SZERELMEIM, A KESZEGEK!

I love Bream!

Miért éppen dévérkeszeg? Mit szeretek benne? Mi bújik meg a vonzódásom hátterében? 

A mostani posztomban szeretném kicsit beavatni olvasóimat ezekbe a miértekbe. Kettőezerben, mikor újra elkezdtem horgászni, barátaimmal elég sok tavon megfordultunk az országban, azért, hogy kellemesen eltöltsük az időnket, vagy fogjuk egy-két szép halat. Néha versenyeken is elindultunk, de leginkább amatőr módon próbálkoztunk csak a magunk szórakoztatására, hogy ki tudjunk kapcsolódni a fárasztó hétköznapok után. A legtöbb tavon leginkább a ponty, az amur és a rablóhalak telepítését szorgalmazták, valósították meg, elvégre a legtöbb hazai horgász kedvenc halai ők lennének.

Sok horgász kedvence a ponty

Hosszú éveken át barangoltam sorra a tavak partjain, keresve...

KÉSZÜLŐDÉS AZ IDEI SZEZONRA (videó)

Az idei évben sem szerepelt a terveim között a fegyver, horgász és vadász kiállítás, mert évekkel ezelőtt volt pár negatív élményem, akkor arra az elhatározásra jutottam, inkább kihagyom ezt a lehetőséget. Nem voltam meggyőződve arról, hogy a kedvezmények minden esetben valósak, hogy vétek lenne nem itt hagyni a fizetésem a szuper kedvezmények miatt. A másik, nyomós ellenérv a kicsi terület miatt kialakult tömeg és a számomra érdektelen más kiállítások egy helyen való elhelyezése.

Mindenki szokott valamit venni a kiállításokon, hogy ne üres kézzel menjen haza?

Az idei évben sem terveztem, hogy tömegen átverekedve sorba akarnék állni a standoknál, mert annyira éget a vágy egy-egy termékért, a hihetetlen árak és a kihagyhatatlan lehetőségek miatt. Persze az élet nem ilyen egyszerű, az ember tervez, Figura végez. Bali barátom jelezte, hogy ő kimegy, mert meg akar nézni pár dolgot. Elindult a kattogás, hogy mi lenne ha,…

VIDÁM ÉVEK A PARTON ÉS A BARÁT, AKI MÖGÖTTE VOLT

Én is, mint sokan mások, gyerekkorban szerettem bele a horgászatba és jártam a tavakra, illetve a Kis-Duna partjára. Ahogy nőttem, a sok elfoglaltság mellett picit háttérbe szorult szeretett hobbim. Mikor kettőezerben újrakezdtem, vizsgáznom kellett, de utána újra elfogott az a boldogság, amit kicsiként éreztem. Szerettem a horgászboltba járni, Imiéket faggatni, mit és hogyan érdemes csinálni. Jártam Dénesbá előadásaira, ahol Nigróval megbeszéltünk egy közös pecát, vele így barátkoztam össze. Szerintem nagyon jó, ha nem egyedül, hanem baráttal vagy barátokkal járok le a partra.

Teltek-múltak a szürke hétköznapok míg egy alkalommal más játszódott le, mint vártam. Az történt, hogy a partner cégünknél jártam és ott megismerkedtem az akkori logisztikai osztályvezetővel, Rácz Józsival. Az események és az élmények rögtön felpörögtek, egyik horgászat váltotta a másikat, nem törődve azzal, hogy két óra alvás után indultunk Tiszaújvárosba vagy Bokodra, mert az ilyen hideg téli hónapokban, mikor be vannak fagyva a tavak, lehetetlen horgászni más helyeken csak itt, de ha hajt a vágy, hát menni kell. 

A téli időszakban remek lehetőségekkel kecsegtet a hőerőműből távozó meleg víz, bár Tiszaújvárosban ezt nem mondhattuk el a nap végén

Bokodon volt olyan alkalom, amikor törpefogó versenyt csináltunk magunk között, annyira nem evett a hal

Persze mindig vannak kivételes esetek

Az erőmű kifolyójához több alkalommal is ellátogattunk, bízva valami jó fogásban és függőségünk csillapításában. Persze ha párjaink véleményét kéne leírnom, az egyszerűbb lenne, mert ismeretlenül is közös véleményen voltak:- Nem vagytok Ti normálisak!

Ugye ismerős mondat. Volt benne igazság, ezt mi is beláttuk, de hajthatatlanok voltunk. Olyan szituáció is előfordult, mikor hajnali fél háromkor találkoztunk az egyik...

A HORGÁSZAT AZ ÉLETEM!

Pár hónapja az egyik közösségi oldal csoportjában jelentkezni lehetett adminisztrátornak. Elvállaltam a feladatot, melyet végül másodmagammal együtt látunk el. Adminként az egyik és talán legfontosabb célom az volt, hogy a lehető leghamarabb legyen új Házirendje a csoportnak, illetve csináljunk valamit közösen, ha már nem tudunk a parton lenni és horgászni.

Nem csak az eső miatt maradtunk gyakran otthon

Persze tudom, hogy vannak, akik pergetnek vagy menyhalazni járnak, de a legtöbb horgász ilyenkor a szabad idejében a gép előtt ül és valami horgász cikket, videót vagy bármi olyat keres, ami horgászattal kapcsolatos és átmenetileg csillapítani tudja elvonási tüneteit. 

Igazi téli elfoglaltság a képek nézegetése

December elején hirdettem egy játékot a csoporttagoknak. A feladat az volt, hogy küldjenek el nekem három olyan képet, amire ha ránéznek,...

KÖZEL HÚSZ ÉVE VÁRTAM ERRE A PILLANATRA

A múltkori Dömösi kalandunkról (ide klikkelve olvashatod el) tartottam épp hazafelé, mikor kaptam egy meghívást Janitól, hogy szeretne engem is vendégül látni szokásos három napos évadzáró horgászatának valamelyik napján, ami számomra is megfelelő az egyik kedvenc helyén. Örömmel fogadtam a meghívást, hiszen már régóta várok arra a lehetőségre, hogy valaki megmutassa, miképp érdemes horgászni Szentendrén. 

Megérte megvárni a legjobb pillanatot

Gyermekkorom óta járok ebbe a kis városba, hol bringával, hol autóval, de az utóbbi időben HÉV-vel. Az esetek kilencven százalékában két helyre biztos elmegyek. A főtérről nyíló kis sikátorba, hogy egy finom - országosan híres - sajtos-tejfölös, és ha aznap nincs buli, akkor fokhagymával megkent lángost egyek. Igaz, most sokan a töltött káposztára esküdnek, mint én is, de az a lángos, hmm....

A másik örök helyszín ahova elmegyek, ha esik, ha fúj, az a szentendrei Dunakanyar. Magával ragadó ahogy a gáton állok és szemem előtt elterül az öreg folyam. Ilyenkor mindig megfogadom, egyszer nem csak a hasam jövök ide megtömni, de horgászfelszerelést is hozok. Gyakran látok itt horgászokat, ilyenkor aztán jobban elkap a vágy egy kellemes szentendrei pecához. 

Végre horgászni jöttem, nem lángost enni!

A jeles napot nagy várakozás és készülődés előzte meg, bár nem kellett túlzásba esnem, ami a pakolást illeti. Persze ez is elég volt ahhoz, hogy kellemetlen helyzetbe kerüljek. Mire gondolok?

Például arra,...

RETRÓ HORGÁSZVERSENY

Akik a mai cikkem végig olvassák, részt vesznek egy időutazásban. Nyugalom, nem kell bevenni semmi kapszulát, űrhajó sem fog jönni, mert most is horgászatról lesz szó, azzal a különbséggel, hogy nem napjainkban használatos felszerelésekkel űzték a pecát szereplőim. Nem lesz lágy match, feeder, de picker bot sem történetemben, hiszen egy igazi Retró horgászversenyt fogok bemutatni, melyet Tibi barátom szervezett egy kis tavon, Turán.

Ébred a természet

Ha azt mondom, hogy Forelle, Relah, Neptun, akkor most sok olvasómnak talán még gyermekkorát idéző horgászatok, apával vagy nagypapával őrzött emlékei ugranak be. Ugye? Velem biztos ez történt, még akkor is, ha napjainkban inkább a finomabb és korszerűbb technikákat részesítem előnyben, ha horgászni megyek. Na, de most ne erről beszéljek már. 

Minden előkerült a sufniból

Immár a harmadik versenyre érkeztünk meg ide Pest megye egyik kicsiny községébe, ahol pár elszánt horgász szeretné összemérni tudását és szinte már teljesen elavultnak tűnő készségét, egy baráti verseny kereteri között, ahol nincsenek kőbe vésett szabályok és nem szól senki, ha fárasztáskor átúszik a hal a mellettünk ülő versenyző területére. Azonban itt is kell egy-két megkötés, hogy valamennyire garantálhatóak legyenek az egyenlő esélyek.

