2014. január 4., szombat

AZ ÓÉV UTOLSÓ LEHETŐSÉGE

Fejlámpám segítségével botorkálok le a partra, a lépcsőkön, figyelve arra, hogy a kezemben tartott horgászbotjaim ne itt és most törjem össze, az évzáró pecán. Igen, december 29-én ezért jött el mindenki, akinek volt még egy kis ideje és elszántsága a sötétben, fázni egy kicsit. 


Persze hamar meg is jegyezném, hogy mostanság a hideg szó használatával óvatosan kell fogalmaznunk, ha este még plusz 7 fokig kúszik fel a hőmérő higanyszála. Valljuk be őszintén, nem ez a normális ilyenkor. Ahogy az apró kavicsok megszólaltak cipőm...
...és súlyom terhe alatt, már hallani lehetett a köszönő barátaimat, akiket még a sötétben nem annyira láthattam.   Lajos, Misi, Attila, Miki és Nigró előttem érkeztek le a Duna partra, így ők már a kapásokra vártak.
Attila és Lajos, a vakú fényének hatására megszeppentek
Misi kapásra várva
SMS-ben jött a taktika
Én sem tétlenkedtem sokáig. Gyors pacsizást követően már élesítettem is a „fegyvereim”. Daiwa botom horgára 6 szem csontit tűztem, hátha megajándékoz az Öreg hölgy és partra terelhetek esetleg egy keszegfélét, vagy akár a dunai sodrófák közül egyet. Nem! Nem tévedés, amit írtam. Tavaly ilyenkor, sokkal hidegebb időjárási és vízhőmérsékleti körülmények közepette a Girls Team-es lányok közül Kriszti fogott egy szép márnát. 

Vajon idén is ilyen szerencsés lesz?
Ő akkor májjal cserkészte be a bajszost. Na, de térjünk vissza az idei történetünkhöz. A másik botomat teljesen fel kellett szerelnem, de nem is bántam, mert „mindig, minden körülmények között”…menyhalazni szerettem volna, és azt a szerkót nem nagy trubadúr összerakni.
Süllőző horgomra egy sóban fagyasztott bodorkát akasztottam. A világító patronjaimat felhelyeztem, és jöhetett egy kis szomszédolás, fényképezőgéppel a kezemben. Mint megtudtam, még senkinek nem volt kapása, de mindenki bizakodó volt.
Pár perc elteltével zajra lettünk figyelmesek. Kis eltéréssel, de megérkezett a Girls Teamből Kriszti és Anikó, majd a Barbus River Feeder Team tagjai, Bali és Rezső is. 

Barbus River Feeder Team
Sajt kerül a horogra
Erre pedig giliszta csokor
Míg szereltek, gyorsan le is ellenőriztem a csalijaimat, mert egész eddig a képeket készítettem, és persze beszélgettem. Volt is meglepetés! A bodorkám elhagyta a „kaszniját”, ami azt jelentette, hogy valaki vagy nagyon éhes volt, és nem vettem észre, vagy csak magától leszakadt. Csak a feje maradt meg a horgon. Na, végre történt valami. Akkor próba cseresznye, emelem a tétet. Van még bodorkám, és lehet még ott ragadozó a mélyben.

Colombo felügyelő biztos kiderítené mi a titok nyitja
Telefonom csörgésére lettem figyelmes. Angi érdeklődött, hogy tényleg kint vagyunk-e, mert ő ugyan nem horgászik, de tavaly is kinézett hozzánk, és most is erre gurulna egy pofavizitre.
Már-már azt hittük, hogy Angival lesz teljes a mai létszám, mikor ismerős hangra figyeltünk fel. Rácz Józsi barátunk is kinézett, hogy mi újság velünk. A banda tizenkettő főre bővült, ami azt eredményezte, hogy több kisebb csoportban alakulva kezdtünk el sztorizgatni a 2013-as évről.

Közben készülnek a finomságok
Oh! Így könnyű!
Kinek nem csorog most a nyála?
Miki és a "sztenderd" sült szalonna
Én is ezt tettem, de közben egy pillantást vetettem a horgaimra. A menyhalazós felszerelésemnek horgáról ismét lenyúlták a zamatos bodrit. Ennek a fele se tréfa! - gondoltam, ezért a csontikat lecseréltem. A horogra immár egy fél bodorkát húztam. A két felszelésemtől egy tapodtat se mozdultam, mert ki akartam deríteni, ki az, aki szórakozik velem. Nem is kellett sokáig várnom, mert a botom spicce már mozgásba is lendült. 

Nem is látom rajta a partont
A bevágást követően már tekerhettem is ki a felszerelésemet, mert nagy ellenállást nem éreztem. Az est első hala mi más is lehetett volna, mint a folyóvizek törpeharcsája? Sebaj! Legálabb van valami.
Az est első hala
Újra csaliztam, majd miután megállt a szerelékem a Duna medrében, ismét fényképezni indultam.
Angi idén is hozott nekünk két üveg pezsgőt, ha már év végi horgászat van, akkor
koccintsunk is. 

     Remek társaság és kiváló hangulat volt a vízparton

                                     Vagy mégse?

Mindenki tudott magának valóval „koccintani”, mert alkoholos és mentes pezsit is hozott. Mi mást is kívánhattunk volna egymásnak, mint boldogságot, egészséget és persze kapásban gazdag újévet!
Ennek tudatában mentem vissza a botjaimhoz, hogy ismét ellenőrzést tartsak. Meglepődve tapasztaltam, hogy ismét kelendő volt a felkínált csalim. Megint a teljes bodorka volt a tuti, de sajnos a fogott hal fajtája se változott. Dunai szörnyemet levettem a horogról, majd őt is visszaraktam a folyóvízbe.

                Srácok! Ilyen durva a gyerek pezsi?

                           Kriszti titkos csalija

Micsoda horgász "retikül"
                       Angi figyeli, hogy mit csinálok  

Gyorsan terjedtek a hírek, hogy én most nagyon belenyúltam a tutiba, ezért körmöm rágva igyekeztem levezetni ezt az iszonyatosan nagy terhet, ami nyomta a vállaimat. Misi barátom is bevállalós volt, ezért fogott egyet a menyhalak egyik kedvenc csalijából. Hát persze! Ő is gébet kerített horogra!
Nem tudom melyik a jobb, hogy fogtunk ezekből a szörnyetegekből, vagy ha nem akadunk egybe se. A szót kérő Anikó hangja törte meg a gondolatmenetemet. Erre azért mindenki felfigyelt.
„Bejelenteni valóm van! Balázs megkérte a kezem!”
Hoppá! Kell ennél több jó hír az óév végén?

Nem kapitális, de nem is azt kéne nézni

Igen! A gyűrűt :)

A gratulációkat fogadva, ismét beszélgetős csoportok alakultak, és közben újabb képek készültek. Mint minden horgászat alkalmával, most is elérkezett a soha nem várt idő. Az utolsó utáni dobások, és az imádkozások pillanatai.
Spiccemre utoljára pillantottam fel, és az apró csipegetéseket közvetített. Kell ennél több? Igen! Egy menyhal!
Nagy igényeimet a Vén folyó nem így akarta, így ismét egy gébet tekerhettem ki a vízből. Mondanám, hogy örülök annak, amit aznap foghattam, de hiába nyertem meg a szörny partit, akkor is jobban örültem volna, ha két év után ismét összehoz a sors az egyszakállúval. Nem baj, majd jövőre!
Sajnálom, hogy nem tudott mindenki eljönni erre a közös pecára, de az vigasztal, hogy majd 2014-ben veletek is folytatjuk a horgászatokat.

Köszönöm, hogy eljöttetek, és Anginak a pezsgőket.
Jó társaság jött össze ezen a hideg decemberi napon
Anikó! Ne bánkódj, jövőre majd Te is fogsz gébet :)


Boldog és kapásokban gazdag új évet kívánok mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mi a véleményed a cikkemről?