A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csuka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csuka. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 31., kedd

FAGYOS PONTYOK


Sejtelmes, titokzatos kép fogadott a tavon, amikor elsőre rápillantottam. Rég nem jártam már állóvízen, ezért örömmel konstatáltam, hogy a fővárosi Duna parton gyakori szürke betondzsungel helyett most végre természetesebb környezet tárult élem, függetlenül attól, hogy az évszaknak köszönhetően a nádasok még nem zöld színben pompáznak. Felszereléseinket egy stég mellett várakozó csónakkal vittük át a kiszemelt horgászhelyünkre, majd az első kör kipakolása után (míg a többiekre várunk), nekiálltam összeállítani a felszerelésem. Miközben feeder botom darabjait toltam egybe, észrevettem, vendégünk érkezett, egy szép, hófehér hattyú társaságában. Egészen közel jött a csónakhoz és a stéghez, még a kamerámba is belenézett.

Már közeledik felénk, mert...
...nagyon barátságos és érdeklődő volt
Kellemes nyugalom és tisztaság mindenhol, sehol a nagy uszályok vagy személyhajók által generált hullámok, sem parton hagyott szemétkupacok.

2015. február 15., vasárnap

KÉSZÜLŐDÉS AZ IDEI SZEZONRA (videó)

Az idei évben sem szerepelt a terveim között a fegyver, horgász és vadász kiállítás, mert évekkel ezelőtt volt pár negatív élményem, akkor arra az elhatározásra jutottam, inkább kihagyom ezt a lehetőséget. Nem voltam meggyőződve arról, hogy a kedvezmények minden esetben valósak, hogy vétek lenne nem itt hagyni a fizetésem a szuper kedvezmények miatt. A másik, nyomós ellenérv a kicsi terület miatt kialakult tömeg és a számomra érdektelen más kiállítások egy helyen való elhelyezése.


Mindenki szokott valamit venni a kiállításokon, hogy ne üres kézzel menjen haza?
Az idei évben sem terveztem, hogy tömegen átverekedve sorba akarnék állni a standoknál, mert annyira éget a vágy egy-egy termékért, a hihetetlen árak és a kihagyhatatlan lehetőségek miatt. Persze az élet nem ilyen egyszerű, az ember tervez, Figura végez. Bali barátom jelezte, hogy ő kimegy, mert meg akar nézni pár dolgot. Elindult a kattogás, hogy mi lenne ha,…

2015. február 7., szombat

"KROKODILOM" POFÁJÁBAN A KISHALAM!

A buszról leszállva egy kis zsákutcába kanyarodva siettem gyermekkorom egyik legmeghatározóbb vizéhez, a Dunához, pontosabban annak egy, akkoriban még igencsak lepukkant, manapság retrónak is nevezhető öblébe, a Lágymányosiba.  


Figura blogja
A kép nem csak illusztráció, ezek tényleg mi vagyunk

Miért mondom ezt? Mert akkoriban, mikor történetem játszódott, teher- és személyszállító hajók, olajos hordókon ringatózó fa és egyéb anyagokból épített „házak” ékesítették a látképet eme csendesebb zugban. Az utca végén a már jól ismert és nagyon hasznos lépcső fogadott, aminek segítségével hamar átkeltem azokon a hatalmas átmérőjű csöveken, melyekben már magam se emlékszem, hogy mik folytak. A lépcső tetejéről jól lehetett látni a vizet, aminek a partjára iparkodtam oly serényen. Dobtam egy jobbost, mert most nem a házaknál akartam horgászni, hanem egy kisebb, eldugottabb helyszínen. 

 

Ilyen ősrégi uszályok pihentek az öbölben

Igen, jól érted kedves Olvasó! Én a Lágymányosi-öböl egyik oldalánál megbúvó kis öblébe siettem. Sajnos nem rohanhattam, mert utam kátyúkkal volt teli, és a kajakosok futóedzése miatt egymást kerülgettük, de szerencsére csak egy rövid szakaszon. Nagy volt itt a nyüzsgés, na. A kiszemelt öblöcske felett átívelő hídhoz érve lepillantottam, mert rá akartam nézni fentről a vízre, és közben horgászpartneremet is kerestem, ki nem volt más,...