A DUNA MÁSIK ARCA, AVAGY BÁJODBAN A VESZÉLYED!

Az országba belépve főágának hossza 417 km át mutatja magát és bájait az Öreg folyam, egészen a déli határig. Az egész szakaszt még nem jártam be, de éveken át találkozhattam vele különböző helyszíneken és időszakokban. Találkozásaink változatosak voltak, nem mondhatni, hogy unalmas a kapcsolatunk. Egy dolgot azért mindig igyekeztem fejben tartani, hogy hiába kedves és sokszor fogad kegyeibe, mindemellett szeszélyes és felettébb veszélyes.

Körültekintően kell közlekedni víz felett és alatt egyaránt

A fővárosban születtem, így sokszor láthattam, találkozhattam vele. Egyik legemlékezetesebb ilyen alkalmunk akkor volt, amikor ...

FEEDEREZÉS A DUNA FŐVÁROSI SZAKASZÁN (VIDEÓ)

A betonnal kiöntött és rendezett partot a hátam mögött hagyva ma egy kicsit természetesebb, zöldebb területen tettem próbát. A part menti meredek kövezést szegélyező fasorban egy olyan helyet fedeztem fel, ahol kényelmesen elférek és lesz elég területem a szerelékem bedobásakor. Miután felszereltem botom, csontit tűztem horgomra, majd megtömtem etetőanyaggal a kosaram, már repült is a vízbe a bot annak rendje és módja szerint, körülbelül húsz-huszonkettő méterre. Kíváncsian vártam az első kapást, mert ezen a helyen még soha nem volt alkalmam horgászni. Mindössze annyi információm volt, hogy itt a nagy sodrásban és mélységben sok a paduc és a márnák is tiszteletüket szokták tenni.

Irány vissza a mélybe!

ELSŐ DUNAI HARCSÁM TÖRTÉNETE!

Egy adag epres és egy másik, sajtos etetőanyaggal az egyik kezemben, hátamon a táskával sétálok át a hídon, mikor hirtelen bevillant a kép, a bal mancsomban összefogott botokra pillantva, hogy ugye nem?! Most is? Ezt nem hiszem el, ismét otthon hagytam a feeder botom spicceit! Hogy lesz ebből horgászat?

A bejegyzésemből ez is kiderül és persze az is, hogy miképpen sikerült kiló feletti dévéreket fognom, és hogyan tereltem partra életem első hat szakállas ragadozóját.

Mit ér a bot, a legérzékenyebb tagja nélkül?

HALTARTÓ HELYEK KERESÉSE A DUNÁN

Te atya ég! Nem vagyunk normálisak! Ezek a jelzők jutottak elsőre eszembe most, hogy újra átgondoltam múltkori napunk eseményeit, amit Jankovics Krisztián barátommal töltöttünk el a Duna parton. Miért? Mert hordtunk köveket, fákat, de arra is volt példa, hogy másznunk kellett. Ha ez nem lenne elég, barátom alig három hetes iPhone telefonját hagyta ott a parton a kövek között, amit a srác... 

Elég barátságtalan és veszélyes

Az eseményekben és az izgalmakban eltelt pár óránk itt koránt sem ért véget, de talán kezdjük az elején. 

SZERELMEIM, A KESZEGEK!

I love Bream!

Miért éppen dévérkeszeg? Mit szeretek benne? Mi bújik meg a vonzódásom hátterében? 

A mostani posztomban szeretném kicsit beavatni olvasóimat ezekbe a miértekbe. Kettőezerben, mikor újra elkezdtem horgászni, barátaimmal elég sok tavon megfordultunk az országban, azért, hogy kellemesen eltöltsük az időnket, vagy fogjuk egy-két szép halat. Néha versenyeken is elindultunk, de leginkább amatőr módon próbálkoztunk csak a magunk szórakoztatására, hogy ki tudjunk kapcsolódni a fárasztó hétköznapok után. A legtöbb tavon leginkább a ponty, az amur és a rablóhalak telepítését szorgalmazták, valósították meg, elvégre a legtöbb hazai horgász kedvenc halai ők lennének.

Sok horgász kedvence a ponty

Hosszú éveken át barangoltam sorra a tavak partjain, keresve...

