2011. augusztus 29., hétfő

SOPRONTÓL PÖTRÉTÉIG 2 nap, II rész

...hogy az antenna ismét eltűnik. Na! Na! Már azt hitték, hogy szabadon garázdálkodhatnak? Nem. Megbokrosodott halam rövid fárasztást követően a parthoz közel érve árulta csak el magát, Hát ez hihetetlen, de igaz! Ismét egy gyönyörűséges széles kárászhoz volt szerencsém. Boldogságomat csak az tudta árnyékolni egy kicsit, hogy ideje lett hazafelé indulni.



Természetesen jött a belső hang, hogy mi van, ha itt egy nagy aranykárász raj, én meg csak hazamegyek? Nem! Az nem lehet, majd kitalálok valami kifogást, mert nem maradhat el a búcsúdobás sem. Szerencsémre nem váratott sokat magára őkelme sem,...

(A cikk előző részét ide kattintva tudod elovasni)



 vele is hamar partot értünk. Megnyugtató halnak nevezném az utolsó Mohikánt, mert ő is kárász volt, csak a fényesebbik fajtából. Miért? Ha ismét aranykárászt fogtam volna, még most is ott ülnék, kikapcsolt telefonnal, és csak akkor mentem volna haza, ha már embert kellene ennem az éhségem csillapítása végett.

Izmos Pötrétei ezüstkárász
 Máté barátom szerintem még napjainkban is ott ülne, fogdosná és fényképezné őket. Apropó fényképezés. Elraktam pár nagyobbacska halat a nagy haltartómba, amikről úgy gondoltam, ildomos lenne valami csoportképet készítenem, ha már ennyire türelmesen vártak. A mai nap 16 dévért, 1-1 bagoly- és vörösszárnyú keszeget, 2 ezüst és 2 aranykárászt zsákmányoltam, amiket a dokumentálás után vissza is engedtem, hogy másoknak is örömöt okozzanak, szaporodjanak és növekedjenek ebben a csodálatosan szép vízben.

A reggeli koncertben részvevő békák egyike


Csodálatos fogás egy gyönyörű vízen

Egy fantasztikus horgászatban volt részem, melyre szívesen emlékszem majd vissza, függetlenül attól, hogy halaim egyike se volt rekordlistás.

2011. augusztus 22., hétfő

SOPRONTÓL PÖTRÉTÉIG 2 nap, I rész

Nem tudok aludni. Kinyitom a szemem, és azt veszem észre, hogy sötét van. Semmi baj, megfordulok, úgy már sokkal jobb lesz. Nem. Akkor felveszem a jó öreg magzati pózt, az már annyiszor bejött, és reménykedek abban, hogy tudok még tovább pihenni.
Hajnali négy óra is lehetett, amikor éreztem, hogy kelni kell, mert nem tudok tovább az ágyban maradni. Halkan átlopakodtam a másik szobába, hogy megnézzem, horgásztársam ébren van-e. Tényleg nincsenek véletlenek. Miért? Már Ő is ébren volt és tettre kész.


Induláskor még a Hold fényében ragyogva jártuk a csodálatos Pötrétei tóhoz vezető utunkat, ...



...melyet már persze csukott szemmel is tudunk. Ezt a hangulatos reggeli idillt csak az autónk kötelezően használatos fényszóróinak fényei csorbították meg egy picit.

A vízhez közeledve járgányunk sebességéből visszavettünk, mert a leengedett ablakainkon át szerettük volna hallgatni a vízparti élet jól megszokott nyüzsgésének fülbemászó muzsikáját. A madarak énekeit, békák koncertjeit, a halak hajnali fürdéseit, szóval minden olyat, melyet egy városi lakó ritkán élhet meg.

Tervünk szerint a mai horgászatot partról valósítjuk meg, ennek fényében az én helyválasztásom a két tó közötti földútról nyíló beállójára esik majd. Nem kellett sokat mennem a számomra szimpatikus, és a halaknak elég rejtekhellyel rendelkező helyig.

Első ránézésre a tó előttem elterülő része telis-tele van rég bedőlt vastag torzsákkal, ágas-bogas részekkel.

Hajnali csendélet

A képet látván most azt lehetne mondani, hogy „Öcsém, itt van egy nagy tisztás előtted, akkor most miről regélsz?” Hát, igen. De, erre azt mondom, hogy a kép csak illusztráció, mert a parttól maximum 15 méterre a fényképen éppen jól nem látható, horogmarasztaló ágak vannak a feszített víztükör alatt. Akadós pálya ide, vagy oda, én akkor sem fogok erősebb felszerelést használni, mert alapjaiban véve leginkább kárászokra, bodrikra, vörösszárnyúakra számítok. Igen, van esély, hogy a bajszos uszonyosokból is erre téved valaki… vajon akkor mi lesz? Na, azt majd meglátjuk, ha itt lesz az ideje.

Mire a szerelék és az etetőanyag elkészült, illetve minden a helyére került, már a napocska is felébredt. Öt óra előtt néhány perccel lendült csalizott horgom a vízbe, majd az úszóm beállását követően gyönyörködni kezdtem ebben a csodálatos tájban, mely előttem terült el. Első vendégem nem váratott sokat magára, mert a vízből kiálló antenna piros része egy apró pöccintést követően távolodni kezdett tőlem, majd a víz alá bukott. Erre az egyértelmű jelzésre nem maradhatok adós, következhetett a bevágás. Halam éreztette, hogy nem a küszök lelkes táborából menekült, ám nem is a bojlisok húszon túli álmainak megtestesítője, de én nem is ezért látogattam el erre a csodálatos vízre. Időközben sikerült a part felé terelnem pikkelyes barátom, ami nem volt más, mint egy gyönyörűséges, rég nem fogott, magas hátú, nagy szemű aranykárász!

