A BAJSZOS ERŐGÉP! (VIDEÓ)

Induljon a verseny!

„Brutális erő rejtőzött partnerében, igazi erőgép volt! Készítettem néhány felvételt a fárasztásról, de az igazán jó képek azután születtek miután lehasaltam a földre és kinyújtott karral igyekeztem minél közelebb kerülni a szákolás pillanatához.”

GYEREK FEEDER KUPA MACONKÁN!

Kora reggeli érkezés, álmos gyerek és szülői arcok voltak láthatóak a Maconkai-víztározó partján gyülekezett tömeget végig nézve.Talán ezek a pillanatok jutnak elsőre eszembe, ha a múlt hétvégi horgászverseny reggeli momentumaira gondolok vissza. A következő jelenet talán az, amikor elkezdődik a köszöntő és egybegyűlik a huszonhét nevező, plusz a kísérők.

 

Anyukák, apukák, nagypapák és testvérek, hogy a sorsolás előtt a verseny szabályait, a felmerülő kérdéseket vagy a szabályzatban esetleg számukra nem egyértelmű részeket újra átbeszéljék.  Lassan én is ébredeztem, talán a két bőrönd is eltűnhetett a szemeim alól, amit az alig három óra alvásnak köszönhetek. Jelen helyzetemben ez nem nagyon zavart, mert nem én voltam a fókuszpontban, hanem a gyerekek. Ezeket a tényeket figyelembe véve elővettem fényképezőgépemet és a kis lyukon át igyekeztem megörökíteni a nap eseményeit és legalább az egyik szemem eltakarni, míg tart a táskás időszakom. Na, de térjük vissza a versenyhez.

Nem csak én, ők is a hajnali napsütésben sütkéreztek

A köszöntőt követően kezdődik az eligazítás

Korán indult a nap, ...

...mindenki koncentrált.

Hamar kiderült, hogy ki hova fog...

...ülni a parton a verseny ideje alatt.

A halőrháztól sétálva közelítettem meg a partszakaszt, ahol a fiatalok már serényen rámoltak, keverték csalogató etetőanyagaikat és még hosszasan sorolhatnám. 

BAJNOKOK A PARTON 2. (VIDEÓ)

Jó idő és a gondozott tó látványa fogadott minket, benne rengeteg ponttyal. A sikeres szerepléshez egy jól működő taktikára volt szüksége a Halmágnes Team-nek, hogy dobogóra állhassanak fel a verseny végén. Tudjuk, a horgászatban a szerencsére is szükség van, amiből szintén nem szenvedtek hiányt a csapat tagjai, ennek is köszönhetően elég hamar jelentkeztek az első kapások, vehemens kirohanásokkal megspékelve a fárasztásokat.

Rég jártam itt, de jól emlékszem erre a táblára

Irigylésre méltó fogás!

REKORD KESZEGEIM!

Talán bátran kijelenthetem, hogy a ritka alkalmak egyike az, amikor kimegyek horgászni, és az első bedobástól számítva tíz percen belül kapásom van. A fotózást és az újra csalizást követően ismét megmozdul a botom spicce, horgomon immár egy kisebb, mindössze 48 centiméteres, több mint két kilós dévérkeszeggel. Hát persze, az első bronzszínű halam nagyobb volt, de ne rohanjunk ennyire előre, essék pár szó az előzményekről is.

Minden jó összetevő belekerült

Sajnos az élet nem annyira egyszerű, mint az szerettük volna, ezért sötétedés előtt érkeztünk meg a vízpartra, ahol gyorsan összekevertem a búzával és kukoricával dúsított etetőanyagot, majd a botom szétnyitottam, megtömtem etetőkosaram finom falatokkal, horgomra friss csonti csokor került, és már repült is a vízbe szerelékem. Épphogy csak kicsit raktam rendet magam körül, mikor az első kapás...

ÉLESBEN A DUNÁN

A mai napon több dolgot terveztem élesben tesztelni itt a Duna fővárosi szakaszán. A magas vízállás miatt a jelenlegi helyszínünkön nagyon húzott a víz, ezért kénytelen voltam nagyobb, számomra már szinte „felfoghatatlan” tömegű kosarakat használni. A hömpölygő vizet a lábunk előtt lepakolt kövezés igyekezte a medrében tartani (amennyire csak tudta), még akkor is, ha ezen a szakaszon hamar mélyül a part, nincs hosszan elterülő sóderos lapály, ahol a víz szépen „kiterülne”. 