REKORD KESZEGEIM!

Talán bátran kijelenthetem, hogy a ritka alkalmak egyike az, amikor kimegyek horgászni, és az első bedobástól számítva tíz percen belül kapásom van. A fotózást és az újra csalizást követően ismét megmozdul a botom spicce, horgomon immár egy kisebb, mindössze 48 centiméteres, több mint két kilós dévérkeszeggel. Hát persze, az első bronzszínű halam nagyobb volt, de ne rohanjunk ennyire előre, essék pár szó az előzményekről is.

Minden jó összetevő belekerült

Sajnos az élet nem annyira egyszerű, mint az szerettük volna, ezért sötétedés előtt érkeztünk meg a vízpartra, ahol gyorsan összekevertem a búzával és kukoricával dúsított etetőanyagot, majd a botom szétnyitottam, megtömtem etetőkosaram finom falatokkal, horgomra friss csonti csokor került, és már repült is a vízbe szerelékem. Épphogy csak kicsit raktam rendet magam körül, mikor az első kapás...

"KROKODILOM" POFÁJÁBAN A KISHALAM!

A buszról leszállva egy kis zsákutcába kanyarodva siettem gyermekkorom egyik legmeghatározóbb vizéhez, a Dunához, pontosabban annak egy, akkoriban még igencsak lepukkant, manapság retrónak is nevezhető öblébe, a Lágymányosiba.  

A kép nem csak illusztráció, ezek tényleg mi vagyunk

Miért mondom ezt? Mert akkoriban, mikor történetem játszódott, teher- és személyszállító hajók, olajos hordókon ringatózó fa és egyéb anyagokból épített „házak” ékesítették a látképet eme csendesebb zugban. Az utca végén a már jól ismert és nagyon hasznos lépcső fogadott, aminek segítségével hamar átkeltem azokon a hatalmas átmérőjű csöveken, melyekben már magam se emlékszem, hogy mik folytak. A lépcső tetejéről jól lehetett látni a vizet, aminek a partjára iparkodtam oly serényen. Dobtam egy jobbost, mert most nem a házaknál akartam horgászni, hanem egy kisebb, eldugottabb helyszínen. 

 

Ilyen ősrégi uszályok pihentek az öbölben

Igen, jól érted kedves Olvasó! Én a Lágymányosi-öböl egyik oldalánál megbúvó kis öblébe siettem. Sajnos nem rohanhattam, mert utam kátyúkkal volt teli, és a kajakosok futóedzése miatt egymást kerülgettük, de szerencsére csak egy rövid szakaszon. Nagy volt itt a nyüzsgés, na. A kiszemelt öblöcske felett átívelő hídhoz érve lepillantottam, mert rá akartam nézni fentről a vízre, és közben horgászpartneremet is kerestem, ki nem volt más,... 

DUNAPARTY ÖSSZEFOGÁS

A napokban egyre több alkalommal lehet találkozni a közösségi oldalon egy igazán jó és nagyon hasznos kezdeményezéssel, amiben az embereket összefogására invitálják a szervezők, attól függetlenül, hogy futni, sétálni, kutyát sétáltatni, kirándulni vagy horgászni járunk-e le a Duna partra. Sőt, szerintem az sem mérvadó, csak a szemlélet, hogy hajlandóak vagyunk-e tenni valamit a szebb és tisztább környezetünkért.

Mi a céljuk?

„Célunk, hogy a Duna teljes magyarországi szakaszán összegyűjtsük a szemetet és közben megismerjük a folyó rejtett szépségeit. Kérlek nyújtsatok segítő kezet, hogy a jövő nemzedékének legyen mit továbbadnunk!”

Az elmúlt pár évben gyakran mentem le a partra, ha horgászni volt időm vagy csak a hétköznapi fáradságom szerettem volna kicsit feledni, mert ilyen esetekben szeretek hamar feltöltődni kint a természetben. Sajnos egyre több esetben látok szemetet vagy szemétkupacokat a parton, függetlenül attól, hogy turisztikai szempontból frekventált a terület vagy sem. 

Sajnos műszaki cikkeket,...

...műanyagokat is partra sodor a víz, vagy hagyunk ott a parton.

