RETRÓ HORGÁSZVERSENY

Akik a mai cikkem végig olvassák, részt vesznek egy időutazásban. Nyugalom, nem kell bevenni semmi kapszulát, űrhajó sem fog jönni, mert most is horgászatról lesz szó, azzal a különbséggel, hogy nem napjainkban használatos felszerelésekkel űzték a pecát szereplőim. Nem lesz lágy match, feeder, de picker bot sem történetemben, hiszen egy igazi Retró horgászversenyt fogok bemutatni, melyet Tibi barátom szervezett egy kis tavon, Turán.

Ébred a természet

Ha azt mondom, hogy Forelle, Relah, Neptun, akkor most sok olvasómnak talán még gyermekkorát idéző horgászatok, apával vagy nagypapával őrzött emlékei ugranak be. Ugye? Velem biztos ez történt, még akkor is, ha napjainkban inkább a finomabb és korszerűbb technikákat részesítem előnyben, ha horgászni megyek. Na, de most ne erről beszéljek már. 

Minden előkerült a sufniból

Immár a harmadik versenyre érkeztünk meg ide Pest megye egyik kicsiny községébe, ahol pár elszánt horgász szeretné összemérni tudását és szinte már teljesen elavultnak tűnő készségét, egy baráti verseny kereteri között, ahol nincsenek kőbe vésett szabályok és nem szól senki, ha fárasztáskor átúszik a hal a mellettünk ülő versenyző területére. Azonban itt is kell egy-két megkötés, hogy valamennyire garantálhatóak legyenek az egyenlő esélyek.

Hamar elhangzanak a szabályok és megtörténik a sorsolás, mindenki megkapja a horgokat, amiket a verseny alatt kell használni. 

A rajthely és a kapott horgok

A küzdelem ideje alatt, minimum 0.20-as monofil zsinórt lehetett nyúzni és kizárólag azokat a kampókat, melyeket most kaptak.

A technika nem volt megszabva, csak annyi, hogy nem lehet csili-vili hetvenöt csapágyas orsót, picker, feeder vagy matchbot használni. Etetni sem lehetett gyári szuper kajával,...

NIGRÓ ÉS A PONTYOS TÖRTÉNETE 2.rész

Szolgálati közlemény: akik még nem olvasták az előző részt, de szeretnék, azok ide kattintva tehetik meg.

Hova siettek, Srácok?



Ki gondolta volna, hogy még csak most kezdődik el igazán a nap?



Anikó spiccére szegezte tekintetét, hiszen apró jelek figyelmeztették, hogy most ébernek kell lennie. Jól tette, hogy botjára koncentrált, mert a gyors kapásra hamar reagálni tudott egy bevágással. Rövid fárasztást követően már a parton is volt gyönyörű pikkelyese. Igen, érdekes a merítő. Miki sufnijában is egértámadás volt, de ezt a dizájnt csak akkor vettük észre, mikor már a hal alá toltuk.

Érdekes egy kép! Szétrágták az egerek a hálót!



Nagy élmény lehetett 6-8 méter mélyről kifárasztani a halat

Igazán szép fogás

Alig, hogy bedobta Nigró a felcsalizott horgát, kapásra lettünk figyelmesek. Határozott és gyors bevágásának köszönhetően érezte,...
... hogy jól akadt a horog, mert uszonyos küzdőfele átvette az irányítást. Alig telt el egy kis idő, mire azt vettük észre, hogy a szembe oldalon lévő szomszéd botja is görbül. Igazi akció dús pillanatokat éltünk át.  Csapattársam jobbnak látta, ha engedi a zsinórt, hadd fáradjon hala, neki van ideje. A túloldalon csak azt láttam, hogy a spori folyamatosan tekeri fel a madzagot, miközben nálunk meg csak fogyott. Mi van? Alig hittünk a szemünknek, mikor kiderült, Nigró hala összeszedte a szemközti szomszéd damilját is, így ketten fárasztottak egy halat. Mint minden versenyben, itt is lett egy vesztes.  Hiába szóltunk át a túloldalra, hogy mi történt, inkább hagytuk a dolgot.





Merre van a szerelékem?

És a damilom?

