2014. március 31., hétfő

VÉGRE NYOLC FOKOS!

Március elejét írunk, és a nappali hőmérséklet már a 17 fokot is eléri, ami nagyon kellemes, a tavaly ilyenkor emlékezetes időjáráshoz képest.


Sokan kaptak ilyen üzenetet 
Sajnos nem volt ennyire vicces a helyzet
A víz is kezd már melegedni, persze most nem a strandszezonra gondolkodtam, csak arra, hogy ha eléri a nyolc fokot, a halak is jobban elkezdenek táplálkozni. Elméletben.


Most sokan a fejükhöz kaphatnak, miközben arra gondolnak, hogy ebben a történetben biztosan nem fog szó esni nagy fogásról vagy rekordlistás halakról. Jól tippeltél, kedves Olvasó! De csak majdnem! A sztorimban lesz esemény, még hal is, de csak nagyon szerényen. Ha ennek ellenére tovább olvasod, megígérem, hogy nem lesz benne termékmegjelenés, magyarul, reklám.

Kicsivel hat óra előtt érkeztem meg a partra,...... oda, ahol buliszezonban nagyon sok szeszes üveg, csikk és még sorolhatnám, mi minden hulladék szokott lenni. Most nem ez történt, két okból is kifolyólag. Egy, hogy most nincs buli, kettő, az egész Hajógyári szigetet bezárták az oda dolgozni vagy szórakozni vágyó közösség elől, mert bontás, aztán építkezés lesz. Oh, azért hiányozni fog az ottani „éjszakai élet, hiszen rendszeren jártam pénteken és szombaton is oda, a salsa bulikba.


Éveken át jártunk ide
 
Party time:)
Te atya ég, ha most kiszámolnám, hogy hány órát táncoltam ott De ez már a múlt. A sziget bezárt, így több időm marad horgászni, táncolni meg sok helyen lehet még, ha nagyon szeretnék menni. De térjünk vissza a jelen pecára.

A mai napra is két feeder botot hoztam magammal, mert azt terveztem, az egyik szereléken használni fogok kosarat (hátha hamarabb megtalálják a halak a horgom és a rajta felkínált csalit a finom etetőanyag illatának-ízének köszönhetően), míg a másikra csak valami gyári ólmot teszek.

Ma nem voltak kajakosok

Kapásra várva
A második dobásra ért oda a partra Máté barátom, aki úgy gondolta, üljünk arrébb egy kicsit, mert itt nagyon húz most a víz. Míg rá figyeltem, a csontijaim elcsábítottak egy dunai szörnyeteget, melynek kapásából semmit sem vettem észre.

Ki fogott már ennél kisebbet?
Mi másnak lehet hívni ezeket a gébeket, amik szinte minden csalit felzabálnak? Azt csak mellékesen jegyzem meg, mérete a vicc kategóriába volt sorolható. Miközben átsétáltunk a következő helyre, kicsit sztorizgattunk, hiszen többször is előfordult már velünk az, hogy itt márnát fogtunk. Titkon ma is ebben reménykedtünk, hiszen ideje lenne már végre valami izmos, termetes hallal elkezdeni az idei horgászszezont, jól elfelejtve a gébes bosszúságokat.
 
 
 
 
 

Horgaink már felcsalizva bent várták az arra úszkáló halakat, mi meg a botjaink spicceinek mozgását. Nem is kellett sokat várni az első kapásomra, de a meder mélyén úszó halnak nem volt ínyére a felkiált lakoma, ezért faképnél hagyott.
Szerencsére a szomszéd pecásnál nem ez történt, neki be is fejeződött az akció. Tekintetem a tenyerére szegeztem picit, melyben egy bucó pihent meg.

Bucó és a tuti csali
Hamar jött a tanács, a harmatgiliszta a tuti. Miközben egy kis illatos kaját gyúrtam a kosárba, Máté barátom nem tétlenkedett sokáig. Már a második bucója kapott szabadságot, hisz máris engedte vissza, a Dunába. Persze hamar meg is jegyezném, hogy nem véletlenül, hiszen mi is tudjuk, védett hal, és komoly pénzbírság is jár azért, ha nem kap amnesztiát. A jó tanács most se maradt el, de úgy gondoltam, bíznom kell a csonti sikerében. Elszántságom és kitartásom bizonyítást nyert, kapásom lett. Na, ugye, tudtam én! Halam súlyát már a kifelé tekerés közben meg tudtam volna tippelni, ha lett volna értelme. De nem volt. A szokásos "porszívó" jutott nekem, egy géb. Még tízig se számoltam fejben, mikor szólt a szomszéd: - A harmatgiliszta a tuti!

Elegem lett a gébekből
Éreztem, nem szabad tovább várnom, eljött az ideje, csalit kell váltanom. Mondanom se kell, míg a giliszta felfűzésével foglalkoztam, Máté már a harmadik bucóját terelte a part felé.


Szomszédom jól szelektált
Nem is haboztam sokáig, lendítettem is a botom, bízva valami gébnél értékelhetőbb fogásban. Persze, tudom, ő se annyira haszontalan hal, hiszen a hideg téli hónapokban, mikor menyhalazni járunk, nagyon sok esetben ezek a tarka halak a legjobb csalik, de most nem volt ennyire felhőtlen az örömöm, lévén se tél, se hideg, se menyhal.
Egyik horgomon továbbra is csontik mozgolódnak (csak azért is), míg a másikon a mázlista szomszédtól kapott tuti giliszták igyekezték a halak figyelmét felkelteni. A kapások azonban nálam és Máténál is megszűntek, így jobbnak láttuk, ha pakolunk, hiszen az idő is későre járt, holnap pedig jönnek a munkával töltött (csodás) hétköznapok. A víz már nyolc fokos volt ugyan, de ezen az estén a keszegek és a márnák nem erre keresték a táplálékot. Legközelebb talán jobb lesz!


Képek forrása: Dj Alan, Ördögh Máté, Figura, Internet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mi a véleményed a cikkemről?