellett adni. Szerdán, késő este érkeztünk meg a nagyiékhoz (nem bírtunk várni a csütörtök hajnali indulásig). A kipakolást követően, úgy este 10 óra táján egy amolyan laza vacsizás közben jött az ötlet Tibitől – továbbiakban Szittyen -, hogy Ő még nem álmos és szíve szerint kimenne a tóra. Először furcsán néztem rá, mert az éj kellős közepén mit tudnánk kint tenni? Normálisabb fényforrás hiányában, kis fejlámpával csak egerészhetnénk. Továbbá, napijegy nélkül a horgászat szóba se jöhetett, ezért mást kellett kitalálnunk. Fényképezni és kamerázni nem sok értelmét láttuk, semmi élvezhető, értékelhető anyag nem született volna a vaksötétben.
Nos, a bogarat mégis elültette a fülembe. Eszementnek tűnő ötletétől az én pupilláim is rendesen kitágultak, nem is bírtam volna nyugodtan aludni az ágyban. Páromat a frissen húzott ágyneműk illata rabul ejtette, s engedvén a csábításnak, a heverő felé igyekezett (nem csoda, alaposan kimerítette a hosszú út és a pakolás). Szívem szerint vele tartottam volna – és ez a normális -, de mivel nem vagyok teljesen beszámítható, inkább a felszereléseket kezdtem el összepakolni. Szittyen is nekilátott összeszedni a motyóit, majd menet közben szembesült azzal a szomorú ténnyel, miszerint nincs itt az engedélye. Nem maradt más hátra, az éj kellős közepén irány Zalaegerszeg, mert napijegyet az igazolvány nélkül nem lehet venni.
Másnap, csütörtökön csónakból kívántunk a halak nyomába eredni, ennek megfelelően igyekeztem minimalizálni a cuccaim – akik ismernek, most jót nevetnek, lévén esetemben a „minimalizált” mennyiség felér egy kéthetes túrára való összkomforttal.
Szándékaink szerint az éj leple alatt a vizet, a nádasokat és a csobogó halakat megfigyelve megetettünk volna legalább két jónak vélt helyet, majd tovább evezve körbenéztünk volna az I-es számú tavon. Vonzónak tűnt a terv, mert az elmúlt pár év alatt szinte csak a kettes tavon horgásztam, s gondoltam, így legalább ezzel a kevésbé bejárt tórésszel is jobban megismerkedek. Bár azon az egyetlen alkalommal, amikor itt próbáltam horogvégre keríteni a halakat, gyakorlatilag semmit nem fogtam, mégis az ígéret vize sejlett föl előttem.

Aki azt hiszi, hogy olajozottan ment végbe a „kiszállás”, az téved. Lassan hajnali egy óra lett, és még mindig otthon rámoltunk. Persze, már nem sokáig. Az első napra tervezett búzánkat Lali barátunk – későbbiekben Cuki – előzőleg megfőzte, hogy ne kelljen ezzel se bíbelődnünk. Mire minden a helyére került, a kukorica is elkészült a sufniban. Hogy hogyan?

Volt egy használaton kívüli gáztűzhelyünk - na, ezen a rezsón főtt meg a pontyok és amurok által nagyra értékelt szemes takarmány. Gyorsan leengedtük a felesleges levet – nem mindet -, majd öntöttünk rá pontyos, folyékony aromát, hogy hamarabb megtalálják a halak a finom falatokat. Végül kocsiba rakodtunk, és irány a vízpart.
A szomszédtól kölcsönkapott csónak az egyes tavon várt ránk a kikötőben, amit egy vékonyka kis bejárón tudtunk megközelíteni. A part szélén friss nádszálak lengedeztek, némelyikük a deszkák fölé hajolván az utunkat keresztezte. Tovább bandukolva, tőlünk jobbra és balra is csónakok pihentek a vízen, zömmel a számomra oly csodálatos tavirózsák ölelésében.


