2014. május 27., kedd

KÖZHASZNÚ MUNKA A DRÁVÁÉRT (videó)

Szerintem nem vagyok egyedül azzal, ha azt mondom, hogy jó érzés úgy horgászni, vagy kirándulni, menni, ha tiszta és rendezett körülmények fogadnak minket.  A szemét úgy is oda kerülhet, ha véletlenül otthagyjuk, vagy épp a víz hozza magával. Sokáig lehetne az okokat boncolgatni, de amíg nincs más, addig meg kell oldani valahogy ezt a problémát is.
Szombaton, Drávaszabolcsban voltunk, hogy egy közhasznú kezdeményezésen részt vegyünk és mi magunk is hozzá tegyünk a tisztább környezetünkért.
Ennek kapcsán ismerkedtem meg a Dráva folyóval...... és sok jó emberrel. A szemét szedésről írtam egy cikket, melyet ide kattintva olvashatsz el és a soraim végén pedig lesz egy kis videó, mely segítségével elkalauzollak a Dráva partjára.
Bízok abban, hogy egyre több ilyen jó és nagyon hasznos kezdeményezés lesz J

                          .  


Üdvözlettel,
Figura

2014. május 24., szombat

KÖZHASZNÚ MUNKA A DRÁVÁÉRT

Drávaszabolcs
A Dráva és  annak lenyűgöző látképe

Hosszú volt az út, de szerencsésen megérkeztünk
Az óra mutatói már lassan a nyolc óra felé közelítettek, mikor Drávaszabolcsba értünk, a találkozási pontra. Igen, az a magyar-horvát határállomás. Őszintén bevallom, még nem jártam itt, de nyugalom, nem zsákkal a fejemen érkeztem úgy, mint a filmekben. Teljesen magamtól, illetve Sanyamester hozott.  Persze, ha valami gebasz lenne, velünk volt Futó Marci is, ő túsznak jó lenne, remélem, mert két tikot (tyúkot) csak adnának érte, ha nagy a baj – bocs Marci.
Indulhatunk
Dráva, határáthelőhely
Magányos csónak hátterében a Horvátországba vezető híd
Azért jöttünk, mert Kovács István (az Öreg Folyó Egyesület elnöke)nem bírt magával és azzal a tudatával, hogy a kirándulók, horgászok és az áradások sorra lerakják hulladékaikat a Dráva menti partszélre. Mondhatnám, hogy ez az élet része, de talán ha jobban figyelünk környezetünkre, vagy teszünk érte, nem csak mi, de gyermekeink is jobban érezhetik magukat a természetben. Nyugalom, nem én, vagy Isti találta fel a spanyolviaszt, sőt, mi is hagytunk már el szemetet, de talán nem is ez a lényeg. Szerintem az, hogy aki a mai nap itt van, szeretne egy kicsit többet tenni ezért a szép és vadregényes tájért. Kicsit elgondolkodtató lehet, mit keresünk Budapesttől kb. 250 kilométerre, miközben a fővárosban annyi szemét van, hogy soha nem végeznénk.

A kérdés jogos. Sanya barátom rendszeresen jár a Drávára horgászni, akár heteket is itt töltenek a családjával és mivel már úgy ismerik,...... mint azt a bizonyos rossz pénzt – értsd jó értelemben -, hát neki is szóltak erről a kezdeményezésről. Sajnos a családja nem ért rá – ez volt a mi szerencsénk - ő pedig szólt pár cimbijének, mi lenne, ha vele tartanánk, majd a szemétszedést összekötnénk utána egy kis pecával is.
Lenyűgöző táj, még akkor is, ha "tákolt" ez a stég
Hamar talált erre két „balerinát”, így mentünk hát hárman erre az eseményre. Igazán jó kombinációnak ígérkezett az elkövetkező három nap. Első nap egy kis szemét szedés, aztán ismerkedés és horgászat ezen a csodálatosan szép és vadregényes tájon, ahol eddig még soha nem voltam.
A Dunánál is erősebb a sodrása
A reggeli megbeszélésen is már jól látható volt, sokan érezték úgy, hogy szeretnének segíteni és igazi csapatmunkával tenni többet a környezetért.  Volt, aki egyedül érkezett, de jöttek családok, kicsik és nagyok, fiatalok és idősebbek is. Érkeztek Siklósról, Pécsről és még sorolhatnám, mint azon szervezeteket is, ahonnan lelkes barátok érkeztek, mint például az Öreg folyó egyesülettől, Kapitány Zsolt a Baranya megyei horgász szövetség ügyvezető igazgatója, a Mattyi H. E.-től, a DDNP-tól. 