Ne neee! Elfogyott!!!

 A szembe szomszéd kitekerte Nigó damilját, rajta egy idegen szerelékkel gubancolva, melynek horgán egy ponty várta a szabadulást és Nigró összes, dobjára tekert damilját. Fogtam a hasam a röhögéstől. Ha nem látom ezt élőben, el se hiszem.

Köszi Spori!

Tiszta udvar, rendes ház! Nigró damilja már a kukában

 Jöhet a dob csere és az új szerelék, talán több szerencsével. A horog csalizva, bent a meder fenekén és a kapást várjuk, mikor is az első részebn írt jelente történik meg velünk: 

„Nigró barátom a feeder botjai végénél elhelyezett székében épp a telefonját nyomogatja, miközben az jutott az eszembe, ha már itt ülök, addig figyelem a bevetett eszközeit és közben csinálok pár képet is. Gépem portré funkcióba állítottam, majd a kis lyukon a borjai spiccére fókuszálok. Ez jó kép lesz, gondoltam magamban, miközben arra lettem figyelmes, hogy a gép szenved a fókuszálással. Hát persze! Nigró! Kapásod vaaaan! – jelzem cimbimnek hangosan, hogy ne a telóját nyomkodja, hanem az éhes hal jelzéseire.

Alig tudom kimondani, kicsit be is dadogtam, na, nem azért mert, - amire most néhányan gondolnak, - csak én is meglepődve figyeltem az eseményeket a gépemen. Mire sikerült kimakognom a mondatot és barátom is felfogta, mégis miről halandzsálok, addigra botja spicce a második kirohanását mutatta a kristálytiszta bányató vize felé, majd az éhes hal, kicsit se törődve a figyelmetlenségre, egy igazán szép, botállvány borítós kapást produkált. „

Nigró, botja utolsó centijeiben kapaszkodva vágott be, majd kezdte el fárasztani a halat, mely vehemensen kirohanva tekerte le folyamatosan dobról a damilt. Na, most hálát mondhatsz a szemközti szomszédnak, hogy lenyúlta azt a pár méter damilod, mert most nem lett volna az elég. Minden barát a csodájára járt ennek a fárasztásnak, mert piszkosul kíváncsiak voltunk, mekkora hal akadt a horgára. Mondhatnám, hogy horgunkra, mert nem akarok dicsekedni, de nem ez volt az első kapása, ahol igazi csapatmunka folyt. Mondhatnám, hogy én voltam a kapásjelző magyar hangja. Na, de kit érdekel ez a rész, mikor a hal még viszi a damilt.  A bot hajlik, a damil feszül, hiszen szakáll nélküli horgot használ, ahol elég egy óvatlan pillanat is ahhoz, hogy a partnere faképnél hagyja. Nigró érezte, határozottabban kell fárasztania, mert nincs az a damil, mely elég lehet, ezért átvette az irányítást. Percek múlva már fent is úszott a víz felszínén az a csodálatosan szép, aranysárga pikkelyes, első ránézésre is szembetűnő volt, ez eddig a nap legnagyobb hala.



Bőven hat kiló felett pikkelyes!

Hihetetlen, hogy milyen történet árán jutott el idáig, hogy kezében tarts ezt a szép halat

Mintha hiányozna egy darab a hátuszonyaiból

Míg megcsodáltuk ezt a szép bajszost, Halmágnes is fogott gyorsan egy szép nagy kárászt, így csináltunk egy közös képet is.

Gyerünk fiúk, lassan megyünk haza

Nigró nem bírt magával, örült, hogy végre horgászhatott, ennek reményében dobott még egy utolsót.

Megtömte a kosarat...

...majd valami dippbe mártotta a csalijait

Ahogy az lenni szokott, a mázlistáknak mindig szerencséjük van, nem is kellett sokat várnia következő bajszosának kapására, ami nem ért minket meglepetésként, hiszen egész délután az volt a legjobb csali kombináció, amit csapattársam alaklmazott.



Vicces ez a meritő



Kicsi, a ponty, de erős

Pompás színek

Miután őt is visszaengedte, elkezdtünk pakolni, hiszen szépen ránk esteledett és a tó is zárja kapuit.