Első Széles kárászom

Lenyűgözően kezdődik ez a hajnali horgászat, ez nem vitás. Nem volt még szerencsém horog-, majd lencsevégre kapnom eme halfajból egyetlen egyet sem ez idáig a tőzeges tavakból, ezért is lelkesedtem oly nagyon.

Míg a következő vendégemnek szánt csontijaim a meder fenekén táncoltak, addig a parti növények között pihenő békák koncertjét hallgattam. Nem lazíthattam sokáig, úszóm antennájának teljes száradásának elkerülése érdekében egy újabb jelentkezővel ismerkedhettem meg. Apróbb merüléseket követően, az első nagyobbnak mondható kapásnál bevágtam. Rögtön éreztem, hogy az előző halamnál cseppet sem nagyobb, ellenben nagyon kicsi játékos. Hát persze. Ő nem volt más, mint egy szép, nagyon színes vörösszárnyú keszeg. Személy szerint nagyon szeretem a Pötrétei apró halakat fogni, mert lenyűgözően színesek. Persze a mondást se felejtsük: Aki a kicsit…




Miközben a szerelékem tekerem a part irányába, izgatottan várom a következő látogatót.

Ez hihetetlen, mert három fogás alatt, mindegyik esetben újabb és újabb halfajjal ismerkedhettem meg. Kezemben egy termetesebb dévérkeszeg pihent meg, amin jól látszódtak az őt ért támadásokban szerzett sérülések nyomai.

Sérült és megviselt Dévérem


A következő időszakban átvették az uralmat a dévérek, és a rokonságból foghattam még párat, mikor sikerült becserkésznem egy kakukktojást. Na, nem szó szerint kell érteni, de a karikakeszeg felborította a már-már egyeduralmat (ennek nagyon örültem).

Horgásztársam, Szittyen az egyes tavon kezdett el lógatni, ahol egy nyílásba állva horgászott. A parttól 10-12 méterre lévő, a víz felszínén elterülő növények széléhez dobta horgát, ahonnan felváltva fogdosta a dévéreket és kárászokat.

A halaknak köszönhetően én sem unatkoztam, mert az antennám ismét a víz alá bukott. Újdonsült vendégem némi fárasztást követően megcsillantotta magát, ezért hamar elárulta, hogy ő bizony nem más, mint egy ezüstkárász.Szájszélbe akadt horgom könnyen ki tudtam akasztani, majd ezt a látogatót is beleraktam a haltartóba, hogy szereplője lehessen a terítékfotónak a horgászat végén.

A következő dobás után a szerelékemnek esélyt nem hagyván jelentkezett a kis mohó vörösszárnyű keszeg. Biztos nem szeretett volna kimaradni a végső fényképezésből, de sajnos a méreteiből kifolyólag azonnal vissza is engedtem a vízbe, növekedését ezzel is elősegítvén.

 Sok ilyen méretű keszeg fogható a tóból

Micsoda színpompás uszonyok, melyek…



… mindig lenyűgöztek

A ma délelőtti horgászatra szánható időnk végéhez közeledvén, összegezni kezdtem a fogott halakat és az élményeket.

Sok időt nem hagytak nekem a töprengésre pikkelyes barátaim, mert a hajrában még a dévérek biztosra akartak menni a képzeletbeli ranglistán. A csontkukacot egyértelműen a dévérkeszegek értékelték a legjobban, melyet a pakolás idejére lecseréltem, és csak kukoricát tűztem a horogra.

Nem vagyok egy nagy zsugás, de így utólag elmondhatom, hogy tizenkilencre én még húztam egy lapot és megérte!

Rámolás közben arra lettem figyelmes,...


Történetem folytatását nemsokára itt olvashatjátok tovább a blogomom:)

A cikk elöző két részét ide kattintva tudjátok elolvasni:

SOPRONTÓL PÖTRÉTÉIG 1 nap, I rész
SOPRONTÓL PÖTRÉTÉIG 1 nap, II rész


Kicsi a bors, de szép

2011. augusztus 4., csütörtök

250 KILÓS "FOGÁS" A BALATONBAN

Világháborús úszóaknát hatástalanítanak a Balaton vizében

Budapest (MTI) - Egy 250 kilogrammos, II. világháborús úszóaknát hatástalanítanak a Magyar Honvédség tűzszerészei a Balaton vizében; a tavon a vízi forgalmat a hatástalanítás idejére Sajkod körzetében mintegy 3 kilométeres sugarú körben lezárják - közölte a Honvédelmi Minisztérium Sajtóirodája csütörtökön az MTI-vel.

A közlemény szerint szerdán érkezett bejelentés a honvédség tűzszerészügyeletére, mely szerint Sajkod településtől 50-60 méterre, a nádas szélében horgászok lettek figyelmesek a gyanús tárgyra.
A csütörtökön kiérkező tűzszerész járőr azonosította a II. világháborús, 250 kilogrammos úszóaknát. Ennek robbanóanyag tartalma körülbelül 50-60 kilogramm. A 15 gyújtószerkezetet tartalmazó robbanótestnek két gyújtója még ép volt, tehát éles, igen veszélyes állapotúnak mondható.
A megsemmisítés a vízügyi hatóság által meghatározott helyen történik, a parttól 3 kilométer távolságra behajózva. A víz alatti robbantást kora este hajtják végre. A Balatonon a vízi forgalmat a hatástalanítás idejére 3 kilométeres sugarú körben lezárták.

Az eset különlegessége az, hogy ilyen típusú robbanószerkezettel a tűzszerészek ritkán találkoznak – áll a közleményben.
Forrás:MON.hu