Kiváló idő, de a kérdés az, hogy remek kapások és fogások is lesz

A rohanó sodrás, valamint a mélység is azt „diktálta”, hogyha rendszeresen ott szeretném tartani a kosaram, horgom, ahova bedobtam, szükség lesz akár százötven grammos kosárra, plusz a benne rejlő finomságok súlyára, még akkor is, ha a meghorgászott táv csupán 15-17 méterre volt a parttól. Mi volt ebben a tesztelés? Leggyakrabban 30-40, esetleg 70 g-os kosarakat szoktam használni, a 150 g már számomra már a „Gyúrunk vaze?” kategória, nem is szólva az ehhez méretezendő felszerelésről. 

Lássuk, hogy mik a határaink

Horgomra friss csontik kerültek, drabális kosaramat is megtöltöttem (mint a libát) barna tónusú etetőanyaggal,...

ELGONDOLKODTAM

Az utóbbi időben nem tudok annyi időt horgászni, mint szeretnék. Hol azért, mert túl magas, hol pedig a kelleténél alacsonyabb a vízállás, ami nagyon is befolyásolhatja a folyóvízen történő horgászokat, hiszen az itteni halak kapókedvére és a víz áttetszőségére is nagy hatással van a mindenkori vízállás. Persze ilyen problémák a tavakban úszkáló halakra is hatást gyakorolhatnak, bár ott nem annyira jellemző a gyors apadás vagy áradás (a mértéke is jóval kisebb), mint a folyóvizeken.

Kapásra várva

 Szerintem nincs olyan, hogy elég időt voltam már horgászni, helyette inkább haza megyek. Érdemes a lehető legtöbb részletre odafigyelni, hogy a kint töltött idő hasznos, és remélhetőleg élményekben gazdag legyen.

A blogomon elindítottam egy kérdéssorozatot, és első körben arra voltam kíváncsi, kinek milyen tapasztalatai vannak, mely időszakban szokott több halat fogni? A lehetséges válaszok között kettő opciót lehetett kiválasztani. Pirkadatkor/sötétedéskor, vagy inkább a napközbeni időszakban jelentkeznek inkább a kapások?



Köszönöm a szavazatokat :)

A beérkező szavazatok alapján az derült ki, hogy a blog olvasói szerint 63%-ban...
... inkább a hajnalban vagy a pirkadatkor szoktak több halat fogni. A válaszokból egyértelműen megmutatkozott, hogy napközben csak 37%-ban lehetnek jó fogási esélyeink, amin nem lepődtem meg, hiszen a saját tapasztalataim is ezt támasztják alá, bár nyilván akkor jó a közvélemény kutatás, ha nem csak az én tapasztalataimon alapul.

Köszönöm a sok választ J

 

Ha néha körbenézünk a vízparton horgászat közben, láthatjuk, hogy manapság egyre több technika közül választhatunk, aszerint, hogy kinek mi a legmegfelelőbb horgász módszer, mit preferál, mi esik neki kézre, nem beszélve az anyagi vonzatáról. A következő kérdésem is ezzel kapcsolatos lenne.

Melyik módszerrel horgászol a legtöbbször?

• úszós (match, rakós, spiccbotos)
• fenekezős (hagyományos, feeder, picker, bojlis)
• pergetős
• legyezős

Válaszaitokat a blogom bal oldalán lévő hasábon adhatjátok le, melyet előre is nagyon köszönök.

DRÁVA, MERT ÉN ÍGY SZERETLEK! (VIDEÓ)

A Dráva a Duna jobb oldali mellékfolyója, 40 095 km²-es vízgyűjtő területtel és 749 km-es hosszal Magyarország és Horvátország határfolyója. A hat mellékfolyója közül mi a Fekete-víz torkolatnál és ahhoz közel horgásztunk három csodálatos napot, miközben horgaink felcsalizva a sebes folyású vízben várták uszonyos barátainkat.

Mit megadnék azért, ha most ott lehetnék...

A partot ártéri ligeterdők kísérik, ahol fehér fűz, fehér nyár és fekete nyár a lombkoronaszint fái. A dús aljnövényzet védett harasztjai a páfrány és a téli zsurló, mely helyenként tömeges előfordulású. Hazákban csak itt él a hármaslevelű szellőrózsa és a hármaslevelű fogasír, valamint a pofók árvacsalán. A ligeterdők és a dús aljnövényzettel gazdagon benőtt nemzeti parkban a löszfal ideális helyet biztosít a parti fecskéknek, gyurgyalagoknak, de fészkelnek itt jégmadarak és búbos bankák is. A fokozottan védett dunai galóca, a magyar bucó, a pénzes pér és a sima tok, halaink ritka képviselői is kedvelik a Dráva folyását.

E terület értékeit szerencsére még tovább is sorolhatnám, akit bővebben is érdekel a dolog, kattintson ide.

A nemzeti parkban szabályok betartása mellett lehet csak horgászni, így ezeket érdemes elolvasni, mielőtt útra kelünk.