Pakolás közben a legkitartóbb és egyben a legfiatalabb horgász is elnyerte jutalmát, hiszen brutálisan szép kapása volt és a bevágásra figyelt fel mindenki. Halmágnes botja szépen görbült, miközben a naplemente szolgáltatta a szemet gyönyörködtető hátteret. Nigró látta el némi tanáccsal, bár látszódott az ifjú titánon, nem ma kezdte a pecát. A végletekig tartó oda figyelésének és a jó fárasztásának jutalmaként terelhette partra a nap utolsó halát, egy gyönyörű szép pontyot.



Gratulálok Halmágnes!

A nap utolsó pikkelyese

Figyelembe véve az elmúlt éveket, ennyire jól még soha nem fogtunk ezeken a horgászatainkon, hiszen ilyenkor még nagyon hidegek a vizek és ezen a tavon az átlag mélység is eléri a 3-4 métert, de van ahol nem ritka a 6-8 is.

Indulnunk kéne lassan

Tökéletes nap volt

Örülök, hogy ilyen sokan itt voltunk, bár tény, mindenki örült volna, ha a hiányzó, elfoglalt barátaink is itt tudtak volna lenni, és köszi, Miki a szervezést.

A horgászat alatt készített videó anyagból szerkesztek egy kis filmet, melyet pár nap múlva mutatok be, mert még nincs kész.

Üdv,
Figura
  
 

NIGRÓ ÉS A PONTYOS TÖRTÉNETE 1.rész

Nigró barátom a feeder botjai végénél elhelyezett székében épp a telefonját nyomogatja, miközben az jutott az eszembe, ha már itt ülök, addig figyelem a bevetett eszközét és közben csinálok pár képet is. Gépem portré funkcióba állítottam, majd a kis lyukon a botja spiccére fókuszálok. Ez jó kép lesz, gondoltam magamban, miközben arra lettem figyelmes, hogy a gép szenved a fókuszálással.

Alig hittem a szememnek, olyan jó kapása volt

Hát persze, hiszen én se arra koncentrálok! Nigró! Kapásod vaaaan! – jelzem cimbimnek hangosan, hogy ne a telóját nyomkodja, hanem az éhes hal jelzéseire figyeljen.

Alig tudom kimondani, kicsit bele is dadogtam, na, nem azért mert, - amire most néhányan gondolnak, - csak én is meglepődve figyeltem az eseményeket a gépemen. Mire sikerült kimakognom a mondatot és barátom is felfogta, mégis miről halandzsálok, addigra botja spicce a második kirohanását mutatta a kristálytiszta bányató vize felé, majd az éhes hal, kicsit se törődve a figyelmetlenségre, egy igazán szép, botállvány borítós kapást produkált.

Csak úgy repült a bot

Ennek a fele se tréfa! Csapattársam befejezte a „sminkelést” és végre botja után nyúlt az utolsó pillanatban, mert nem sok választotta el attól, hogy örökre búcsút mondjon becses felszerelésének.

A bevágást követően érezte, hogy ellenfele nem az aprajából érkezett, hisz elég határozottan cibálta le a dobról a damilt. Ennek a fele se tréfa!



Érzékeny pickere rendesen görbült, talán rajzolni se lehetett volna szebbet, hát mikor még az orsója is megszólalt, igazi horgász álom volt látható, megvalósulva.

Még jó, hogy láttam a kapást

Na, de ne rohanjunk ennyire előre, hiszen a délelőtt időszakban is voltak kapások és kéne valami felvezetés is.

Anikóval már a tóhoz vezető úton sétáltunk mikor a kerítés és a fasor között végre megpillanthattuk ezt a kristálytiszta vizű bányatavat itt Csepelen, ahol pár barátunk már horgászott és várták azt, hogy mindenki megérkezzen erre a tradicionális eseményre, március huszonkettedikén. Hosszú évek óta rendezzük meg a József-ek és Nigró napot, amolyan névnapi és szülinapi horgászat, egy kis ünnepléssel, persze ez inkább egy indok, hogy végre össze tudjuk szedni ezt a nagy társaságot. Sajnos most se tudott mindenki jelen lenni, de akik itt voltak, ők jól érezték magukat, hiszen jó társaságban és kapások, fogások közben jobban telik el az idő.

