Közel húsz évet vártam arra a bizonyos novemberi reggelre, mikor horgászbottal (még ha kölcsön is) a kezemben, a szentendrei Dunakanyarban horgászhattam. Egy helyi vagy akár a környéken lakó pecás most összevonhatta szemöldökét, hogy miért vártam erre ennyit. Ez a szeszélyes folyam előtte is ott mosta partján a köveket és adott otthont odavalósi, de akár átutazó horgászoknak is. Azt mondják, vannak dolgok, amiket nem kell erőltetni, mindennek eljön az ideje, akkor és amikor kell. Az én esetemben ez teljesen igaz, hiszen egyedül bármikor oda mehettem volna, de én kivártam, a legjobb pillanatig és megérte.
Ezt szeretném most bemutatni, egy tőlem nem szokványos (mondhatni más tollával ékeskedve), rövid és velős beszámolóval,...
 |
| Szép ívben hajlik a bot |