Gyere és gyűjtsünk össze minél több szemetet

A Duna magyarországi szakasza elég hosszú ahhoz, hogy rendszeresen karban lehessen tartani, nem beszélve arról a sok palackról, kannáról és más hulladékról, mely más országokból sodródik át a vízben hozzánk. 

Gyakori hulladékok a vízparton

Ennek a kezdeményezésnek nem az a célja, hogy másokban keresse a hibát, annál sokkal nemesebb. Az a kérdés,...

AZ ÉV UTOLSÓ HORGÁSZATA

Ugratások, viccelődések, hűvös időjárás és az év értékelésével telik szerintem egy jó évzáró horgászat. Ezekből most sem volt hiány. December huszonnyolcadikán tartottuk hagyományos óévi horgászatunkat a fővárosi szakasz egyik sóderos partján. Mindenki sötétedés előtt érkezett, hogy kihasználja a természetes fényt és kész legyen mindennel, hogy a finom menyhal csalikkal feltűzött horgainkat időben be tudjuk vetni, ezért aztán a partra érve mindannyian a botok felszerelésével voltunk elfoglalva. Nagy örömömre szolgált, hogy nekem semmit nem kellett szerelnem, mert legutóbb is menyusozni voltam, ennek következtében csak össze kellett toldanom a botot és az első spiccet.

Kihasználva gyorsaságom elindultam a parton száraz ágakért, mert az ilyen téli horgászatok alatt nem hiányozhat a tűz melege, illetve a finom ételeket is el kéne valahogy készíteni. Én fehér szalonnát és előre megmosott hagymát, plusz kicsi krumplit tekertem otthon alufóliába, hogy kint a parton már csak a parázsba kelljen dobni. Lali és Misi hozott pár fadarabot otthonról, amit vékony gyújtósfának daraboltak fel, majd belobbantották a lángokat. Ezt a kis időt kihasználva visszasiettem helyemre és a kiengedett csalihalból vágtam egy szeletet, a hosszú szárú horgomra tűztem és magam elé dobtam a vízbe körülbelül 15 méterre. 

Milyen jó, hogy találtam pár darabot a fagyasztóban!

Nem sok felszerelést igényel a menyhalazás

Jobb oldalamon is ilyen események zajlottak, amit ha nem látok, akkor is tudomásomra jutott volna, hiszen a Girls Team két kiválósága az idei évben is itt voltak, és ...

KÖZEL HÚSZ ÉVE VÁRTAM ERRE A PILLANATRA

A múltkori Dömösi kalandunkról (ide klikkelve olvashatod el) tartottam épp hazafelé, mikor kaptam egy meghívást Janitól, hogy szeretne engem is vendégül látni szokásos három napos évadzáró horgászatának valamelyik napján, ami számomra is megfelelő az egyik kedvenc helyén. Örömmel fogadtam a meghívást, hiszen már régóta várok arra a lehetőségre, hogy valaki megmutassa, miképp érdemes horgászni Szentendrén. 

Megérte megvárni a legjobb pillanatot

Gyermekkorom óta járok ebbe a kis városba, hol bringával, hol autóval, de az utóbbi időben HÉV-vel. Az esetek kilencven százalékában két helyre biztos elmegyek. A főtérről nyíló kis sikátorba, hogy egy finom - országosan híres - sajtos-tejfölös, és ha aznap nincs buli, akkor fokhagymával megkent lángost egyek. Igaz, most sokan a töltött káposztára esküdnek, mint én is, de az a lángos, hmm....

A másik örök helyszín ahova elmegyek, ha esik, ha fúj, az a szentendrei Dunakanyar. Magával ragadó ahogy a gáton állok és szemem előtt elterül az öreg folyam. Ilyenkor mindig megfogadom, egyszer nem csak a hasam jövök ide megtömni, de horgászfelszerelést is hozok. Gyakran látok itt horgászokat, ilyenkor aztán jobban elkap a vágy egy kellemes szentendrei pecához. 

Végre horgászni jöttem, nem lángost enni!

A jeles napot nagy várakozás és készülődés előzte meg, bár nem kellett túlzásba esnem, ami a pakolást illeti. Persze ez is elég volt ahhoz, hogy kellemetlen helyzetbe kerüljek. Mire gondolok?