Hamar elhangzanak a szabályok és megtörténik a sorsolás, mindenki megkapja a horgokat, amiket a verseny alatt kell használni. 

A rajthely és a kapott horgok

A küzdelem ideje alatt, minimum 0.20-as monofil zsinórt lehetett nyúzni és kizárólag azokat a kampókat, melyeket most kaptak.

A technika nem volt megszabva, csak annyi, hogy nem lehet csili-vili hetvenöt csapágyas orsót, picker, feeder vagy matchbot használni. Etetni sem lehetett gyári szuper kajával,...

ÁRVÍZI BARANGOLÁSAIM A DUNA PARTON III.rész

Történetem harmadik, egyben utolsó napjához érkeztem, de nem egyedül, mert a mai napon Rezső barátom is szerencsét próbált. Nem véletlenül, hiszen tegnap nagyon szépen ettek a keszegek, és egy igazi pörgős horgászaton voltam túl. Előző nap még áradt, mára azonban apadásnak indult a Duna vize a fővárosi szakaszon.

Egy száraz területen levettem utcai cipőm, és felvettem a műanyag „surranóm”, amiben óvatosabban kellett közlekedni a fellazult talajon, majd a térdig, néhol combig érő vízben haladtunk tovább a spicc felé. 

Én már papucsban vagyok, indulásra készen

Rezső is, akkor hajrá!

A vízi séta szerencsére nem tartott sokáig. Kisvártatva már csak a sárban kellett dagonyáznunk ahhoz, hogy oda érjünk a tegnapi horgászhelyemre (az erről szóló beszámolót ide klikkelve olvashatod el). Rezső barátom kicsit megszeppenve közelítette meg a sziget csücskét, mert szerintem nem gondolta komolyan, hogy ilyen körülmények közepette juthatunk el ide, de...
... a látvány mindenért kárpótolta, még akkor is, ha aznapra bő harminc centit apadt a víz.

Horgaink felcsalizva a vízben, kezdődhet a horgászat

Horgomra a tegnapi napon a legsikeresebb csalinak nyilvánított trágyagilisztát húztam, majd tőlem balra körülbelül tizenöt méterre dobtam be.

Míg a kapásokra vártunk, kicsit körbenéztünk, hogy milyen remek kis helyen vagyunk most. Elhatároztuk, hogy ezen a részen alacsonyabb vízállásnál is kísérletet fogunk tenni, hiszen az öböl tele lehet halakkal, nem csak most.

Botom spicce sok apró pöccintéssel jelezte, valami falánk kis halacska éhezett meg a gilisztára. Miközben orsóm dobjára tekertem fel a damilt, éreztem, hogy nem lesz szükség a merítő fejre, reptethetem is halam. Kis bagoly keszeg volt új alkalmi barátom, a fotózás után már engedtem is vissza és közben bizakodtam a szép folytatásban.

Itt vannak! Jó jel, arra hogy ma sem fogunk unatkozni.

Kamerám felraktam az állványra, hogy tudjak közben készíteni némi nyersanyagot, és ha fogunk még halat, már csak el kelljen indítani a masinát.

Nem volt rossz döntés, hiszen még ha sokkal ritkábban is, mint tegnap, de néha-néha fogtunk egy-egy kisebb-nagyobb keszeget. 

A tegnapi nap legjobb csalija a trágyagiliszta volt

Úgy néz ki, ma is ők válnak be a legjobban

Rezső se unatkozott, neki is öröm volt a közös horgászat

Apadáskor is érdemes próbát tenni

Érezhető volt a kapások gyér számából, nem tett jót, hogy ilyen hirtelen ennyit apadt a Duna vízszintje, mert nem táplálkoztak annyira jól a halak, mint előző nap. Rezső barátommal egyszer csak azt vettük észre, hogy jól eldumáltuk a délutánt, mert kezdett alkonyodni, így a mai napra szánt horgász időnk a végéhez közeledett. Hamar összepakoltuk felszereléseinket, majd ismét nekivágtunk a mocsaras kis ösvénynek, hogy ismét járhatóbb útra térjünk.

Szinte nyakig sárosan jutottunk ki, de egyben biztosak voltunk, ide még visszajövünk, mert több lehetőség van ebben a helyben, mint amennyit ma sikerült kihoznunk belőle. 

Hasznos volt a papucsot felvenni

Úgy néztünk ki, mint a malacok. Még jó, hogy maradt egy kis ivóvíz a palackban, hogy megmosakodjunk :)
 

Szerdán megnézhetitek a kalandomról szóló videót, azokkal a felvett snittekkel, melyeket a három nap alatt forgattam a Duna partján.    Akkor is várlak benneteket :)

 

ÁRVÍZI BARANGOLÁSAIM A DUNA PARTON

Valami újdonságra vágytam, még akkor is, ha tisztában voltam azzal, a Duna most is árad, és a kiszemelt új helyeim nem biztos, hogy megközelíthetőek lesznek ebben a nagy vízben, ráadásul a helyismeretben is erős hiányaim voltak. De nincs mit tenni, ha érzi a horgász, hogy menni kell, hát hajrá. Jelentem, izgalomban nem volt hiány. Megkaptam! Gazdagon! Áztam, másztam, bukdácsoltam és kamerával a kezemben még egy hátast is dobtam! Talán elég ennyi ízelítőnek a történetem elejére.

Ritka alkalmak egyike volt az, hogy három egymást követő napon ki tudtam menni a Duna partra, hogy kedvenc hobbimnak hódolhassak, még akkor is, ha ezek csak pár órás kiruccanások voltak. 

Víz, merre csak a szemem ellát

Első délután nem pakoltam meg a hátizsákom „annyira”. Aki ismer, az tudja, mindössze húsz kiló lehetett a teher. Hát igen, ez így is sok volt ahhoz, ha gyalog megyek és nem tudom, mire számíthatok. A főútról letérve hamar kiderült, hogy az elsőre kinézett helyemre...
...csak csónakkal vagy melles csizmával juthatnék be. Ezek híján nem volt mit tenni, tovább sétáltam.

Nagy a víz, másik helyet kell néznem

Na ne, itt is?

Hosszú percekig gyalogoltam, mire a fák között egy kis beállót találtam, és végre ismét a vízre pillanthattam. Táskámat a földre raktam, és gyors szerelésbe kezdtem, mert ez a kis dunai öblöcske igazán hangulatosnak és ígéretesnek tűnt. Jobbra és balra is fák sorakoztak, szemben pedig a vén folyó sodorta a partról összeszedett száraz ágakat, gallyakat. 

Lenyűgöző a panoráma

Végre bevethettem a horgom :)

Sajnos nem a legjobb képem, bocsi

Nem bonyolítottam túl szerelékem, hagyományos egyharmad, kétharmad kötéssel oldottam meg, amire egy 40 grammos tányérólom került fel a rövidebbik részre, míg a hosszúra egy tizenkettes horog, ennek öblére a gyorsan mozgolódó csontikból húztam rá párat.

A másik botom egy kis picker volt, aminek a főzsinórján csúszón hagytam a súlyt, és a végébe egy előkével kötöttem fel a horgot, tizennégyest. Erre csupán egy fehér és egy piros csontit húztam, hátha a „kevesebb a több” elmélet beigazolódik.

Dobtam jobbra egy bokor tövébe, de balra is a fákhoz. Előttem is landolt több alkalommal a szerelékem, de két géb kivételével más értelmesebb halat nem sikerült partra terelnem a következő pár órában. Nem maradt más hátra, elindultam hazafelé, és abban bíztam, hogy séta közben találok még valami jó kis helyet a sötétedés előtt.

Sajnos tönkretettek pár fát a szakemberek, akik a földbe fektették a kábeleket. De erre miért volt szükség?

Több száz méteren túl voltam már, mikor sok lehetetlennek tűnő horgászállás után végre ismét rám ragyogott Fortuna szerencséje. Kicsi, belógó ágakkal teli volt az új placc, de a naplementéig hátralévő negyven percre elégnek tűnt. Már csak a feedert vettem elő, majd gyors csalizást követően rögvest repült szerelékem a gyors folyású vízbe. 

Dunai ágason pihen a botom

Kedvenc orsóm és a partra vetett ágak

Egyetlen kapásom volt az izgága csontikra, nem más, mint a dunai horgászok legutálatosabb hala, a géb. Ennyi elég is volt, gyorsan összepakoltam, és hazafelé vettem az irányt. Menet közben megterveztem a holnapi horgászatot, miket pakoljak a táskába a melles csizmán kívül, mert egy sokkal nehezebb pályát néztem ki magamnak, mondhatnám, egy életveszélyes helyet. 

Ideje hazaindulnom, de holnap ismét....

Ha nem akarsz lemaradni a folytatásról, iratkozz fel, melyet a blogom bal oldalán tudsz megtenni. Köszönöm :)