Persze, mint minden jó esetben, támogatók is szükségesek egy ilyen kezdeményezéshez.  Nyugalom, nem hosszú a lista és szívesen megemlítem őket, hiszen fontos szerepük volt. Bakker, mekkora marketing duma, pedig egy kanyit se kapok érte, bár nem is arról szól a fáma. A Dráva menti Diana vadásztársaság (mely remek szarvas pörkölttel lepett meg minket), a siklósi Resti étterem, és a Szomor pincészet is gondolt az éhező és szomjazó karitatív munkát végző emberekre, így a munka végeztével mindenkinek jutott finom étel és ital. Köszönjük.
A megbeszélést követően úgy tűnt, mindenki érti, hogy ki merre menjen. Majdnem. Őszintén bevallom, szerintem mi ketten a Marcival azt se tudtuk merre van az előre, hisz semmi helyismeretünk nem volt, de amikor mindenki kocsiba pattant, mi se tétlenkedtünk. Ennek köszönhetően hamar a partra értünk és végre hasznossá tehettünk magunkat.

Nyika Sándor
310 méterre van a határ
Hát, ez rám csak részben volt jellemző, mert egy kicsit magával ragadott a táj és nem győztem fényképezni, kamerázni, ezért ezúton kérek mindenkitől elnézést, de hát annyira szép és lenyűgöző volt minden, hogy nem tudtam visszafogni magam a kattintásoktól.
Halló! Várjatok meg! :)
Mint kiderült a találkozóhelytől ketté vált a banda, így két irányból sétáltunk vissza Drávaszabolcs felé.  Ez ám a hatékonyság, kérem.
Persze, idővel én is szemétre találtam, bár igazi kihívás volt. Nem azért, mert a sor végén kullogtam és megvártam, míg mindenki felszedi előttem, hanem azért, mert itt pesti lakosnak szokatlanul kevés szemét volt.
Azért én is találtam pár eldobott palackot
Eső estén hasznos kis menedék lehet
Csomor fa

Ezekből készülnek leginkább a drága kerti bútorok
Motor
...és Sporival is találkoztunk
Őt már nem süti a nap
Sehol nem látni beton töltést és házakat
Kerestünk a part szélében, a fák tövében, a bokrokban.  Szerencsére sokan voltunk és lelkesek, ezért hamar végeztünk. A zsákokat menet közben össze is szedtük és kocsiba pakoltuk. A munka végeztével visszamentünk a Drávaszabolcsi gyülekező helyünkre, ahol egy kisebb megbeszélésnek köszönhetően úgy döntött, mindenki, hogy nézzünk át más szakaszt is, hisz van még rá időnk. Jó volt látni, hogy menetközben még érkeztek a csapathoz, így a teljes létszám már jóval 30-40 fő lehetett.
Marci! Tudom, hogy belevaló srác vagy, de most sétálni kell :)
A gáton suhantunk a kocsikkal az új helyszínre, ahol még abban reménykedtünk, hogy hasznosak lehetünk. Ez már egy rövidebb szakasz volt, ahol nagyon koncentrálni kellett, ha szemetet akartunk találni. Alig hittük el, hogy csak ennyi van. Persze, ebben is van jó, hiszen néha meg-megálltunk, mert annyira szép volt a táj. Közben jöttek az ötletelések, hogy ez a szakasz annyira dévéres, meg olyat úsztatnék… és ez mennyire ígéretes hely lenne ha,…, miközben füleinkbe a madarak énekelnek valami szép dallamot.

Igéretes helynek tűnik
Micsoda magasles
Jobb a békesség, ezért nem mertem közelebb menni :)
Oh! Valaki fejvesztve menekülhetett!

Virágzik a vadkörtefa
Sanya! Fizetek egy sört, csak rúgd fenékbe a Marcit)
Igazán vadregényes a táj
Sajnos nem tökéletes a kép, de jó szolgálatot tett a telefonom is, mert a fényképezőgépem a kocsiban felejtettem

Miután ezzel a rövid szakasszal is végeztünk, kocsiba dobáltuk a parton és az erdőben összeszedett hulladékokat és visszamentünk a bázisra, hiszen a mai nap nagyobb területet tudtunk bejárni, mint azt eredetileg tervezték, így elmondhatjuk, hogy több mint tíz kilométeres szakaszon voltunk hasznosak.
Határátkelőhely
Srácok! Nálunk tisztaság van! Nálatok mi a helyzet?:)
A megyei halászati igazgatója már ott volt az utánfutóval, melyre felpakoltuk a napi „termésünket”. Igazán jó volt látni, hogy mennyi mindent szedtünk össze és miközben nagyszerű és remek embereket ismerhettem meg, tettünk valamit a környezetünkért is. Közben tele lett az utánfutó és jól le lettek kötve a zsákok, majd indulnia is kellett az igazgatónak, mert így pont be fog érni zárás előtt a szeméttelepre.