Például arra,...

A TITOKZATOS DUNAKANYAR

Mostani kalandomban kicsit elrugaszkodtam a Duna fővárosi szakaszától és új szakasszal ismerkedtem meg. Abszolút nem bántam ezt, mert fő a változatosság és jó lehetőségnek ígérkezett. 

A titokzatos Dunakanyar látképe fogadott minket

Két remek horgászt kísértem el, míg ők kedvenc hobbijuknak hódoltak, addig én őket figyelve tanultam. Miért tettem ezt? Azért, mert tőlük sokat okulhatok az úsztatásról. Igen, már „megint” ez a téma. Az idei évben nagyon rákaptam, sőt, mondhatni fanatikusan tanulni akartam ezt a remek és szép horgásztechnikát, ennek fényében minden lehetőséget megragadtam amíg tartott a szezon.

Évek óta járok úsztatni Ördögh Máté barátommal  a fővárosi szakaszra (egy közös történetünkről itt olvashatsz), de a sokszor áradó vagy apadó víz, illetve a sűrűn közlekedő hajók miatt a mélybe húzódó halakat már nem tudjuk a part szélén tartani, elég kevés alkalmunk adódik a jó lehetőségekre. Amennyiben melles csizmával rendelkezünk, a lehetőségeink kitárulnak...

EGY NAP, MIKOR KOLBÁSZBÓL VOLT A KERÍTÉS

Sötét volt még, csak a part másik oldalán világított pár lámpa az úttest mentén a gépkocsivezetők örömére, innen nézve csupán halovány fénycsóvák.

Mögöttünk egy kis erdős rész terült el, de az ide vezető úton néhol látni lehetett pár házat, viskót. Nem voltak jó állapotban, ami cseppet sem izgatott, mert nem ingatlanvásárlás végett érkeztünk ide az élő víz partjára, hanem egy jó márnás (és remélhetőleg keszeges) úsztatásban bizakodva.

A pirkadatig hátralevő hatvan-hetven percet reggelizéssel, beszélgetéssel és a víztükör figyelésével töltöttük el. Szerencsénkre aktívak voltak a halak, jelezték, hogy itt vannak, de nem csak ők mutatkoztak.

A fák hulló levelei között egy mókust vettem észre, ahogy egyik ágról ugrott át a másikra, fittyet hányva arra, melyik lombkoronán van épp fent vagy lent. Hát igen, én is másztam fára kölökkoromban, de soha nem voltam ennyire fürge, gyors és könnyű.

Néhol kissé hiányosan, de őszi pompában a part

Marci sztorizni kezdett, hogy tegnap este, a mai napra kevert márnás etetőanyag összekeverése közben szagra mentek a lakók a pincébe, köszönhetően az erős sajtaromának. Hát, érdekes lehetett ezt az intenzív bűzt a másodikon érezni, de nézzük az előnyét, jó a szomszéd szimata és az aroma se idejemúlt, még friss. Azért azt hamar hozzáteszem, örülök, hogy nem vagyok ifjú barátom szomszédja, bármikor nyugodtan kinyithatom az ablakot és az ajtót is, ha friss levegőre vagy szellőztetésre vágyom.

Nyílt a vödör teteje a parton, mit mondjak, nem viccelt az a tömény szag, ami facsarta az orromat. Ezzel a mozdulattal a környék összes hölgy tagját...

ÉLESBEN A DUNÁN

A mai napon több dolgot terveztem élesben tesztelni itt a Duna fővárosi szakaszán. A magas vízállás miatt a jelenlegi helyszínünkön nagyon húzott a víz, ezért kénytelen voltam nagyobb, számomra már szinte „felfoghatatlan” tömegű kosarakat használni. A hömpölygő vizet a lábunk előtt lepakolt kövezés igyekezte a medrében tartani (amennyire csak tudta), még akkor is, ha ezen a szakaszon hamar mélyül a part, nincs hosszan elterülő sóderos lapály, ahol a víz szépen „kiterülne”. 

