A TITOKZATOS DUNAKANYAR

Mostani kalandomban kicsit elrugaszkodtam a Duna fővárosi szakaszától és új szakasszal ismerkedtem meg. Abszolút nem bántam ezt, mert fő a változatosság és jó lehetőségnek ígérkezett. 

A titokzatos Dunakanyar látképe fogadott minket

Két remek horgászt kísértem el, míg ők kedvenc hobbijuknak hódoltak, addig én őket figyelve tanultam. Miért tettem ezt? Azért, mert tőlük sokat okulhatok az úsztatásról. Igen, már „megint” ez a téma. Az idei évben nagyon rákaptam, sőt, mondhatni fanatikusan tanulni akartam ezt a remek és szép horgásztechnikát, ennek fényében minden lehetőséget megragadtam amíg tartott a szezon.

Évek óta járok úsztatni Ördögh Máté barátommal  a fővárosi szakaszra (egy közös történetünkről itt olvashatsz), de a sokszor áradó vagy apadó víz, illetve a sűrűn közlekedő hajók miatt a mélybe húzódó halakat már nem tudjuk a part szélén tartani, elég kevés alkalmunk adódik a jó lehetőségekre. Amennyiben melles csizmával rendelkezünk, a lehetőségeink kitárulnak...

Ez alkalommal Janit és Marcit kísértem el a Dunakanyarba, hogy jobban szemügyre vegyem és tanulmányozzam technikájukat miközben fényképezem és kamerázom őket.
Kíváncsian indultam neki a napnak, mert volt pár jó és ígéretes kép a fejemben, amit meg szerettem volna valósítani. Hiszen, amikor én is horgászok, gyakran sajnálom a fotózásra az időt vagy kapkodok, nehogy lemaradjak a következő lehetőségről.

A továbbiakban a cselekményeket képekkel és szöveggel illusztrálom elvégre fényképezni mentem. Lássuk mi történt:

Mit mutat a meder?

Ilyen mély vízben már nagyon körültekintően kell sétálni, hiszen nagy a sodrás, akár egy rossz lépés is végzetes lehet

Készül a mai Dunakanyar menü első fogása

Harc az árral szemben

Egy kis gyorsítóra is szükségük van a halaknak, mint másoknak a kupicára

Főnök! Így jó lesz?

Míg Marci szerelt, Jani a bója körül próbálkozott

Később kezdte a pecát, de hamar megtalálta a halakat

Szép dunai paduc

Ilyen a mai világ! Egy katt és már a közösségi oldalakon lehet látni

Ködös úsztatás egy őszi hajnalon

Idén ti hány alkalommal tudtatok a vízparton reggelizni?

Sétálok egyet a parton, addig hagyom egy kicsit őket, hogy kedvükre úsztathassanak

"Itt van az ősz, itt van újra!"

Ennyi kevés lenne egy jó teához

Kagyló had a parton

Érdekes rétegződés

Komor őszi táj, pedig napsütésben szebb lenne

Parton hagyott vaskos faág

Azt értem, ha a sonkát kötözzük, de a fát minek?

Jól látható, mély sérüléseket okozott a drótkötél

Újabb étvágygerjesztő dunai gombócokat dobott a házigazda

Marci úszója már a bóján túl volt  mikor érkeztek a finom falatok

Ígéretes, tartalmas és bőséges keverék volt a vödörben

Szomorkás dunai látkép

"Mester és tanítványa"

Jani és a kontroll

Marci is ezt teszi, csak más technikával

Upsz! De ficánkol

Az évek és a rutin. Jani pikkelyesét megnyugtatta  a fotózás idejére

Marci újra akcióban

Vésett ajkú rajhal és a boldog horgász

A tuti csalikombó és az apró horog

Mit fogtál?

Erről lemaradtam

Marci! Te most valami aknakeresős játékot játszol?

Oh, egy megéhezett kis balin

Szerintem sokan szeretnének ilyen szép helyen horgászni

A házigazda és a Dunakanyar

Ma ő volt a legnagyobb paduc

Egy másik szögből, pazar háttérrel

Az elfáradt csapat a nap végén

Az időjárás nem volt a legszuperebb, a víz nagyon sokat hűlt, de jó napot töltöttünk el együtt a friss levegőn, Dömösön. Igazán szép a Dunakanyar látképe, ezért biztos vagyok abban, máskor is eljövök ide, de remélhetőleg akkor már verőfényes napsütéses időszak lesz és felszerelést is hozok magammal.

A mai napra kitűzött céljaim csak részben valósultak meg, mert láthattam őket horgászni és sokat tanulhattam, ellenben a fejemben megálmodott képeim nem valósultak meg ebben a gyakran szomorkás időben. Bízok benne, hogy lesz még alkalmom arra, amikor beteljesülnek ez irányú terveim.