ELSŐ DUNAI BRINGÁS KALANDOM

Egyik reggel kerékpárral indultam a fővárosi szakasz egy számomra még szinte teljesen ismeretlen területére horgászni. Az első utam során nem akartam nagyon eltávolodni a HÉV vonalától, azzal az elgondolással, hogyha ha valami gikszer lenne a bringámmal, még legyen esélyem hazajutni egy nagyobb szakaszon tömeg közlekedés használatával is, mert nem érezném túl viccesnek, ha több, mint tíz kilométeren át tolnom kéne hazáig a horgászmotyókkal felpakolt drótszamarat.

Reggel kitoltam az ajtón a zsúfolásig terhelt kétkerekűt, és ekkor rögtön azt éreztem, ez túlzás. Ekkora tömeget nem fog elbírni ez a két vékony kerék és a felni (mondom ezt úgy, hogy a nyeregben se voltam még akkor). Ez a szerkezet nem a nagy terhek cipelésére lett kitalálva, ezért újratervezés következett. Egy feeder, a kamera (és állványa) került le a csomagtartóról, majd az oldaltáskából is pár kiegészítő. Nincs mese, ezek otthon maradtak.

Az első párszáz méter után is érezhető volt, jó döntést hoztam, mert több cuccal már nem bírt volna el a szinte virsli-vékony gumi, meg az alu felnik.

Hamar a partra értem. Ismerkedtem az út területtel, miközben a lehetséges horgász részeket kerestem.

Hangulatos erdős rész

Első lehetőségnek egy spori által javasolt kis ruganyt kerestem fel, ahol letámasztottam a bringám, és felszabadítottam a temérdek felszereléstől. Szinte hallottam, ahogy felsóhajtott a „canga kanca” a megkönnyebbüléstől.

Fenekező botomat hamar felszereltem, majd miután horgára három szem csontit tűztem, már repült is a rugany vége alá a végszerkó a csendesebb részre, ahol nem hömpölyög a víz annyira.

Kicsit vad a környezet, de nem bánkódtam miatta

Kapásra várva

Szerencsére nem kellett sokat várnom az első kapásra,...
...bár lelkesedésem hamar alább hagyott, mikor megláttam első halat. Mi más lett volna, mint a folyóvizek törpeharcsája. Ezt a kis szörnyet még kettő másik követte, majd egy kis kölyökbalin. 

Kis mohó, irány vissza

Nem volt rá szükség a merítéshez

Hibátlan, ezüstös halamon meg se lepődtem, egyre gyakrabban fogok belőlük csontival az élő folyamban, de természetesen a fotózás után ő is tovább úszhatott a gyors folyásban, már csak méreten aluli mivolta miatt is. Miután azonban a továbbiakban eredménytelenül próbálkoztam a rugany több oldalán is, hamar összepakoltam, és új helyszín után néztem.

Rövid séta után egy olyan részhez értem, ahol nagy területen szétterülő, száraz betonos szakaszt pillantottam meg a partoldalon. Érdekes látvány volt. Olyan érzésem volt, mintha egy teherautó itt engedte volna le a keverő kocsiban megmaradt betont, és itt hagyta, mint aki jól végezte dolgát. 

Mióta lehet ez így? Ki tehette?

Új hely, új remény

Szerelékem ismét csontikkal dekorálva landolt a hullámokban, majd ért feneket a homokos, néhol sóderos aljzaton. Az első kapásra várva körülnéztem, és azt vettem észre a jó magyar szokás szerint itt hagyott dobozokból, hogy a helyi horgászok gyakran pecáznak errefelé, előszeretettel használva gilisztát. Oké, ezt majd én is kipróbálom, gondoltam. 

Miért kell a parton hagyni a dobozokat?

A szokásos gébeket és egy-egy akadást leszámítva, alig volt valami esemény. Hiába használtam a gyűrűs férgeket, lebegtettem meg a csalit, semmi érdeklődés. Ismét pakolásba kezdtem. Menet közben arra lettem figyelmes, hogy botom spicce sűrű pöcögtetésbe kezdett. Efféle jellegzetes mozgást a paduc kapásakor lehet észrevenni. Nem is vártam sokáig, hamar felemeltem botom, hogy ne nyelje mélyre a horgot. Rövid fárasztást követően rögvest a part irányába tereltem, majd a merítő hálóval kiemeltem a vízből. Jól látszott, tökéletes időben vágtam be, hiszen a horog a szája szélébe akadt. 

Szép keszeg a horgon és a bevált csali

Mi lesz a folytatásban?

A szép, közel fél kilós vésettajkút a rövid fotózást követően vissza is engedtem, hogy tovább növekedhessen, és másnak is örömöt okozzon, ha sikerül partra terelnie. 

Vissza a mélybe

Sajnos a későbbiekben nagyon sokszor akadtam el, szakadtak be a szerelékeim, hiába próbáltam meg újra és újra arra a tiszta területre dobni, ahonnan a paducot fogtam, ezért ismét a költözésre voksoltam. 

Sok apró bosszúság is ért

Jó ötlet volt befőttes gumit használni

Hazafelé tartva még egy helyen dobtam párat, ott, ahol az élő folyó és a Kis-Duna találkozott, a kanyarban. 

Mit is akar most mutatni a kapitányoknak a parton?

Az erős és nagy sodrású folyam minden alkalommal a partvédő kövezésre sodorta ki a szerelékem, hiába volt már rajta százhúsz gramm nehezék, így nem sok esélyem volt. 

Az utolsó lehetőség

Ötletes kiegészítő

A kövezés lábánál több, mint fél órás kapástalanság után végleg összecuccoltam mindent, újra felkötöttem a kerékpáromra, majd felpattantam, és haza tekertem. 

Egy utolsó pillantás a Dunára, mielőtt elindulok

A kevesebb felszereléssel már élvezhetőbb volt a kerékpározás, és a bringa sem panaszkodott annyira. Tudom, nem erre tervezték ezt a járgányt, de a cél az volt, ha ez a lehetőség bejön, akkor jövőre lecserélem a felniket és a gumi abroncsokat olyanra, melyek már picit jobban bírják a strapát. 

Te voltál már kerékpárral horgászni? Esetleg most is azzal jársz? Várom véleményed kommentben:)