„TISZTA UDVAR, RENDES HÁZ!”

Alap esetben most úgy kéne kezdenem ezt a postot, hogy reggel, amikor a vízpartra értem, a hajók által felkorbácsolt hullámok nélkül, medrében kényelmesen,csendesen elterülő Duna fogadott. A már-már idilli érzést, madarak csiripelése tette teljessé.

Kapásra várva

Hm…ez most nem így történt. Hogy miért?

Mert, ahogy Pestről haladtam Budára kocsival az Árpád hídon, szokásomhoz híven lepillantottam a Dagály mögötti részre, hogy mennyi spori van kint a vízparton. Az első minutumban alig hittem annak, amit láttam. Azt hittem, hogy káprázik a szemem! Úgy tűnt, mintha a horgászok helyett, szorgos „hangyák” ser tepertének.

Tudtam, hogy ennek most utána kell járnom, mert órák vagy napok múlva már hiába mennék oda, ha nem ismétlődik meg ismét pont, akkor és pont ott, amikor én is arra járok.

És, hogy mi volt az a hangyaboly?

Talán azért mégse rohanjunk ennyire előre.

Normál esetben minden horgász úgy hagyja el a vízpartot, hogy a szemetét (etetőanyagos zacskó, üdítős palack és uzsonnás zacsi…) kidobja, ha talál kukát, vagy majd otthon helyezi a szemetesbe. Természetesen manapság már szelektálni is lehet, de most talán ennyire ne mélyedjünk el a történetben.

Sajnos nagyon sok esetben fogadja az embert az a látkép a horgászat megkezdése előtt, hogy tele van hulladékkal a vízpart. Nem feltételeznék mindenkiről rosszat, ezért azt mondanám, hogy biztos csak „véletlenül” maradt ott a szemét.

Kicsi a "bors" és reméljük,hogy nagy és erős lesz

Te is lehetsz nagyobb

Akik egy kicsit fáradtabbak, azok egyből a Dunába „ejtik” a szemetüket, vagy csak a parton hagyják, amit aztán a hullámokkal, illetőleg a vízállás növekedésével egyszerűen magával visz a Vén folyó.

Elég lehangoló látvány

Amikor új horgászigazolványt kapunk (én idén pont egy keményfedelest kaptam, mert a régi már betelt), akkor rend szerint mindig találhatunk benne egy kis füzetecskét, ami a MOHOSZ országos rendjéről szól.

A második fejezetben taglalja azt, hogy:

„A horgász köteles a horgászhelyét tisztán tartani és azt a horgászat befejeztével tisztán hátrahagyni.”

„Szemetet, étel-, ital-, és horgászcsali-maradékot, vagy más hulladékot a horgászhelyen hátrahagyni tilos. Ha a vízparton nincs erre a célra kialakított szemétgyűjtő, a horgász köteles a horgászhely elhagyásakor magával vinni a szemetet és annak megfelelő elhelyezéséről gondoskodni.”

Még mielőtt mindenkinek az jutna az eszébe, hogy másban a szálkát is észreveszem, magamban meg a gerendát sem, azokat szeretném megnyugtatni, hogy relax. Igen. Sajnos biztos, hogy velem is előfordult már az, az eset, hogy ott marad a zacsi, vagy damil darab a parton.

Hogy mi a célom ezzel az írással?

1. A sorokat olvasván talán mindenki (én is), jobban oda fogunk (fogok) figyelni a környezetünkre (környezetemre).

2. Végre leírom, hogy mit keresett ott az a sok ember a Dagály strand mögötti részen.
Ahogy közeledtem a tömeghez, azt vettem észre, hogy a partoldalon nem találok szemetet. Néhol már gyűjtőkbe helyezték az ágakat és a hulladékokat, és volt, ahol még csak a földön összehordott miegymás már csak azt várta, hogy kocsira dobják.

Tisztul a part

Szinte minden megtalálható a gyűjtőben

Körülbelül 15-20 szorgos ember dolgozott ott, a töltés oldalában. Ők javították ki az árvizek által keletkezett hibákat a védvonalban. A sok sárga mellényes személy, a Fővárosi Csatornázási Művek alkalmazottai voltak, akiknek kötelességük ezeknek a hibáknak a kijavítása, és az ilyen partszakaszokon a növényzet gondozása.

Öröm volt velük találkozni

A valóságban sajnos csak annyiban nyilvánul meg a védvonalon, hogy nemes egyszerűséggel irtják az összes fás szárú növényt, nehogy azok megerősödve, gyökérzetükkel szétbontsák a betonozott-szabályozott partot, gátat, rézsűt stb.

Az már csak kellemes meglepetésként ért, hogy nem csak a kötelezőt végezték el, hanem a víz által partra dobott palackokat és más hulladékot is összeszedték a kövek között.

Kocsira várva

Ennyivel már biztos, hogy tisztább lett a partszakasz

Úszni tudó magnó keresi gazdáját

Még soha nem láttam olyasmit, mint például amikor a töltés oldalából hiányzó nagy kövek között fugáznak, sóderral. Most sem láttam, mert sietnem kellett, ezért ezt az információt a munkások Brigád vezetőjétől tudtam meg.

Sóder, a fugázáshoz

A dolgozó emberekről sajnos nem készíthettem képeket, így a munkaterületről sem.

Remélem, hogy senkit nem bántottam meg ezzel az írással, mert nem az volt a célom.

"Gazdira" várva

Ezért pár nap elteltével, már csak a kész munkáról tudtam fényképet késziteni.

                                       

Ezen a szakaszon két helyen fugáztak

                                       

Öröm az utánpótlással is találkozni

Messze a negyven centitől

De jó élmény volt fárasztani

Sokszor nagy kihívás a horgászhely megközelítése

Jó lenne, ha nem csak mi, hanem az utánpótlás is sok örömét lelné a horgászatban, úgy, hogy közben a környezetére is odafigyel.


További képek az alábbi diavetítésben láthatóak: