Akik a mai cikkem végig olvassák, részt vesznek egy
időutazásban. Nyugalom, nem kell bevenni semmi kapszulát, űrhajó sem fog jönni,
mert most is horgászatról lesz szó, azzal a különbséggel, hogy nem napjainkban
használatos felszerelésekkel űzték a pecát szereplőim. Nem lesz lágy match,
feeder, de picker bot sem történetemben, hiszen egy igazi Retró horgászversenyt
fogok bemutatni, melyet Tibi barátom szervezett egy kis tavon, Turán.
 |
Ébred a természet |
Ha azt mondom, hogy Forelle, Relah, Neptun, akkor most sok olvasómnak
talán még gyermekkorát idéző horgászatok, apával vagy nagypapával őrzött
emlékei ugranak be. Ugye? Velem biztos ez történt, még akkor is, ha napjainkban
inkább a finomabb és korszerűbb technikákat részesítem előnyben, ha horgászni
megyek. Na, de most ne erről beszéljek már.
 |
Minden előkerült a sufniból |
Immár a harmadik versenyre érkeztünk meg ide Pest megye
egyik kicsiny községébe, ahol pár elszánt horgász szeretné összemérni tudását
és szinte már teljesen elavultnak tűnő készségét, egy baráti verseny kereteri között, ahol nincsenek kőbe vésett szabályok
és nem szól senki, ha fárasztáskor átúszik a hal a mellettünk ülő versenyző
területére. Azonban itt is kell egy-két megkötés, hogy valamennyire
garantálhatóak legyenek az egyenlő esélyek.
Hamar elhangzanak a
szabályok és megtörténik a sorsolás, mindenki megkapja a horgokat, amiket a
verseny alatt kell használni.
 |
A rajthely és a kapott horgok |
A
küzdelem ideje alatt, minimum 0.20-as monofil zsinórt lehetett nyúzni és
kizárólag azokat a kampókat, melyeket most kaptak.
A technika nem volt
megszabva, csak annyi, hogy nem lehet csili-vili hetvenöt csapágyas orsót, picker,
feeder vagy matchbot használni. Etetni sem lehetett gyári szuper kajával,...
... pusztán
kenyérrel, vakondtúrással, kukoricával, tehát csak olyan természetes anyaggal, ami
akkoriban a házaknál vagy a vízparton is könnyen beszerezhető volt. Az azonos méretű horgokra kenyér, giliszta,
kukorica, esetleg valami puffasztott csali lehetett felhúzva. Szúnyog és csonti
használata szigorúan tilos volt!
Ennek
eredményeképpen előkerültek az úttörő, még gyermekkorunkban boldogan használt
botok és nádpálcák. Érezhető volt, mindenki nagyon komolyan vette a szabályokat
és készült a versenyre, megtisztelve a verseny szellemét.
Hajrá Fiúk! Hajrá
Asta! – utóbbi női név. Litvániában született és az egyik barátunk párja,
de ettől függetlenül külön fog ma versenyezni.
 |
Asta tudta mit akar, bár most horgászott első alkalommal |
A mai időutazásra
itt megjelent versenyzők elkezdik kicsomagolni és egymásnak mutogatni a
padlásról, pincéből előkerült vagy horgász bazárban vásárolt felszereléseiket.
 |
Srácok! Én is meg szeretném nézni a felszereléseket! |
 |
Egy utolsó hörpintés a Vándorkupából, mert vissza kell adni |
 |
Csabi! Mi a baj? Félsz, hogy idén is második leszel? |
Míg lencsémen keresztül keresem a legjobbnak gondolt pillanatot, mozzanatot, hallom ahogy gyermekkori
történetekről beszélgetnek és mesélnek egymásnak a versenyzők. Hát igen, ez
több mint egy napjainkban megrendezett verseny, ennek igazi retró hangulata van
így.
Miközben körbesétálom
a tavat pár képért és nyers videó anyagért, amiből majd a fagyos téli estéken
(bár tévednék a hideggel kapcsolatban) készítek egy videófilmet, addig a
társaság nyugodtan tovább készülődik és a verseny kezdetét jelző hangot figyeli.
 |
Szép és nagyon rendezett kis tavacska |
Sikerül időben visszaérnem a többiekhez, bár én nem rohanok annyira, ugyanis
nem versenyzek, csak kattintgatok és forgatom a szalagot a kamerában úgy, hogy
néha elindítom és megnyomom a „REC” gombot.
 |
Orosz csoda a táska bugyrából... |
 |
...és társai |
 |
Az idő már megviselte picit ezt az orsót |
 |
Oh, micsoda kavalkád! Retró orsók és mérlegek |
 |
A Neptunt, Magyarországon a MOM-ban gyártották. Az orsó fémházas, fém
csészével és műanyag hajtókarral került forgalomba
|
 |
Csabi családi ereklyéinek egyik gyöngyszeme, hiszen az orsó és a bot is 44 éves |
 |
Megbízható,
precíz működésű szerkezet volt, mindössze egy golyóscsapágyat
tartalmazott, melyet 1989-ig gyártottak. A fék csupán egy fémlamellából és egy filcbetétből állt.
Ebben a méretben messze a
legjobb volt a hazánkban beszerezhető, szocialista típusok között
|
 |
Csabi másik 44 éves, féltve őrzött családi horgász felszerelése, amit használt a mai versenyen |
 |
Régi matracra pakolta egész arzenálját, melyekkel Csabi kocsijának csomagtere tele volt. Szerintetek ki hozta a legtöbb korabeli felszerelést, eszközt, kiegészítőt? Csabi! |
 |
Ebben a sokunknak ismert nagy cégnek a zacsijában hozta magával.... |
 |
...ezeket a szép úszókat. A képen sok olyan van, amit Csabi maga készített, egy "öregtől" tanulva |
 |
Persze, bolti is akadt. Kinek ismerősek az ilyen úszók? |
 |
Na, de már sokan készülődnek a versenyre. Itt Sas (így hívják) épp beüzemeli 2000 forintért vett orsóját és botját |
 |
Párja, Asta is ezt tette, szintén azonos árkategóriájú és típusú felszerelésével. Mellékesen megemlíteném, hogy köztük volt egy családi verseny. Aki a kevesebb halat fogja a verseny ideje alatt, az főzi a aznapi vacsorát |
 |
Hát persze, valamitől csajosnak kell lennie a cuccnak |
 |
Nehezen, de tovább haladtam, elvégre lassan kezdődik a verseny, ezért körbe kéne nézni. Lali, a kétszeres bajnok épp az etetőanyagot készíti |
 |
A vakondtúrás engedélyezett, volt is aki használta |
 |
Naná, Lajos! Ki más? Le is bukott, elég ha a körmére nézünk kicsit :) |
 |
Micsoda keverőgyűrű és nádbot |
Szinte mindenki
kész, elhangzik a füttyszó és kezdetét veszi a III. Retró Horgászverseny Turán.
Lássuk, ki mire jut a régi kütyükkel.
 |
Az idei versenyre, a tavaly előtti versenyen diadalmaskodó Misi csinált egy egyedi bottartót |
 |
Szerintem jól sikerült és ötletes, azonnal megkockáztatom, szerintem nincs még egy ehhez hasonló szerkezet az országban |
Elég hamar
jelentkezik az első éhes hal, akarom mondani halacska. Egy kicsi kárász Csabi nádfal
elé bevetett úszós felszerelésén felkínált csalijára lett figyelmes. Nem
szeretném ledegradálni a fogást, mert jelen helyzetben neki köszönheti a
horgász a sikerét. Csabi vezeti a versenyt, mondhatni őt illeti az első és a
legnagyobb halat fogó horgász titulusa is. Persze nem volt ez ennyire egyszerű
és „unalmas” megmérettetés.
 |
A verseny első halát Csabi fogta |
Nem lehetett
hátradőlni, mert jött a hír, a szektor másik végén is fogtak valamit, ezért
szedem a lábam, hogy megörökíthessem a zsákmányt. Peti nem éppen a nagyhalas
képpel fog történelmet írni, de a „minden hal”-ban ez a „töpörödött törp ördög”
is beleszámít. Sajnos sok tavon küszködnek a törpeharcsákkal, mert komoly
gondokat és károkat okoznak, gyakran ellehetetlenítik a horgászok és tógazdák
örömeit ezek az apró rusnya uszonyosok.
 |
Peti csak mosolyog rajta |
 |
Upsz! Gond van a régen használt felszereléssel, mert feladta a szolgálatot a damil |
 |
Peti a segítségére megy és felajánl egy tekercs damilt, hogy tovább folytathassa versenyét a Spori. Hihetetlen korrekt és tisztességes hozzáállás! Példamutató még akkor is, ha ez egy baráti verseny |
 |
Kicsit sétálni mentem és kukkoltam a parti nádasból |
Keresem a legjobb beállítást
(mert igazi kihívás egy ilyen kicsi halról jó képet készíteni), mikor hallom,
hogy már a tavalyi bajnok is fogással büszkélkedik. Nincs mit tenni, hátamra
kapom az apparátusom és megkeresem Lalit. Hát, ő se találta meg a nagyhalak rejtekhelyét,
mert a kárász tömege erősen a kölyök koraiban van most. Sebaj, legalább van
kapás, mert a tavalyi versenyen még ennyi se volt.
 |
Lajos most sem bízta a véletlenre, régi felszerelésével is megtalálta a halakat |
 |
Kukoricával, gilisztával és kenyérrel csalizott a megmérettetésen |
 |
Lajos szinte múzeumba illő botja, de orsója jól dolgozott bedobáskor és fárasztáskor egyaránt |
 |
Ötletes kapásjelzője jól jelezte neki, ha akció volt |
 |
Természetesen a bottartó is hagyományos, bár ilyet én még napjainkban is használok a Duna parton, de nagyapáink éveiben is hasznos volt |
 |
Jöhet a friss csali, mert nincs kapás |
 |
Teljes a koncentráció, mert még döntetlen a családi verseny |
 |
Asta- Sas 1:0! Jár a puszi a kárásznak |
 |
Csabi! Ne a cicával foglalkozz, még tart a verseny |
 |
Norbit elkisérte párja, hogy szerencsét hozzon neki, be is jött. Persze nem ez az első közös, vízparton töltött horgász történetük |
 |
Öröm a kisfiú arcán, barátkozik a vödörben úszkáló kis kárásszal, míg... |
 |
...a kis szőke bájos testvére megpróbál halat fogni |
 |
Vajon idén ki nyeri meg a versenyt? Misi? Lajos? Esetleg valaki más? |
A négy órás versenyidő
hamar eltelik annak köszönhetően, hogy bár a nagy rekordfogások elmaradtak, ellenben
akik ma halat fogtak szinte egyen méretben kapkodhatták ki a vízből őket. Nagyjából
fej-fej mellett haladva küzdöttek meg az impozáns kupáért és a dicsőségért.
A madarak énekét a verseny
végét jelző füttyszó zavarja meg, szerencsére ők tovább dalolásztak és színesítették
a vízparton töltött időnket.
Jöhetett a várt
mérlegelés, hogy kiderüljön ki nyerte meg a szoros, régi felszereléseket
használt horgászok versenyét.
Csabinál kezdtek el
mérlegelni és szerencsére volt mit, mert a nádfal előtt összegyűlt kárászokból
és törpeharcsákból sikerült párat fognia, ezért a mérlegelést követően haladtak
tovább a többiekhez.
 |
A főszervező és Csabi mérlegeléskor |
 |
Asta már tudja, megnyerte a családi versenyt! Ma nem ő fog főzni :) |
Míg az összesítés
tartott, addig körbe néztem, hogy ki és milyen régiséggel érkezett a versenyre,
hiszen nemcsak a három legtöbbet fogó horgász kap elismerést és díjazást. A legtöbb régi felszerelést bemutató pecást is elismerik. Az ő nyereménye egy hajdanán népszerű nádbot, rajta kézzel készített balsafaúszó vastag
kanócon, fogóval rászorított sörétekkel és egy Rileh orsó lesz. Azért ez jól
hangzik, nem?
A horgászok
összetömörülve hallgatják Tibi (a főszervező) szavait, hogy mihamarabb
lehulljon a képzeletbeli lepel, ki hol végzett a baráti Retró horgászversenyen.
Szerencsére sokan
tudtak halat fogni a manapság finomnak éppen nem mondható felszerelésekkel, de
voltak mázlisták is, akik kedvezőbb helyre soroltak vagy jobban tudtak
alkalmazkodni a nehéz és korlátozott versenyszabályokhoz is.
Peti harmadik lett,
ezért a képzeletbeli dobogó második fokára Csabi már rutinból ált fel,
tudniillik ez a harmadik versenye és mind a három alkalommal a második helyen
végzett. Valami pluszt kell jövőre kitalálnia, hogy ő is bajnok lehessen és
hazavihesse a serleget és a vándorkupát.
A verseny győztese
a tavalyi bajnok, Lali! Sikerült megvédenie bajnoki címét, ezért ismét ő
vihette haza a vándorkupát (még egy évre), illetve a "aranyérmeseknek" járó serleget.
 |
Gratulálok fiúk, kemény küzdelem volt! |
 |
Ismét Lali lett a győztes, így idén is ő viheti haza a vándorkupát és a serleget is |
 |
Csabi! Neked van a legtöbb retró felszerelésed, így ebben a kategóriában büszkén viheted haza jutalmad. De tudom, örülnél már, ha Te nyernéd meg a versenyt, unod az örökös második helyet a képzeletbeli dobogón. Talán jövőre :) |
 |
Jár a pezsgő a hölgynek, Asta három kárászt fogott! Hatalmas gratula! Sas már beletörődött a konyhatündér szerepbe, képzeletben kötényben van és készíti a vacsorát |
 |
Jó hangulatban, jó társaságban mérte össze tudását és régi korabeli felszereléseit az időutazásban részt vevők. Gratulálok mindenkinek! |
 |
Most én is rajta vagyok a képen, mert Asta állt a gép mögé, köszi :) |
A mai versenyen is
elmaradtak a rekordlistás fogások, de a tíz-húsz kilós egyéni összefogások is,
bár ezt senkit nem késztetett sírásra. Én ugyan nem versenyeztem, de közöttük
esve-kelve azt éreztem, hogy ez egy jó hangulatú, remek verseny, ahol mindenki ki
akarta próbálni a gyakran poros, ütött-kopott, egykoron gyakran használt
felszereléseit, féltve őrzőzz kincseit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a véleményed a cikkemről?