Kiváló idő, de a kérdés az, hogy remek kapások és fogások is lesz

A rohanó sodrás, valamint a mélység is azt „diktálta”, hogyha rendszeresen ott szeretném tartani a kosaram, horgom, ahova bedobtam, szükség lesz akár százötven grammos kosárra, plusz a benne rejlő finomságok súlyára, még akkor is, ha a meghorgászott táv csupán 15-17 méterre volt a parttól. Mi volt ebben a tesztelés? Leggyakrabban 30-40, esetleg 70 g-os kosarakat szoktam használni, a 150 g már számomra már a „Gyúrunk vaze?” kategória, nem is szólva az ehhez méretezendő felszerelésről. 

Lássuk, hogy mik a határaink

Horgomra friss csontik kerültek, drabális kosaramat is megtöltöttem (mint a libát) barna tónusú etetőanyaggal,...

HOSSZÚ MÉG AZ ÚT!

A mai napra arra gondoltam, hogy bátor leszek, és miután több alkalommal volt szerencsém együtt úsztatni barátaimmal a Dunán (akiktől sokat tanultam), most megpróbáltam egy kicsit a saját lábamra állni. Úgy terveztem, ott fogok gyakorolni, ahol senki se lát, főleg azért is, mert aznap csak én értem rá. Persze sajnáltam a segítő kollégák távolmaradását (mert bőven lenne mit tapasztalnom még), de tudtam, hogy egyedül is meg kell próbálni, nem lesz velem mindig ott valaki, hogy megmondja a tutit, ráadásul az ember a saját hibáiból okul igazán. Ezzel a szemlélettel vágtam neki a mai horgászkalandomnak a fővárosi szakaszon. Lássuk, mire jutottam.

A kiválasztott parton a Duna medre apró sóderos, jól mélyül (de nem egyből nyakig), és ha jól választottam meg a helyszínt, illetve a pikkelyes barátaim is itt úszkálnak arra várva, hogy szájukba sodorja a víz a finom falatokat, akkor egy igazán kellemes napnak nézek elébe.

Szeletelt száraz kenyerem a zsákba helyeztem (majd a vízbe raktam, hogy szívja meg magát, míg az etetőanyagot kicsit benedvesítem), és magamra öltöttem „szexi” melles csizmám.

Mivel nem ismertem annyira az itteni mederviszonyokat, kicsit besétáltam a vízbe, és magam előtt végigtapogattam a merítő nyéllel az aljzatot, nehogy egy hirtelen törés esetén magával vigyen a sodrás, és komoly, akár tragikus kimenetelű horgászat legyen a gyakorlásból. A fenék...

EGY GYORS HAJNALI ÚSZTATÁS A DUNÁN

Alig több mint két és fél óra alvás után, az éj leple alatt igyekeztem ki az Öreg Hölgy, azaz a Duna partjára horgászni, hogy még ki tudjuk használni barátommal a legjobb időszakot, ami a várható kapásokat illeti, mielőtt beindul a nagy élet. Bár ha az éjszakai járatra visszagondolok, ott is volt élet. Jobbra-balra dőlve aludtak az emberek a bulikból haza igyekezve, a buszon zötyögve, kivéve azokat, akik még ébren voltak, beszélgettek.

Ahogy a rakpartra értem hajnali három óra harminc körül, megakadt a szemem, hiszen nem mindennapos, hogy ilyen idő tájt (vagy egyáltalán bármikor) lássak itt egy megvilágított asztalt, rajta kicsi tükröt, ahol egy hölgyet sminkeltek. Felmerült bennem, itt forgatás lesz, akkor aztán annyi a nyugodt horgászatnak. Körbenézve azt vettem észre, sehol a közvetítő kocsi, a kamera, de a stáb se. Csak ők hárman voltak, a színésznő vagy modell, a sminkes és még egy rendezőszerű emberke, de mit is érdekelt engem, hiszen ebből kiderült, nem lesz nagy hangzavar, nyugodtan lógathatom majd a csalijaim.

Ébredezik a város

A kiszemelt sóderos parton már volt egy kolléga, aki hajnali három óta fenekezett, és a dunai horgászok apró, de falánk rémei közül fogott csak párat. Szerintem a géb csak télen hasznos, mikor menyhalazni szoktunk, mert nagyon jó csali, imádják a menyusok, meg a többi ragadozó is. 

