Szolgálati közlemény: akik még nem olvasták az előző részt, de szeretnék, azok ide kattintva tehetik meg.
 |
| Hova siettek, Srácok? |
 |
| Ki gondolta volna, hogy még csak most kezdődik el igazán a nap? |
Anikó spiccére szegezte tekintetét, hiszen apró jelek figyelmeztették, hogy most ébernek kell lennie. Jól tette, hogy botjára koncentrált, mert a gyors kapásra hamar reagálni tudott egy bevágással. Rövid fárasztást követően már a parton is volt gyönyörű pikkelyese. Igen, érdekes a merítő. Miki sufnijában is egértámadás volt, de ezt a dizájnt csak akkor vettük észre, mikor már a hal alá toltuk.
 |
| Érdekes egy kép! Szétrágták az egerek a hálót! |
 |
| Nagy élmény lehetett 6-8 méter mélyről kifárasztani a halat |
 |
| Igazán szép fogás |
Alig, hogy bedobta Nigró a felcsalizott horgát, kapásra lettünk figyelmesek. Határozott és gyors bevágásának köszönhetően érezte,...
... hogy jól akadt a horog, mert uszonyos küzdőfele átvette az irányítást. Alig telt el egy kis idő, mire azt vettük észre, hogy a szembe oldalon lévő szomszéd botja is görbül. Igazi akció dús pillanatokat éltünk át. Csapattársam jobbnak látta, ha engedi a zsinórt, hadd fáradjon hala, neki van ideje. A túloldalon csak azt láttam, hogy a spori folyamatosan tekeri fel a madzagot, miközben nálunk meg csak fogyott. Mi van? Alig hittünk a szemünknek, mikor kiderült, Nigró hala összeszedte a szemközti szomszéd damilját is, így ketten fárasztottak egy halat. Mint minden versenyben, itt is lett egy vesztes. Hiába szóltunk át a túloldalra, hogy mi történt, inkább hagytuk a dolgot.
 |
| Merre van a szerelékem? |
 |
| És a damilom? |
 |
| Ne neee! Elfogyott!!! |
A szembe szomszéd kitekerte Nigó damilját, rajta egy idegen szerelékkel gubancolva, melynek horgán egy ponty várta a szabadulást és Nigró összes, dobjára tekert damilját. Fogtam a hasam a röhögéstől. Ha nem látom ezt élőben, el se hiszem.
 |
| Köszi Spori! |
 |
| Tiszta udvar, rendes ház! Nigró damilja már a kukában |
Jöhet a dob csere és az új szerelék, talán több szerencsével. A horog csalizva, bent a meder fenekén és a kapást várjuk, mikor is az első részebn írt jelente történik meg velünk:
„Nigró barátom a feeder botjai végénél elhelyezett székében épp a telefonját nyomogatja, miközben az jutott az eszembe, ha már itt ülök, addig figyelem a bevetett eszközeit és közben csinálok pár képet is. Gépem portré funkcióba állítottam, majd a kis lyukon a borjai spiccére fókuszálok. Ez jó kép lesz, gondoltam magamban, miközben arra lettem figyelmes, hogy a gép szenved a fókuszálással. Hát persze! Nigró! Kapásod vaaaan! – jelzem cimbimnek hangosan, hogy ne a telóját nyomkodja, hanem az éhes hal jelzéseire.
Alig tudom kimondani, kicsit be is dadogtam, na, nem azért mert, - amire most néhányan gondolnak, - csak én is meglepődve figyeltem az eseményeket a gépemen. Mire sikerült kimakognom a mondatot és barátom is felfogta, mégis miről halandzsálok, addigra botja spicce a második kirohanását mutatta a kristálytiszta bányató vize felé, majd az éhes hal, kicsit se törődve a figyelmetlenségre, egy igazán szép, botállvány borítós kapást produkált. „
Nigró, botja utolsó centijeiben kapaszkodva vágott be, majd kezdte el fárasztani a halat, mely vehemensen kirohanva tekerte le folyamatosan dobról a damilt. Na, most hálát mondhatsz a szemközti szomszédnak, hogy lenyúlta azt a pár méter damilod, mert most nem lett volna az elég. Minden barát a csodájára járt ennek a fárasztásnak, mert piszkosul kíváncsiak voltunk, mekkora hal akadt a horgára. Mondhatnám, hogy horgunkra, mert nem akarok dicsekedni, de nem ez volt az első kapása, ahol igazi csapatmunka folyt. Mondhatnám, hogy én voltam a kapásjelző magyar hangja. Na, de kit érdekel ez a rész, mikor a hal még viszi a damilt. A bot hajlik, a damil feszül, hiszen szakáll nélküli horgot használ, ahol elég egy óvatlan pillanat is ahhoz, hogy a partnere faképnél hagyja. Nigró érezte, határozottabban kell fárasztania, mert nincs az a damil, mely elég lehet, ezért átvette az irányítást. Percek múlva már fent is úszott a víz felszínén az a csodálatosan szép, aranysárga pikkelyes, első ránézésre is szembetűnő volt, ez eddig a nap legnagyobb hala.
 |
| Gyerünk fiúk, lassan megyünk haza |
Nigró nem bírt magával, örült, hogy végre horgászhatott, ennek reményében dobott még egy utolsót.
 |
| Megtömte a kosarat... |
 |
| ...majd valami dippbe mártotta a csalijait |
Ahogy az lenni szokott, a mázlistáknak mindig szerencséjük van, nem is kellett sokat várnia következő bajszosának kapására, ami nem ért minket meglepetésként, hiszen egész délután az volt a legjobb csali kombináció, amit csapattársam alaklmazott.
 |
| Vicces ez a meritő |
 |
| Kicsi, a ponty, de erős |
 |
| Pompás színek |
Miután őt is visszaengedte, elkezdtünk pakolni, hiszen szépen ránk esteledett és a tó is zárja kapuit.
Pakolás közben a legkitartóbb és egyben a legfiatalabb horgász is elnyerte jutalmát, hiszen brutálisan szép kapása volt és a bevágásra figyelt fel mindenki. Halmágnes botja szépen görbült, miközben a naplemente szolgáltatta a szemet gyönyörködtető hátteret. Nigró látta el némi tanáccsal, bár látszódott az ifjú titánon, nem ma kezdte a pecát. A végletekig tartó oda figyelésének és a jó fárasztásának jutalmaként terelhette partra a nap utolsó halát, egy gyönyörű szép pontyot.
 |
| Gratulálok Halmágnes! |
 |
| A nap utolsó pikkelyese |
Figyelembe véve az elmúlt éveket, ennyire jól még soha nem fogtunk ezeken a horgászatainkon, hiszen ilyenkor még nagyon hidegek a vizek és ezen a tavon az átlag mélység is eléri a 3-4 métert, de van ahol nem ritka a 6-8 is.
 |
| Indulnunk kéne lassan |
 |
| Tökéletes nap volt |
Örülök, hogy ilyen sokan itt voltunk, bár tény, mindenki örült volna, ha a hiányzó, elfoglalt barátaink is itt tudtak volna lenni, és köszi, Miki a szervezést.
A horgászat alatt készített videó anyagból szerkesztek egy kis filmet, melyet pár nap múlva mutatok be, mert még nincs kész.
Üdv,
Figura