Hasznos volt a kezdeményezés
Szép adag lett összeszedve
Mindenkire szükség volt a mai nap, mert mint látható, a "félkarú rabló" is velünk volt :)
Kivalló kezdeményezés volt ez a szemétszedés. Jó társaságban, sok-sok történettel megspékelve, rengeteg nevetés közepette telt el ez a nap.

Mindenki megéhezett, hiszen több mint 10 kilómétert jártunk be
 Nem maradt más hátra, mint a támogatók által felajánlott ebédet elfogyasszam, mellé egy kis helyi bort kóstoljak és fejben arra gondoljak, hogy legközelebb is jönnék, ha lesz ilyen esemény és engem is invitálnak.
Igazán gusztán néz ki, hát még az íze....
 
Remélem, hogy jövőre is találkozunk, de addig is nézzük meg a videót erről a napról, melyet napokon belül megosztok.
Üdvözlettel,
Figura





2014. május 8., csütörtök

SZÜLINAPI PONTYOZÁS

Ha ló nincs, jó a szamár is. Állítja közmondás. A Katalin tavi horgászatunkra nem vittem magammal videó kamerát, de szerencsére a mai technikai lehetőségeknek köszönhetően van más megoldás is. Így sikerült pár pillanatot megörökítenem, ennek örömére elkészült a Kartalin tavon felvett anyagból a videó.
Van még mit tanulnom, de készen állok a feladatra :)
Jó szórakozást,
Figura

2014. május 4., vasárnap

NIGRÓ ÉS A PONTYOS TÖRTÉNETE 2.rész

Szolgálati közlemény: akik még nem olvasták az előző részt, de szeretnék, azok ide kattintva tehetik meg.
Hova siettek, Srácok?

Ki gondolta volna, hogy még csak most kezdődik el igazán a nap?

Anikó spiccére szegezte tekintetét, hiszen apró jelek figyelmeztették, hogy most ébernek kell lennie. Jól tette, hogy botjára koncentrált, mert a gyors kapásra hamar reagálni tudott egy bevágással. Rövid fárasztást követően már a parton is volt gyönyörű pikkelyese. Igen, érdekes a merítő. Miki sufnijában is egértámadás volt, de ezt a dizájnt csak akkor vettük észre, mikor már a hal alá toltuk.
Érdekes egy kép! Szétrágták az egerek a hálót!

Nagy élmény lehetett 6-8 méter mélyről kifárasztani a halat
Igazán szép fogás
Alig, hogy bedobta Nigró a felcsalizott horgát, kapásra lettünk figyelmesek. Határozott és gyors bevágásának köszönhetően érezte,...
... hogy jól akadt a horog, mert uszonyos küzdőfele átvette az irányítást. Alig telt el egy kis idő, mire azt vettük észre, hogy a szembe oldalon lévő szomszéd botja is görbül. Igazi akció dús pillanatokat éltünk át.  Csapattársam jobbnak látta, ha engedi a zsinórt, hadd fáradjon hala, neki van ideje. A túloldalon csak azt láttam, hogy a spori folyamatosan tekeri fel a madzagot, miközben nálunk meg csak fogyott. Mi van? Alig hittünk a szemünknek, mikor kiderült, Nigró hala összeszedte a szemközti szomszéd damilját is, így ketten fárasztottak egy halat. Mint minden versenyben, itt is lett egy vesztes.  Hiába szóltunk át a túloldalra, hogy mi történt, inkább hagytuk a dolgot.


Merre van a szerelékem?
És a damilom?
Ne neee! Elfogyott!!!
 A szembe szomszéd kitekerte Nigó damilját, rajta egy idegen szerelékkel gubancolva, melynek horgán egy ponty várta a szabadulást és Nigró összes, dobjára tekert damilját. Fogtam a hasam a röhögéstől. Ha nem látom ezt élőben, el se hiszem.

Köszi Spori!

Tiszta udvar, rendes ház! Nigró damilja már a kukában

 Jöhet a dob csere és az új szerelék, talán több szerencsével. A horog csalizva, bent a meder fenekén és a kapást várjuk, mikor is az első részebn írt jelente történik meg velünk: 
„Nigró barátom a feeder botjai végénél elhelyezett székében épp a telefonját nyomogatja, miközben az jutott az eszembe, ha már itt ülök, addig figyelem a bevetett eszközeit és közben csinálok pár képet is. Gépem portré funkcióba állítottam, majd a kis lyukon a borjai spiccére fókuszálok. Ez jó kép lesz, gondoltam magamban, miközben arra lettem figyelmes, hogy a gép szenved a fókuszálással. Hát persze! Nigró! Kapásod vaaaan! – jelzem cimbimnek hangosan, hogy ne a telóját nyomkodja, hanem az éhes hal jelzéseire.

