Sejtelmes, titokzatos kép fogadott a tavon, amikor elsőre rápillantottam. Rég nem jártam már állóvízen, ezért örömmel konstatáltam, hogy a fővárosi Duna parton gyakori szürke betondzsungel helyett most végre természetesebb környezet tárult élem, függetlenül attól, hogy az évszaknak köszönhetően a nádasok még nem zöld színben pompáznak. Felszereléseinket egy stég mellett várakozó csónakkal vittük át a kiszemelt horgászhelyünkre, majd az első kör kipakolása után (míg a többiekre várunk), nekiálltam összeállítani a felszerelésem. Miközben
feeder botom darabjait toltam egybe, észrevettem, vendégünk érkezett,
egy szép, hófehér hattyú társaságában. Egészen közel jött a csónakhoz
és a stéghez, még a kamerámba is belenézett.
 |
Már közeledik felénk, mert... |
 |
...nagyon barátságos és érdeklődő volt |
Kellemes nyugalom és tisztaság mindenhol, sehol a nagy uszályok vagy személyhajók által generált hullámok, sem parton hagyott szemétkupacok.