A mostani vízállás elég magas, de nem annyira, mint 1972-ben, amikor 596 cm volt.  Ettől függetlenül, ha egy másfél méterrel alacsonyabb lenne, akkor sokkal több ideális hely lett volna horgászni, nekünk ebből kell kihoznunk a maximumot. 

Erre a három napra Sanya és Marci barátommal utaztunk el, melyre Isti invitált minket.  A fokozott hangulatot és várakozásunkat csak tovább növelte, amikor megláttuk a tájat.
Na, de nem ragozom tovább, íme, ...
...a túránkról készített kis videóm, mely nem adja teljesen vissza azt az élményt, amivel ott gazdagodtunk, de talán másnak is kedvet csinál, hogy odautazzon megismerkedni a tájjal és az ottani horgász lehetőségekkel. Nem utolsó sorban a széles halfaunával, egy-egy szebb példány kifogásával akár.



                         


Üdv,
Figura

KAPITÁLIS PONTYOK A DRÁVÁN

Egy vad és lakatlan sziget partján várom, míg Laci kiszabadítja pontyzsákjából a nemrég fogott bajszosát. Nem csak én, hanem a kutyája is izgatottan érdeklődött, aki ott sürgött-forgott gazdija lábainál.

Ezt az időt kihasználva kicsit körbenéztem, mert jó pap is holtig tanul alapon soha nem lehet tudni, milyen információval tudok gyarapodni ott a helyszínen. Azt már megfigyeltem, hogy a sziget ezen oldalán nem húz annyira a víz, mint a túloldalon, köszönhetően a kanyarnak, de mint közben kiderült, mélységben itt sincs hiány. A magas vízállás miatt itt előttünk egyből 4-5 méteres a mélység, ami elég ahhoz, hogy a helyi aranyhasúak bátrabban kijöjjenek a partoldalhoz némi finomságért, hisz ezen a szakaszon lassabban áramlik a víz, így a kényelemszerető pontyoknak kisebb ellenállást kell kifejteniük a helyben maradáshoz, előre jutáshoz. Ideális hely a nagyhalfogáshoz, hisz kicsit kell dobni, és nincs szükség a folyóvízen sokszor használt több száz grammokhoz sem.

Ha most becsukom a szemem, még magam előtt látom azt a képet, amikor Laci a csónakban állva csorog a sodrásban, miközben botja úgy hajlik, mint a „filmekben”. Miután egyre jobban távolodott tőlünk, annak ellenére, hogy a túlparton volt, jól lehetett látni, mikor adja ellenfelének a zsinórt, majd a másik pillanatban azt visszalopva igyekezett feltekerni orsója dobjára. Ezt a műveletsort hosszan ismételgette,..





Ki szeretne most pontyozni?



... mialatt kamerám lencséjén keresztül figyelve izgultam végig a fárasztást, végül a szákolás minden mozzanatát. Hiába a nagy zoom, ebben a távolságban már nem lehetett jól kivenni, hogy mit fogott, de abban biztosak voltunk, nem kétnyaras uszonyost emelt be a csónakjába. Beindította ladikja motorját, és míg visszaért a szigetre, a spiccemre tekintettem és kicsit tovább kalandoztam, hátha egyszer én is…..
…oh, itt vagyok, tedd ide a megnedvesített matracra- mondom Lacinak, miközben „felébredek” gondolataimból. Huh! Tudtuk, hogy nem apró halat fogtál, de ez valami elképesztően szép és hatalmas folyóvízi bajszos. A mérlegelésnél hamar kiderült, hogy 9 kilós!



Megérte csónakba szállni és hosszú percekig küzdeni vele

 

A boldog horgász és gyönyörű fogása



Hiábátlan és sérülésmentes száj

Laci szerelékét tanulmányozva sokat lehet tanulni, miképpen lehet itt a Dráván megfogni a pontyok közül párat. A fonott zsinóron nem voltam meglepődve, de a 80 grammos ólmon igen. A rövid előke és a számomra oly megszokott 16-10-es horgoktól elérően itt most egy jóval nagyobbat vehettem szemügyre. Érthető, hiszen én inkább a keszeghorgászat örömeit keresem, ott meg szükségtelen az ekkora „kampó”. Csalinak két-három kukoricát szokott felfűzni, közé egy kis hungarocell golyót tesz az előkére. 



Jól jön a kávé, ha elfárad a horgász



Ilyen a szabályos pihenőhely a nemzeti parkban

 

Egy megbízható fényforrás az éjszakában, ha fényre van szükség. Jól jön a kis fogyasztású lámpa, hiszen aki éjjel horgászik, kötelező valami világítást használnia.

