A mai napon több dolgot terveztem élesben tesztelni itt a
Duna fővárosi szakaszán. A magas vízállás miatt a jelenlegi helyszínünkön
nagyon húzott a víz, ezért kénytelen voltam nagyobb, számomra már szinte
„felfoghatatlan” tömegű kosarakat használni. A hömpölygő vizet a lábunk előtt
lepakolt kövezés igyekezte a medrében tartani (amennyire csak tudta), még akkor
is, ha ezen a szakaszon hamar mélyül a part, nincs hosszan elterülő sóderos
lapály, ahol a víz szépen „kiterülne”.
 |
|
Kiváló idő, de a kérdés az, hogy remek kapások és fogások is
lesz
|
A rohanó sodrás, valamint a mélység is azt „diktálta”,
hogyha rendszeresen ott szeretném tartani a kosaram, horgom, ahova bedobtam,
szükség lesz akár százötven grammos kosárra, plusz a benne rejlő finomságok
súlyára, még akkor is, ha a meghorgászott táv csupán 15-17 méterre volt a parttól.
Mi volt ebben a tesztelés? Leggyakrabban 30-40, esetleg 70 g-os kosarakat
szoktam használni, a 150 g már számomra már a „Gyúrunk vaze?” kategória, nem is
szólva az ehhez méretezendő felszerelésről.
 |
|
Lássuk, hogy mik a határaink
|
Horgomra friss csontik kerültek, drabális kosaramat is megtöltöttem
(mint a libát) barna tónusú etetőanyaggal,...
