VERS

Kiss Gyula: Pecás este

Csillagok "szikráznak"

az esti égen,

a Hold is járja az útját
az éjben, szépen.

A víztükör felszínét fodrozza
az esti szellő,

e csodás látványhoz nem
hiányzik más, csak egy sellő.

Gondolta ezt Balfék Benő,

miközben óvatosan lépkedett,

s a kis ösvény mentén növényi
szárakat tépkedett.

Arra kellettek neki, hogy a fa
üregéből lárvákat piszkáljon elő,

mivel szerinte az esti pecázáshoz,
ez a fajta csali a nyerő.

A közelében apró villanásokkal
szentjánosbogarak szálltak,

odább a parton, termetes békák
zsákmányukra vártak.

Nemhiába, hiszen volt szúnyog
és egyéb vérszívó bőven,

marták rendesen Benőt is bőszen.

Fájdalmában csapkodott is mindenfelé,
jobbra-balra,

már csak a menekülést fontolgatta,
s nem gondolt céljára, a halra.

Bedobott egy gyökérbe. A lámpája
a fához csapodótt,

miközben a darabjait kereste, úgy érezte,

nem volt még ilyen csalódott.

Nem bírta tovább a fájdalmat.

Ez az estéje odaveszett.

A sötétben nekilódult, újból botlott,

de ezúttal a tóba esett.

Míg a hűs vízből kievickélt a partra,

az járt az eszébe, hogy ilyet többé soha!

Az éjszakai horgászatnak még az ötletét

is száműzi magától tova. 

 

 

Forrás:

Vers: Kiss Gyula

Fotó: Bluecross.hu