Miközben igyekeztem gyorsan elkészíteni a képeket, észrevettem, hogy a hatalmas hal nem találkozhatott még horoggal, hiszen szája sértetlen volt. Ez is azt igazolja, nehéz becserkészni ezeket a folyami „torpedókat”.

Aki azt hiszi, hogy a történet ennyivel véget is ér, rosszul hiszi. Persze, hamar meg is jegyezném, már nem húztam sokáig az időt, mert elég rendesen beborult az idő, és lassan pakolnunk kellett, ugyanis utaztunk haza. Na, de előtte még akadt valami.

Miközben én az igazak álmát aludtam már-már hajléktalanokéra hajazó szállásomon az éjjel, addig Istinek is volt egy szép, amolyan botvivős kapása. Ezzel kapcsolatban csak annyit tudok, hogy a szereléke a Dráva és a Fekete-víz összefolyásánál volt bevetve, kukoricával, aminek ez a nagyon szép és egészséges potyka sem tudott ellenállni. Isti tudta, hogy majd szeretnék írni a Dráván töltött napjaimról a blogomra, ezért megkérte a Lacit, tegye be egy pontyzsákba, hogy nappali fények mellett tudjak majd pár képet készíteni, hisz méltán nagyon büszke a fogására. Mivel Istinek Pestre kellett utaznia, ezért adta oda Lacinak, így őt kértem meg, fogja meg a halat, míg lövök pár képet. A mérleg mutatója 8.5 kg-nál állt meg, így érthető volt, mitől fáradt el a Laci keze ilyen hamar, hiszen egymás után két nagy hallal kellett pózolnia, hogy megörökíthessem őket. Miközben visszakerült ez a káprázatosan tekintélyes pikkelyes a matracra, hamar kiderült, egy koca fotós vagyok. Sok képem nem tudja visszaadni azt az igazi élményt, melyet ott érezhettem. A beállítások, de a fények sem lettek az igaziak, még akkor se, ha menet közben kedvezően beborult az égbolt.

Folyóvízi torpedó, mely zsákkal együtt, kereken 9 kiló volt

A halak visszaengedéséről készült képeim nem lettek sikeresek (sőt), melyet nagyon sajnáltam, mert azokat fel szerették volna használni a Dráva népszerűsítésére, hogy minél több (és sportszerű) horgász látogasson el ide, megismerve az itteni vadvízi horgászat örömeit, és a benne élő halakat.

MEGSZÁLLTUNK EGY SZIGETET A DRÁVÁN 2 rész

Reggel fél hat körül volt, mikor Marci ébresztett minket, hogy mozognak a halak és már égnek a fák A tűzben. Oh, mennyei muzsika, hisz nem tagadom, nagyon fáztam. Sem a hálózsákom, sem az öltözködésem nem ehhez az időjáráshoz volt optimalizálva, de ahogy szokták volt mondani a katonaságban, „a katona nem fázik, csak érzi az időjárás viszontagságait!” Bakker, akkor én most is nagyon érzem, mert sokkal jobb a tűz mellett melegedni.

Drávai hajnal

 A kedvenc konzerv már melegszik

A "Gyíkhús" után még szalonnát is sütött Marci 

Mind a hárman ott gubbasztottunk, miközben folyamatosan járt a szánk. Nem véletlen, tudtuk, hogy már nincs sok időnk ezen a szép tájon lenni és benne elcsodálkoznunk, este vissza kell utaznunk a zajos és zsúfolt városba.

A reggelit elfogyasztottuk, majd ismét etetésbe kezdtünk, hisz a hajrá szakaszba érkeztünk. Dobtunk pár gombócot és szemest, majd a botok spicceit figyeltük.

A reggeli órákban fogott keszegek színesítették a délelőttünket miközben...

... pakolgattunk. Ekkor az az ötletem támadt, dobjunk be pár csonti kosarat, hátha siker koronázza az utolsó napunkat. Marci székben ülve tanította meg nekem, hogy miként kell ezt készíteni, hiszen ilyet se csináltam még. Míg mi ezzel foglalkoztunk, Sanya bolognai botjára egy nagyobb úszót szerelt fel horog nélkül, sok nehezékkel, hogy bójaként mutassa nekünk a kosarak helyzetét. Három nagy és nehéz dróthálóval szőtt csonti kosarat dobtunk a vízbe, abban reménykedve, hogy nem sodródnak el a mély vízben és ide csalogatja a nagytestű halakat is. 

Izé, hát,....



...igen tudom! Nem nagytestű, de ezt fogtam.

Na végre, kösz Sanya :)

Míg Sanyamesterrel sorra...

...fogtuk a ...

...halakat, addig...

...Marci pihent még egyet.

Majd "relaxált" is...

...egy kicsit.

