A múltkori Dömösi kalandunkról (ide klikkelve olvashatod el) tartottam épp hazafelé, mikor kaptam egy meghívást Janitól, hogy szeretne engem is vendégül látni szokásos három napos évadzáró horgászatának valamelyik napján, ami számomra is megfelelő az egyik kedvenc helyén. Örömmel fogadtam a meghívást, hiszen már régóta várok arra a lehetőségre, hogy valaki megmutassa, miképp érdemes horgászni Szentendrén.
 |
| Megérte megvárni a legjobb pillanatot |
Gyermekkorom óta járok ebbe a kis városba, hol bringával, hol autóval, de az utóbbi időben HÉV-vel. Az esetek kilencven százalékában két helyre biztos elmegyek. A főtérről nyíló kis sikátorba, hogy egy finom - országosan híres - sajtos-tejfölös, és ha aznap nincs buli, akkor fokhagymával megkent lángost egyek. Igaz, most sokan a töltött káposztára esküdnek, mint én is, de az a lángos, hmm....
A másik örök helyszín ahova elmegyek, ha esik, ha fúj, az a szentendrei Dunakanyar. Magával ragadó ahogy a gáton állok és szemem előtt elterül az öreg folyam. Ilyenkor mindig megfogadom, egyszer nem csak a hasam jövök ide megtömni, de horgászfelszerelést is hozok. Gyakran látok itt horgászokat, ilyenkor aztán jobban elkap a vágy egy kellemes szentendrei pecához.
 |
| Végre horgászni jöttem, nem lángost enni! |
A jeles napot nagy várakozás és készülődés előzte meg, bár nem kellett túlzásba esnem, ami a pakolást illeti. Persze ez is elég volt ahhoz, hogy kellemetlen helyzetbe kerüljek. Mire gondolok?
Például arra,...
Például arra,...