Ebben a koromsötétben nemigen láttam még semmit, az úszómat is nehéz látási viszonyok mellett voltam kénytelen kisúlyozni, hosszú percek alatt. Mire végeztem, már Máté is leért, aki a lehetőségeinket mérlegelve azt tanácsolta, hogy menjünk egy másik szakaszra, ma nem lesz ez a hely annyira jó. Régi motoros már a dunai horgászatban barátom, iszonyatosan sok tapasztalattal rendelkezik, így egy percig se vitattam döntését, és elkezdtem pakolni.

Így már azért könnyebb lesz szerelni

Az új (szintén sóderos medrű) helyszín nem volt messze, ami nem véletlen lett kiszemelve, hiszen ilyen adottságú aljzaton akartuk felcsalizott horgainkat bevetni, ...

ÜNNEP ÉS KÖLTÖZÉS

Igen! Ez az! Te most a Figura horgász blogján vagy. Üdv!

Kicsit megváltozott a köntös, ugye? Én is szerettem a régit, de úgy gondoltam, itt az ideje a változásnak. Hosszú tesztelések után jutottam el ide, mire a végleges, most látható dizájnt megtaláltam, de szerintem… jó lett. Tudom, ez elég nagyképűen hangzott, de ha nem így lenne, nem mutatnám meg. Lesz még majd pár változtatás, ami reményeim szerint még kezelhetőbbé és barátságosabbá, illetve mobiltelefonon követhetőbbé teszi az itt eltöltött perceidet.

Hosszú idő után lecseréltem a blogom témáját, hátterét és URL címét is

El se hiszem, hogy már öt éve annak, mikor első bejegyzésemet írtam a blogomra. Abban az időben, mikor regisztráltam, nem voltak hosszú távú terveim, sőt, olyan célom se volt, mint amit az állásinterjún kérdeznek: „Mik a későbbi tervei, három, öt vagy tíz év múlva?”

 

Az alapötletet az adta, hogy elkezdtem a fővárosban az élő Dunán horgászni (tettem ezt mindazért, mert nagy keszegeket, mi több, lapátdévéreket akartam fogni) és a vén folyam messze híres a sok és gyakorta termetes halairól. A „termetes” és a „sok” szubjektíven értendő, és igen, helyesbítenék, azért itt se fenékig tejfel az élet. Rengeteg tényezőnek kell klappolnia, hogy sikeresek lehessünk, de ezt most nem részletezném, talán majd máskor.

Tudom, hogy vannak nagyobbak is, ezért sem adom fel

Térjünk vissza oda, hogy miért is vágtam bele a fejszém a blogolásba. Hosszú évekig szinte az egész országot bejártam,...

ÁRVÍZI KALANDJAIM VIDEÓ FILMJE

A változékony, hol csapadékban gazdag, máskor pedig szegény, szinte teljesen kiszámíthatatlan időjárásnak köszönhetően, nem csak a vérnyomásunk, de folyó vizeink magassága is ingadozik. Lássuk be, ez nem az igazi és nem csak azért, mert nem lehet tervezni, de iszonyatosan sok kárt és nélkülözést kíván az emberektől. Kilakoltatások, folyamatos készenlét, ügyeletek, szivattyúzások és még sorolhatnám. Talán a legnagyobb rajongói az ilyen helyzeteknek a szúnyogok, hiszen nekik ez az ideális élettér.

Ezekben a napokban nem juttatottam ki a Dunára horgászni, így újra olvastam az Árvízi kalandjaim cikkeimet, mikor az első nap (klikk ide)csak reménykedtem a jó helyekben,  a másodikon mikor kemény küzdelem árán elindultam egy igazán veszélyes részen és vissza kellett fordulnom (klikk ide), de találtam egy igazán vadregényes helyszínt, ahol rengeteg sikeres kapásom volt. A harmadik részben már Rezső barátom is velem tartott, így együtt gázoltunk át a térdig érő vízben és sokszor dagonyáztunk a sárban, mire kijutottunk a vízpartra melyet ide kattintva olvashatsz el.

Mivel nem csak a fényképezőgép volt velem a három nap, de a videó kamerám is,...

...készítettem egy bemutatót a kalandomról, kalandunkról.  Remélem, vissza tudja adni Nektek azokat a pillanatokat, amiket átéltem, sokszor életveszélyes helyzetekben is.