Ladikunkat megpillantván, nem szívesen léptem bele, mert tudtam, hogy a legkisebb mozgásra is megtöröm a csendet és a feszített víztükröt

Amíg a vízfelszínén lassan megnyugodva ringatóztak az elhaló hullámok cirógatta levele-virágok, addig mi gyorsan be is raktuk felszereléseinket. A cuccolás végeztével többek közt búza, kukorica, kevéske etetőanyag, fényképezőgép, videókamera és radar lapult a csónak alján. Érvényes zsugánk azonban még mindíg nem volt.
Erős túlzás lenne azt mondani, hogy már pirkadt. Cipóra dagadt, kialvatlan szemünk nehezen közvetítette agyunk felé a könyörtelen tényt, miszerint az óra kicsi mutatója a kettes és a hármas között volt félúton, míg a nagy éppen alig érte el a hatost. Ez most nem egy olyan rejtvény akar lenni, amit a Füles magazinba kell beküldeni, és előre jelezném, hogy nem lesz a pontos idő megfejtése végén tárgynyeremény sem. Egyébként fél háromra járt a velünk ellentétben frissen, üdén, sebesen nyargaló idő. A csillagos égbolt „közvilágításának” köszönhetően, a gyér fényt kihasználva csónakáztunk a tavon. Szittyen szép lassan, a lehető leghalkabban evezett. No, nem azért, mert inkább a lóbőrt húzta volna az evezők helyett, hanem pontosan avégett, hogy minél tovább élvezhessük a fürdőző halak „zaját”, a baglyok huhogását, valamint a még (vagy már) ébren lévő, számunkra az ismeretlenség homályába rejtőző állatok beszélgetéseit. Kár, hogy ezt nem tudja senki feliratozni a teletexen. Olyan jó lenne, ha néha érthetnénk, miről is csacsognak ők.
A tó szemközti oldalán haladtunk, végig a nádfal mellett.


Tőlünk jobbra nyiladékok bukkantak elő, melyeket igyekeztünk jól az eszünkbe vésni

Nem is kellett sok utat megtennünk az első ígéretesnek vélt helyig, amit aztán bőségesen megszórtunk szemes élelemmel. A következő placc sem volt messze. Itt egy kicsit nagyobb, nyíltabb részt találtunk, szemben egy hosszú, jobbra két rövidebb nádfallal, közötte tavirózsákkal. Balra egy nagyobb tisztás terült el, úgy terveztük, a horgászat megkezdése előtt ennek háttal álunk majd meg.
Annyira elvarázsolt minket a víz, a sok nádas, a tavirózsák és a csönd (amit csak a szokásos – számomra oly kedves - vízparti neszek alkotta muzsika tört meg), hogy lassan a Nap is előbukkant a nádfalak mögül, jelezvén, hogy itt a reggel. Hamar a part felé noszogattuk a lélekvesztőt, mert a napijegyek forrásául (is) szolgáló kocsma már hatkor nyitott, csak aztán mehetett a peca, végre-valahára.

A kalandom első részének a végére érkeztünk, bár tény, hogy a mai horgászatunk csak most fog igazán elkezdődni, melyről a következő részben olvashattok, végre élvezhetőbb képekkel együtt. Érdemes lesz akkor is velem tartani.

2011. január 5., szerda

NE FELEDJÜK, MERT FONTOS HATÁRIDŐ


Új év, új tervek és remények. Sokan mondják ezt (és bíznak is benne), persze tudjuk, hogy rengeteg tényezőtől függenek régi – még be nem teljesült – és újdonsült álmaink, vágyaink. Biztos van, aki egy új vízre szeretne eljutni, esetleg új – általa még nem alkalmazott - technikát szeretne kipróbálni, talán versenyeken indulni,…
A vágyaink eléréséhez azonban nem szabad megfeledkeznünk egy fontos kötelezettségünkről, mert a 2010-ben használt fogási naplónkat január 10-ig le kell adnunk. Az új okmányokat...

... ráérünk akkor kiváltani, amikor horgászni megyünk – kivételt képeznek egyes magántavak -, mert ha napi-heti vagy esetleg éves területi jegyet szeretnénk, akkor szükség lesz rájuk.
Lássunk néhány példát, hogy az idei évben mennyibe is kerülnek majd a horgászjegyek, melyet a kiemelt színű szóra klikkelve nézhetsz meg: