NIGRÓ ÉS A PONTYOS TÖRTÉNETE 1.rész

Nigró barátom a feeder botjai végénél elhelyezett székében épp a telefonját nyomogatja, miközben az jutott az eszembe, ha már itt ülök, addig figyelem a bevetett eszközét és közben csinálok pár képet is. Gépem portré funkcióba állítottam, majd a kis lyukon a botja spiccére fókuszálok. Ez jó kép lesz, gondoltam magamban, miközben arra lettem figyelmes, hogy a gép szenved a fókuszálással.

Alig hittem a szememnek, olyan jó kapása volt

Hát persze, hiszen én se arra koncentrálok! Nigró! Kapásod vaaaan! – jelzem cimbimnek hangosan, hogy ne a telóját nyomkodja, hanem az éhes hal jelzéseire figyeljen.

Alig tudom kimondani, kicsit bele is dadogtam, na, nem azért mert, - amire most néhányan gondolnak, - csak én is meglepődve figyeltem az eseményeket a gépemen. Mire sikerült kimakognom a mondatot és barátom is felfogta, mégis miről halandzsálok, addigra botja spicce a második kirohanását mutatta a kristálytiszta bányató vize felé, majd az éhes hal, kicsit se törődve a figyelmetlenségre, egy igazán szép, botállvány borítós kapást produkált.

Csak úgy repült a bot

Ennek a fele se tréfa! Csapattársam befejezte a „sminkelést” és végre botja után nyúlt az utolsó pillanatban, mert nem sok választotta el attól, hogy örökre búcsút mondjon becses felszerelésének.

A bevágást követően érezte, hogy ellenfele nem az aprajából érkezett, hisz elég határozottan cibálta le a dobról a damilt. Ennek a fele se tréfa!



Érzékeny pickere rendesen görbült, talán rajzolni se lehetett volna szebbet, hát mikor még az orsója is megszólalt, igazi horgász álom volt látható, megvalósulva.

Még jó, hogy láttam a kapást

Na, de ne rohanjunk ennyire előre, hiszen a délelőtt időszakban is voltak kapások és kéne valami felvezetés is.

Anikóval már a tóhoz vezető úton sétáltunk mikor a kerítés és a fasor között végre megpillanthattuk ezt a kristálytiszta vizű bányatavat itt Csepelen, ahol pár barátunk már horgászott és várták azt, hogy mindenki megérkezzen erre a tradicionális eseményre, március huszonkettedikén. Hosszú évek óta rendezzük meg a József-ek és Nigró napot, amolyan névnapi és szülinapi horgászat, egy kis ünnepléssel, persze ez inkább egy indok, hogy végre össze tudjuk szedni ezt a nagy társaságot. Sajnos most se tudott mindenki jelen lenni, de akik itt voltak, ők jól érezték magukat, hiszen jó társaságban és kapások, fogások közben jobban telik el az idő.

A partra érve jól látható volt, hogy a Kapás Fishing Teammásik oszlopos tagja még nem érkezett meg, „aliasz” Nigró barátom. Mondhatnám, hogy így csak félkarú óriás voltam, de érthető volt a késése, hiszen tegnap éjjel mulatozott még valahol, azt meg csak a felesége tudja, mennyire bírja az alkoholt.

Tibi és az apróság

Az Erőss család mellé raktam le a cuccaim, majd körbementem köszönni, kezemben a fényképező gépemmel, hátha lesz valami akció. Alig váltottam pár szót, Miki barátom már a part felé terelte első halát, egy szép tenyeres kárászt. 



Halmágnes is megmutatta, hogy miként lehet halat fogni

Egy közelebbi kép a zsákmányról

A többiek is különböző trükkökkel igyekeztek becsapni a halakat, hol sikerrel, hol azok nélkül. A feltámadó szélnek nem sokan örültünk, de érezni lehetett a hatását. Tibinél egy elég vehemens kapással jelezte a hal, hogy valami finomságra talált és azt magával is vinné, ha figyelmetlen a parton beszélgető horgász. Szerencsére résen volt, így a bevágást követően, pár perc múlva már a kezében tarthatta ezt a kis bajszost. 

Még, egy utolsó bukfenc és...

...irány a part

Nem nagy, de végre ponty

Az utolsó kép és már úszhatott is

Míg ezt a szép pikkelyest fényképeztem, addig Mikinél és fiánál is sikerült pár kárászt és keszeget a merítő hálóba terelni.

Józsi, kapásra várva

Lali a parti sávot is megpóbálta

Zoli fogott egy kárászt, nehogy betlizzen

A zordabb időjárásnak köszönhetően hamarabb kezdtük el a tó körül összeszedni a száraz ágakat, hogy mielőbb melegedhessünk és süthessük a szalonnákat.

Így könnyű elviselni a szelet

Lali! Ez kevés lesz!

Tiszta Ááámerika feeling

Krumpli, hagyma és répa van az alufóliában

Igen! Répa! Így is finom, nem csak a levesben



Hmm! Micsoda finomságok



Mi mindenre jó a FOX doboz?

Peti is az ebédre gyúrt inkább

Basszus! Gyere Miki! Segítek!

Miki! Ez a vödör nem 120+-ra van optimalizálva

Bocs, de még mindig rajtad röhögök

Az óra mutatói már közel jártak a 12-es számhoz, miközben az alufóliába tekert krumplikat terelgettem ki a hamuból, majd arra lettem figyelmes, hogy a szülinapos is megérkezik. Őszintén bevallom, én már nem nagyon bíztam abban, hogy Nigró is kiér a partra, mert ennyire későn még soha nem jött, de hát ő is öregszik, több idő kell a regenerálódáshoz.

Nem vagyok babonás és a csodákban se hiszek, de mintha minden megváltozott volna az érkezésével. Na, jó, nem lett kolbászból a kerítés, de nem sokkal egy óra előtt, a Girls Team egyik oszlopos tagja, Gajdos Anikó volt az a szerencsés és ügyes horgász, aki szintén rátalált a bajszosokra.

Nem csak mi, a halak is megéheztek

Oh, egy igéretes akció

Minek örül az ünnepelt?

Ismét a "gyilkos pinki" a tuti?

Igazán szép és termetes kárász

Mielőtt haza indult volna az Erőss család, illetve Józsi és Zoli is, csináltunk egy csoportképet, mert ezt eddíg minden évben elfelejtettük. 

Frankó társság, garantált hangulat. Jó lett volna, az elfoglalt haverok is itt lehettek volna velünk

Cuccainkat átpakoltuk a sziget csücskére, hisz azon a részen többen maradtak.  Hamar be is bizonyosodott, megérte a költözés.

Nigró és a többiek pontyai történetének folytatása hamarosan tovább olvasható itt, a blogomon.  Ígérem, hogy halban és nevetésben nem lesz hiány!