A várt hatás részben teljesült, mert elég intenzíven ettek a keszegek, miközben arra lettünk figyelmesek, hogy Laci a csónakban áll és csorog a sodrásba, botja meg erőteljesen hajladozik. Mikor legutoljára láttam, a félsziget csücskén volt, most meg már mióta fárasztja a halat. Elég sokáig tartott a tusa, mert hol engedett fonott zsinórjából, hol meg feltekert a dobjára, hogy mihamarabb kifárassza pikkelyes „ellenfelét”. Sokat sodródott mielőtt eljött a pillanat, hogy alátolja a merítőjét és csónakba emelhesse. Sajnos oly távolt volt már tőlünk, hogy csak tippelni mertünk volta a fogásra.

Beröffentette csónakja motorját és visszaállt a szigetre (ahol mi is voltunk) csak a fentebbi részre, ahol szombat este óta volt.

Közben az időjárás is a zordabb oldalával mutatkozott be nekünk, mert cseperegni kezdett, de szerencsére nem tartott sokáig és hamar elállt.

Laci benézett hozzánk kicsit beszélgetni és mesélni a reggeli fogásáról. Megkértem, hogy vigyen el a helyére, hadd fényképezzem le a pontyát. Csónakba szálltunk és pár perc múlva már ott is voltunk. Elmesélte, hogy ő milyen módszerrel, miféle csalival és mekkora távra szokott horgászni itt a Dráván. Laci tapasztalatból erősítette meg Isti véleményét is, hogy itt náluk, szinte lehetetlen a partról kifárasztani a nagy bajszosokat. 

Csak ámultam, mikor megláttam a szép pontyát, mely kilenc kilogramm volt! Laci fogásáról további képek és videó a következő cikkemben lesz.

Gyönyörűek itt a Dráván a pontyok

Készítettem még pár fotót, majd visszasétáltam a szigeten a táborig és a többieknek elmeséltem a történetet miközben az utolsó étkezéshez készülődtünk. 

A finom falatozás végén csináltunk pár fotót, melyeken halakkal a kezünkben is vagyunk (bár természetesen nem ez az összes fogásunk), hogy legyen néhány képünk arról, milyen szép és egészséges halakat fogtunk a Dráván.

Ha ideálisabb a vízállás, ezek az apraja lettek volna

Én is fogtam, nem csak fotóztam :)

Bárcsak ilyen lenne a dunai szerelékemen, amikor kitekerem és nem más.

Miközben csináltunk pár víz alatti videó felvételt Sanya gépével, az égbolton hamar megjelentek a sötét felhők, melyek a gyorsabb fotózásra és pakolásra késztettek minket, hiszen percek alatt eleredt az eső. A halak épségét szem előtt tartva úgy döntöttünk, jobb, ha most visszaengedjük őket. István is hamar ide ért hozzánk, hiszen esteledett és az eső sem volt kegyes hozzánk. Szinte mindent a csónakba dobáltunk, csak annyira figyeltünk a holmikra, hogy ne törjenek el, a többit majd megoldjuk később. Az első kanyarral mi mentünk, hisz Marci még nem pakolt össze teljesen.

Káosz az indulás előtt

Míg a sok cuccot a kocsiba rámoltuk Sanyával, addig Isti fordult még egyet, hogy a többi felszerelés is és a „Kistáska” se maradjanak ott a szigeten. Mondanom se kell, nem volt annyi időnk, hogy száraz ruhát találjunk magunknak. Gyorsan berámoltunk mindent a kocsiba, mely igazi kihívás volt ebben a cudar időjárásban, de nem volt mit tenni, iparkodni kellett.  Gyors elköszönés következett és a járműbe pattantunk, hogy mihamarabb Budapestre érjünk.

Mit számít ez, hisz rettentően jól éreztük magunkat itt a Dráván!

Te voltál már itt a Dráván horgászni?

Ez alatt a három nap alatt nem fogtunk rekordlistás halakat, sőt, a vízállás se volt ideális, úsztatni se tudtam megtanulni, de számomra hatalmas élmény volt ezen csodás tájon lenni, a Dráva mély és gyorsan folyó vízében horgászni, illetve nem utolsó sorban rengeteg új barátra lelni. Köszönök minden segítséget és remélem, egyszer még találkozunk ezen a festői vízparton.

MEGSZÁLLTUNK EGY SZIGETET A DRÁVÁN

Költözünk a szigetre, ezért az Isti csónakját is jól megpakoltuk és,...

...Laci segítségére is szükség volt.

Egyik horgomra három csontit tűztem fel, míg a másikra berki gilisztát, kosaraimba folyóvízi kaját raktam, kukoricával és kis búzával keverve. A távolság most sem volt nagy, annak köszönhetően, hogy ennyire fent volt a víz és előttünk is több mint 3,5-4 méter volt a mélység.

Kapásra várva

Etetőanyag, csalik, horgok és egyéb kiegészítők vannak a kezem közelében

Székemen ülve azon gondolkodtam, miként lehetne mégiscsak megpróbálni az úsztatást.  Legalább dobnék párat, hogy nyugodt legyek. Nem hagyott nyugodni a kudarc szele. Jól tettem, mert az jutott az eszembe, ha a sodrásnak keresztbe állnánk a csónakkal, akkor csak le kéne engednünk a szereléket és mehetne a tanulás. Jesssz! Megvan a megoldás! Mondom a Marcinak a frankót, amiért nem volt annyira lelkes, persze én mit se törődtem vele. Benne volt a rutin és a realitás, bennem a hihetetlen vágy, hogy megvan a rés a pajzsion, bárhogy is lesz ezután. Össze is raktam match botomat, rajta egy 4,4 grammos úszóval, ólommal és egy 14-es horoggal. Viszonylag könnyű dolgom volt, mert Marci már tegnap összerakta a szerelékét a félszigeten és tett is egy-két próbát a spiccen, ezért szinte csak koppintanom kellett a dolgokat. 

Bevetésre várva

Sanya nem tétlenkedett, hamar kideült, hogy itt vannak a halak

Miközben fogdostuk a tenyeres vagy annál kisebb paducokat, szilvákat, jászokat és más keszegeket, nem hagyott nyugodni, hogy ne próbáljunk rá az úsztatásra. Miután Marci is hallotta a hangos gondolkodásim e témában, jobbnak látta, ha teszünk egy próbát, aztán végre befogom a szám. A csónakba pakolásból éreztem, hogy két lehetőség van. Egy, nagyon jó lesz, és ...

...addig úsztatunk amíg ránk nem esteledik, kettő, fél óra múlva már fát keresünk a vacsora elkészítéséhez. Lehet tippelni, hogy mi történt.

Mesterem egy match botot rakott be a csónakba és ezzel letudta a felkészülést. Mondtam én, a pakolásból sok kiderült. Én raktam be etetőanyagot, csontit és minden mást, amire szükségünk lehet. Ilyen egy lelkes amatőr. Vagy nem?

Remélem, hogy minden itt van az úszatáshoz

Bepattantam a fa ladik végébe, majd Marci meglökte a csónakot és beugrott. Őszinte leszek, most nem azért izgultam, hogy a parton maradjon, sőt, akár még vissza is jöttem volna érte. Ja, érdekember vagyok. Lehet. Persze az is hozzá tartozik, hogy a túra előtti két-három hétben nagyon sokat dumáltunk és vásároltunk az úsztatáshoz nekem, hogy hasznos dolgokat vegyek, amik tényleg jók lesznek és ha jó lesz a víz, itt lesz időnk kicsit engem tanítgatni.  Közben már a kiszemelt helyre eveztem, a csónakot egy vízben álló fához kötöttük ki és jöhetett a régen várt álmom megvalósulása. Én a meder felé, míg társam a part felé közelebb ült a ladikban. Minden a kezünk közelében volt, ami csak szükséges lehet, „indul a mandula”.

Türelmesen vártam és figyeltem minden mozdulatát mesteremnek, a jelre vártam, mikor jön el az én időm.

Marci a botját lendíti, a víz felett majd a szerelékének a végével a meder alját keresi. Aztán jön a kérdés.

- Fenékmérőt hoztál?

- Igen, tessék – válaszoltam.

Újabb dobás következett, majd a pontos mélység megmérése. Aha, itt mélyebb a víz, mint a bot teljes hossza és a fix úszózás kivitelezhetetlen lenne. Alakul. Szép kilátások. Kicsit a part felé terelte szerelékét, ahol talált egy sávot, melyet egy leheletnyivel jobban meg tudott horgászni. Második úsztatásra már volt is kapása. Oké, jöhetnek a gombócok és a kukorica. 

Marci alapozik

Tartalmas kaját készítettünk

Néztem, ahogy vastag úszójának antennája a csónakhoz közel kilátszik a vízből, majd folyamatosan távolodik. Már jó tizenöt, húsz méterre lehetett a kis piros bóbita, mikor eltűnt és egy határozott bevágásnak köszönhetően fáraszthatta első drávai úsztatott halát, mely egy szép tenyeres leánykoncér volt.

Dráván fogott koncér

Marci első leánykoncérja a Dráván

Gyors fotózást követően már úszhatott is tovább a vízben.

Aztán eljött a pillanat, mikor én is a vízre tehettem a kis papír hajómat, akarom mondani, hogy szerelékem süllyedését vártam, majd finoman adagoltam a zsinórt. Úszatok!!! Micsoda öröm! Tiszta „Ááámerika”! Más szóval, „impala”. – bocs, de Üvegtigris fan vagyok

Hosszú ideje vártam ezt a pillanatot

Arról nem beszélnék, hogy ez mennyire volt jó és arról se, mennyire tudtam a szerelékem az etetési sávon tartani, de hát, kérem szépen, annak is eljön az ideje. Kitekertem szerelékem, majd vártam, míg Marci is ezt teszi, hogy ne akadjunk össze.

Folyamatos kontroll alatt van a szerlék

A bevágás pillanata

Jöhetett a közös dobás, ami igazából úgy nézett ki, hogy szinte a csónak végében leengedtük a szerelékeinket. Az úszók távolodtak, miközben kaptam a tanácsokat, mire figyeljek és mitől lesz jobb az, amit csinálok. A következő dobás előtt jött a kérdés.

-          Biztos nincs nálad ólom.

-          Viccelsz? Van! Tessék! – mondtam, hogy én készültem.

Párszor még hagytam úszóm a gyors sodrású vízben kalandozni, de érezni lehetett, hogy ez a helyzet most más technikát kívánna meg, nem azt, amihez én foggal-körömmel ragaszkodtam. Ezt abból is leszűrtem, hogy Marci szereléke vagy háromszor körbe tekeredett a botjának az első 10 centijén. Rövid pálcák voltak kezeinkben ehhez a mai mélységhez ahol most horgásztunk. Éreztem, hogy társam már elég feszült, nem ehhez van szokva, hanem a pesti másfeles mélységhez. Nem is engedtem le többet szerelékem,  így összesen csak 10-et ha úsztattam, de legalább kidobáltam. Hagytam, hogy Marci kicsit kedvére nézze, ahogy úszója a vízben távolodik, majd elbukik. Kellett ez, mert érezni lehetett, feszült a srác egy kicsit. Hamar kiderült, ismét egy leánykoncér akadt a horgára. Aki tud, az tud. Újra csalizott és amolyan búcsú úszatásba kezdett, hiszen megbeszéltük, hogy kimegyünk a partra és fát szedünk a vacsora elkészítéséhez. Naná, hogy ismét kapása volt és mi mást foghatott volna, mint egy koncért.

Mindketten eredményesen zártuk a kis csónakos horgászatot, hiszen míg én láthattam és kipróbálhattam a számomra még új technikát itt élőben, addig Marcinak összejött pár tenyeres védett hala, melyeket vissza is engedett, ezzel bizonyítva, hogy ügyes horgász és a szabályokra is figyel.

A köteleket eloldottuk a fa ágaitól és visszacsorogtunk a táborig, majd miután kipakoltunk, elindultunk fát szedni a rejtelmes és vadregényes szigeten.

Igazi vadvíz

Homokpadon a hordalék fa

Nem egy mesterséges meder

Jó lenne a kert végében egy ilyen kis patakocska

Nem ezeket a gombákat ettük meg vacsira

Úszadék fák, alatta változó vízmélységgel, ezért óvatossan kellett közlekedni

Sajnos itt is akadt pár palack

A kábelen nagyon meglepődtem

Vissza a zöldbe

Nyáron milyen jót lehetne itt strandolni a kánikulában

Napos és árnyékos helyek is vannak

Hoppá!

Hódok is vannak?

Ami nem kellett, azt itt maradt

A sziget csücskéhez értünk

A képen egy béka látható, valahol

Menet közben Isti kihozta apukáját, kollégáját és az ő kislányát, hogy megnézzenek miket. Szerencsére voltak kapások, melyeket ismételten annak köszönhetünk, hogy a keszeg félékre horgászatunk. A sziget végében igazán szépen szedegették a paducokat és a szilvákat is, míg Marci a napozást választotta.

Én egy kicsit feljebb ültem tőlük, de szerencsére nem panaszkodhattam, mert a csillogó testű halak az általam felkínált csalikat is preferálták.

Mivel szerettem volna vízről is fényképezni, ezért meglovasítottam a csónakot, természetesen nem halkan. Istit nem zavarta, így már pakoltam is bele a felszereléseimet, miközben Marci is felébredt és úgy érezte, hogy velem tart a felfedezőtúrára. Hagytuk, hogy csónakunk a sziget végéig csorogjon a sodrásba, majd kicsit evezve már bent is voltunk a mellékágban.

A sziget alsó csücskén volt a bázisunk

Ez már a kicsi ág

Mögöttünk a Dráva

Mi most ezt a szakaszt igyekeztük feltérképezni

Igéretes hely

Nagyon sok jó és ígéretes helyet láttunk. Partra vittem társam, hogy ott is körbenézhessen, közben én is kiszálltam és készítettem pár képet, majd hagytam a fejemben motoszkáló gondolataimat és visszamásztam a vízi járműbe, hogy el tudjak onnan evezni Marci nélkül, miközben ő a legnyugodtabban sétálgat a sodrásban és kattintgat. Nem telt el sok idő és már jelezte is, ne hagyjam itt. Ekkor mosoly hagyta el szám és jeleztem neki, ússzon ide. Nem egy pánikolós srác, de mind a ketten tudtuk, elég közel vagyunk a horvát határhoz és nem sok esélye lenne  a parton találni valakit, aki visszahozná, hacsak nem a vízi rendészet, mert a melles csizmájában hamar elmerülne ebben a mélységben, ami a kiságban most van. Jaj, az a drága jó szívem, hogy megsajnálta és a tudat, hogy egy értékes fényképezőgép van a kezében, ami nem is az övé. Ha saját gépe lett volna, talán még most is ott „zokogna” valamelyik fa tövében, mint nyuszika az erdőben. Nem volt mit tenni, érte mentem. Kicsit eveztem még, majd átadtam a lapátot, hogy hadd izmosodjon. Legalább büszkék lesznek rá a szülei, hogy nem csak koszos lett a Dráván, de izmos is. Elláttam pár jó tanáccsal, hogy miként tud eredményesen és csendesen lapátolni.

Kelet-Európa, legizmosabb férfi....

...felső teste,...

...nem látható, mert a Marcit fényképezem.

Miután belejött, elővettem kamerám és a csónak elejébe feküdtem úgy, hogy a kezemben tartva a víz fölé helyeztem azt. Az ifjú titán ezt gyorsan ki is használta, hamar törleszteni akarta a „bosszúságokat”. Egyszer csak arra lettem figyelmes, ágakba ütközök, majd ezek jobbra-balra hajlanak mellettem. Kis ravasz. Mondanom se kell, volt még ilyenben részem, de ez természetes, a magas labdákat le kell ütni.

Készítettem még pár képet, majd visszaeveztünk a többiekhez, hiszen indulni szerettek volna, de nem volt csónakjuk, mert elvittük.

Így kezdődik a horgászat iránti szenvedély :)

Isti nee! A szusit nem így kell enni

Nem nagy, de végre sikerült egy "normális" képet is csinálni

Miután ismét hárman maradtunk, dobtunk pár gombócot és kukoricát a vízbe, hogy estére ide tudjuk csábítani a nagy halakat is, mert tudjuk jól, ezen a szakaszon igazán szép és izmos pikkelyesek úszkálnak.  

Nem vettem le a régi partont a spiccről

Kedvenc megbízható orsómra és botomra sok jó pillanatban számíthattam

Sanyamester is rátalált  a szép keszegekre

Míg a kapásokra vártunk, körbeültük a száraz ágakat, ropogott a tűz, miközben székeinkben megpihenve beszélgettünk tovább, csak a kapásoknál léptünk oda botjainkhoz. Horgainkon a jászok, paducok és szilvák elég aktívak voltak, de méretben nem tudtunk a tenyeres fölé menni, ellenben élvezetes és szép estét varázsoltak. Az esti tűzrakás most se maradt el, pörögtek a nyársak, sültek a hagymák és a krumplik, illetve, Marci „gyíkúsa”, és ha nem csal az emlékezetem, valami székelykáposztát melegített a tűzön.

Hoppá! Mi lesz itt?

Már megint a Marcival van a baj?

Sanya gyakorlott apa, itt is elkelt a fegyelmezés :)
(a kép csak illusztráció)

Marci! Akarsz róla beszélni?

Készül a vacsink

Ötletes megoldás

Egészségetekre...

...és az enyémre is

Miközben a nap nyugovóra tért és az égen megjelentek a csillagok. Az utolsó este is igazán hangulatosan telt, melyet gyenge kapásokkal és egy nagy beszélgetéssel egészítettük ki, hiszen volt rá időnk. Sajnos ez a magas vízállás nagyon nem hozott szerencsét, de nem voltunk szomorúak, tudtuk, hogy mégegyszer vissza kell majd jönnünk. Az egyedüli előnye ennek az időszaknak az volt, hogy a szúnyog invázió még csak utánunk fog kezdődni. 

Itt még nincs készen  az éjszakai menedékem

Bőven éjfél múlt, mikor ágyba feküdtem, abban reménykedve, hogy ma éjjel nem fagyok meg. Ennek érdekében másképp állt az ernyőm, raktam még egy réteget a derekam alá és hőtükröt is használtam, bár azt inkább a szemerkélő eső miatt.  Nem túl komfortos 2-3 fokban a szabad ég alatt aludni, de ezeken a problémákon nem sokáig gondolkodtam, hiszen hamar elaludtam.