                              
                     


Üdv,
Figura                                                                                                                                                                         

ÁRVÍZI BARANGOLÁSAIM A DUNA PARTON III.rész

Történetem harmadik, egyben utolsó napjához érkeztem, de nem egyedül, mert a mai napon Rezső barátom is szerencsét próbált. Nem véletlenül, hiszen tegnap nagyon szépen ettek a keszegek, és egy igazi pörgős horgászaton voltam túl. Előző nap még áradt, mára azonban apadásnak indult a Duna vize a fővárosi szakaszon.

Egy száraz területen levettem utcai cipőm, és felvettem a műanyag „surranóm”, amiben óvatosabban kellett közlekedni a fellazult talajon, majd a térdig, néhol combig érő vízben haladtunk tovább a spicc felé. 

Én már papucsban vagyok, indulásra készen

Rezső is, akkor hajrá!

A vízi séta szerencsére nem tartott sokáig. Kisvártatva már csak a sárban kellett dagonyáznunk ahhoz, hogy oda érjünk a tegnapi horgászhelyemre (az erről szóló beszámolót ide klikkelve olvashatod el). Rezső barátom kicsit megszeppenve közelítette meg a sziget csücskét, mert szerintem nem gondolta komolyan, hogy ilyen körülmények közepette juthatunk el ide, de...
... a látvány mindenért kárpótolta, még akkor is, ha aznapra bő harminc centit apadt a víz.

Horgaink felcsalizva a vízben, kezdődhet a horgászat

Horgomra a tegnapi napon a legsikeresebb csalinak nyilvánított trágyagilisztát húztam, majd tőlem balra körülbelül tizenöt méterre dobtam be.

Míg a kapásokra vártunk, kicsit körbenéztünk, hogy milyen remek kis helyen vagyunk most. Elhatároztuk, hogy ezen a részen alacsonyabb vízállásnál is kísérletet fogunk tenni, hiszen az öböl tele lehet halakkal, nem csak most.

Botom spicce sok apró pöccintéssel jelezte, valami falánk kis halacska éhezett meg a gilisztára. Miközben orsóm dobjára tekertem fel a damilt, éreztem, hogy nem lesz szükség a merítő fejre, reptethetem is halam. Kis bagoly keszeg volt új alkalmi barátom, a fotózás után már engedtem is vissza és közben bizakodtam a szép folytatásban.

Itt vannak! Jó jel, arra hogy ma sem fogunk unatkozni.

Kamerám felraktam az állványra, hogy tudjak közben készíteni némi nyersanyagot, és ha fogunk még halat, már csak el kelljen indítani a masinát.

Nem volt rossz döntés, hiszen még ha sokkal ritkábban is, mint tegnap, de néha-néha fogtunk egy-egy kisebb-nagyobb keszeget. 

A tegnapi nap legjobb csalija a trágyagiliszta volt

Úgy néz ki, ma is ők válnak be a legjobban

Rezső se unatkozott, neki is öröm volt a közös horgászat

Apadáskor is érdemes próbát tenni

Érezhető volt a kapások gyér számából, nem tett jót, hogy ilyen hirtelen ennyit apadt a Duna vízszintje, mert nem táplálkoztak annyira jól a halak, mint előző nap. Rezső barátommal egyszer csak azt vettük észre, hogy jól eldumáltuk a délutánt, mert kezdett alkonyodni, így a mai napra szánt horgász időnk a végéhez közeledett. Hamar összepakoltuk felszereléseinket, majd ismét nekivágtunk a mocsaras kis ösvénynek, hogy ismét járhatóbb útra térjünk.

Szinte nyakig sárosan jutottunk ki, de egyben biztosak voltunk, ide még visszajövünk, mert több lehetőség van ebben a helyben, mint amennyit ma sikerült kihoznunk belőle. 

Hasznos volt a papucsot felvenni

Úgy néztünk ki, mint a malacok. Még jó, hogy maradt egy kis ivóvíz a palackban, hogy megmosakodjunk :)
 

Szerdán megnézhetitek a kalandomról szóló videót, azokkal a felvett snittekkel, melyeket a három nap alatt forgattam a Duna partján.    Akkor is várlak benneteket :)