Alig tudom kimondani, kicsit be is dadogtam, na, nem azért mert, - amire most néhányan gondolnak, - csak én is meglepődve figyeltem az eseményeket a gépemen. Mire sikerült kimakognom a mondatot és barátom is felfogta, mégis miről halandzsálok, addigra botja spicce a második kirohanását mutatta a kristálytiszta bányató vize felé, majd az éhes hal, kicsit se törődve a figyelmetlenségre, egy igazán szép, botállvány borítós kapást produkált. „
Nigró, botja utolsó centijeiben kapaszkodva vágott be, majd kezdte el fárasztani a halat, mely vehemensen kirohanva tekerte le folyamatosan dobról a damilt. Na, most hálát mondhatsz a szemközti szomszédnak, hogy lenyúlta azt a pár méter damilod, mert most nem lett volna az elég. Minden barát a csodájára járt ennek a fárasztásnak, mert piszkosul kíváncsiak voltunk, mekkora hal akadt a horgára. Mondhatnám, hogy horgunkra, mert nem akarok dicsekedni, de nem ez volt az első kapása, ahol igazi csapatmunka folyt. Mondhatnám, hogy én voltam a kapásjelző magyar hangja. Na, de kit érdekel ez a rész, mikor a hal még viszi a damilt.  A bot hajlik, a damil feszül, hiszen szakáll nélküli horgot használ, ahol elég egy óvatlan pillanat is ahhoz, hogy a partnere faképnél hagyja. Nigró érezte, határozottabban kell fárasztania, mert nincs az a damil, mely elég lehet, ezért átvette az irányítást. Percek múlva már fent is úszott a víz felszínén az a csodálatosan szép, aranysárga pikkelyes, első ránézésre is szembetűnő volt, ez eddig a nap legnagyobb hala.

Bőven hat kiló felett pikkelyes!

Hihetetlen, hogy milyen történet árán jutott el idáig, hogy kezében tarts ezt a szép halat

Mintha hiányozna egy darab a hátuszonyaiból
Míg megcsodáltuk ezt a szép bajszost, Halmágnes is fogott gyorsan egy szép nagy kárászt, így csináltunk egy közös képet is.

Gyerünk fiúk, lassan megyünk haza
Nigró nem bírt magával, örült, hogy végre horgászhatott, ennek reményében dobott még egy utolsót.
Megtömte a kosarat...
...majd valami dippbe mártotta a csalijait
Ahogy az lenni szokott, a mázlistáknak mindig szerencséjük van, nem is kellett sokat várnia következő bajszosának kapására, ami nem ért minket meglepetésként, hiszen egész délután az volt a legjobb csali kombináció, amit csapattársam alaklmazott.

Vicces ez a meritő


Kicsi, a ponty, de erős
Pompás színek
Miután őt is visszaengedte, elkezdtünk pakolni, hiszen szépen ránk esteledett és a tó is zárja kapuit.
Pakolás közben a legkitartóbb és egyben a legfiatalabb horgász is elnyerte jutalmát, hiszen brutálisan szép kapása volt és a bevágásra figyelt fel mindenki. Halmágnes botja szépen görbült, miközben a naplemente szolgáltatta a szemet gyönyörködtető hátteret. Nigró látta el némi tanáccsal, bár látszódott az ifjú titánon, nem ma kezdte a pecát. A végletekig tartó oda figyelésének és a jó fárasztásának jutalmaként terelhette partra a nap utolsó halát, egy gyönyörű szép pontyot.

Gratulálok Halmágnes!
A nap utolsó pikkelyese
Figyelembe véve az elmúlt éveket, ennyire jól még soha nem fogtunk ezeken a horgászatainkon, hiszen ilyenkor még nagyon hidegek a vizek és ezen a tavon az átlag mélység is eléri a 3-4 métert, de van ahol nem ritka a 6-8 is.
Indulnunk kéne lassan
Tökéletes nap volt
Örülök, hogy ilyen sokan itt voltunk, bár tény, mindenki örült volna, ha a hiányzó, elfoglalt barátaink is itt tudtak volna lenni, és köszi, Miki a szervezést.

A horgászat alatt készített videó anyagból szerkesztek egy kis filmet, melyet pár nap múlva mutatok be, mert még nincs kész.

Üdv,
Figura