A partra érve jól látható volt, hogy a Kapás Fishing Teammásik oszlopos tagja még nem érkezett meg, „aliasz” Nigró barátom. Mondhatnám, hogy így csak félkarú óriás voltam, de érthető volt a késése, hiszen tegnap éjjel mulatozott még valahol, azt meg csak a felesége tudja, mennyire bírja az alkoholt.

Tibi és az apróság

Az Erőss család mellé raktam le a cuccaim, majd körbementem köszönni, kezemben a fényképező gépemmel, hátha lesz valami akció. Alig váltottam pár szót, Miki barátom már a part felé terelte első halát, egy szép tenyeres kárászt. 



Halmágnes is megmutatta, hogy miként lehet halat fogni

Egy közelebbi kép a zsákmányról

A többiek is különböző trükkökkel igyekeztek becsapni a halakat, hol sikerrel, hol azok nélkül. A feltámadó szélnek nem sokan örültünk, de érezni lehetett a hatását. Tibinél egy elég vehemens kapással jelezte a hal, hogy valami finomságra talált és azt magával is vinné, ha figyelmetlen a parton beszélgető horgász. Szerencsére résen volt, így a bevágást követően, pár perc múlva már a kezében tarthatta ezt a kis bajszost. 

Még, egy utolsó bukfenc és...

...irány a part

Nem nagy, de végre ponty

Az utolsó kép és már úszhatott is

Míg ezt a szép pikkelyest fényképeztem, addig Mikinél és fiánál is sikerült pár kárászt és keszeget a merítő hálóba terelni.

Józsi, kapásra várva

Lali a parti sávot is megpóbálta

Zoli fogott egy kárászt, nehogy betlizzen

A zordabb időjárásnak köszönhetően hamarabb kezdtük el a tó körül összeszedni a száraz ágakat, hogy mielőbb melegedhessünk és süthessük a szalonnákat.

Így könnyű elviselni a szelet

Lali! Ez kevés lesz!

Tiszta Ááámerika feeling

Krumpli, hagyma és répa van az alufóliában

Igen! Répa! Így is finom, nem csak a levesben



Hmm! Micsoda finomságok



Mi mindenre jó a FOX doboz?

Peti is az ebédre gyúrt inkább

Basszus! Gyere Miki! Segítek!

Miki! Ez a vödör nem 120+-ra van optimalizálva

Bocs, de még mindig rajtad röhögök

Az óra mutatói már közel jártak a 12-es számhoz, miközben az alufóliába tekert krumplikat terelgettem ki a hamuból, majd arra lettem figyelmes, hogy a szülinapos is megérkezik. Őszintén bevallom, én már nem nagyon bíztam abban, hogy Nigró is kiér a partra, mert ennyire későn még soha nem jött, de hát ő is öregszik, több idő kell a regenerálódáshoz.

Nem vagyok babonás és a csodákban se hiszek, de mintha minden megváltozott volna az érkezésével. Na, jó, nem lett kolbászból a kerítés, de nem sokkal egy óra előtt, a Girls Team egyik oszlopos tagja, Gajdos Anikó volt az a szerencsés és ügyes horgász, aki szintén rátalált a bajszosokra.

Nem csak mi, a halak is megéheztek

Oh, egy igéretes akció

Minek örül az ünnepelt?

Ismét a "gyilkos pinki" a tuti?

Igazán szép és termetes kárász

Mielőtt haza indult volna az Erőss család, illetve Józsi és Zoli is, csináltunk egy csoportképet, mert ezt eddíg minden évben elfelejtettük. 

Frankó társság, garantált hangulat. Jó lett volna, az elfoglalt haverok is itt lehettek volna velünk

Cuccainkat átpakoltuk a sziget csücskére, hisz azon a részen többen maradtak.  Hamar be is bizonyosodott, megérte a költözés.

Nigró és a többiek pontyai történetének folytatása hamarosan tovább olvasható itt, a blogomon.  Ígérem, hogy halban és nevetésben nem lesz hiány!