A DUNA MÁSIK ARCA, AVAGY BÁJODBAN A VESZÉLYED!

Az országba belépve főágának hossza 417 km át mutatja magát és bájait az Öreg folyam, egészen a déli határig. Az egész szakaszt még nem jártam be, de éveken át találkozhattam vele különböző helyszíneken és időszakokban. Találkozásaink változatosak voltak, nem mondhatni, hogy unalmas a kapcsolatunk. Egy dolgot azért mindig igyekeztem fejben tartani, hogy hiába kedves és sokszor fogad kegyeibe, mindemellett szeszélyes és felettébb veszélyes.

Körültekintően kell közlekedni víz felett és alatt egyaránt

A fővárosban születtem, így sokszor láthattam, találkozhattam vele. Egyik legemlékezetesebb ilyen alkalmunk akkor volt, amikor ...

BAJNOKOK A PARTON!

Tőlem szokatlan, hosszú útra pakoltam be táskám Miki barátom autójába, hogy a város zaját és a vén folyamot magunk mögött hagyva, egy igazán színvonalas horgászverseny helyszínére igyekezzünk. Bátran állíthatom, mindkettőnkben benne volt a megmérettetés miatt a drukk. Nem nagyon emlékszem már rá, hogy mikor éreztem utoljára ezt a fílinget, de jó volt. 

Szerencsére nem kellett sokat autókázni mire Rétimajorba érkeztünk. Oh, azok a régi szép idők, mikor rendszeresen jártunk ide télen, hogy a karácsonyi menühöz friss halat vigyünk haza, illetve a másik indok, amire emlékeztet, azok a jó hangulatban eltöltött baráti pecák. Ezek a horgászatok voltak általában az évzáró baráti happeningek akkoriban.

Mint látható, a horgászatban is nagyon eredményesek

Na, de nincs több időm nosztalgiázni, hiszen sorra érkeztek a meghívott vendégek és a reggelit, majd a sorsolást követően mindenki a partra igyekezett, hogy mihamarabb elfoglalja a helyét és előkészüljenek a versenyre.

HORGÁSZ BLOGGEREK ÉS HORGÁSZOK CSOPORTJA

Pár napja egy új csoportot hoztam létre a Facebook-on, hogy a horgász blogok iránt érdeklődő olvasókat és bloggereket összefogja. Miért? Mert szerintem kevés van Magyarországon, talán az egyetlen a Fishing Time és jó lenne kicsit népszerűsíteni ezt a műfajt is, hiszen nem csak az újságokba vagy más WEB oldalakon lehet jó és érdekes történeteket, bemutatókat olvasni, hanem akár amatőr bloggerek oldalán is. 

Gyakran tapasztalom azt, hogy a közösségi oldalakon megosztott posztokat, ha valaki nem követi percre pontosan, akkor gyakran lemaradhat...

A TITOKZATOS DUNAKANYAR

Mostani kalandomban kicsit elrugaszkodtam a Duna fővárosi szakaszától és új szakasszal ismerkedtem meg. Abszolút nem bántam ezt, mert fő a változatosság és jó lehetőségnek ígérkezett. 

A titokzatos Dunakanyar látképe fogadott minket

Két remek horgászt kísértem el, míg ők kedvenc hobbijuknak hódoltak, addig én őket figyelve tanultam. Miért tettem ezt? Azért, mert tőlük sokat okulhatok az úsztatásról. Igen, már „megint” ez a téma. Az idei évben nagyon rákaptam, sőt, mondhatni fanatikusan tanulni akartam ezt a remek és szép horgásztechnikát, ennek fényében minden lehetőséget megragadtam amíg tartott a szezon.

Évek óta járok úsztatni Ördögh Máté barátommal  a fővárosi szakaszra (egy közös történetünkről itt olvashatsz), de a sokszor áradó vagy apadó víz, illetve a sűrűn közlekedő hajók miatt a mélybe húzódó halakat már nem tudjuk a part szélén tartani, elég kevés alkalmunk adódik a jó lehetőségekre. Amennyiben melles csizmával rendelkezünk, a lehetőségeink kitárulnak...

ELSŐ DUNAI BRINGÁS KALANDOM

Egyik reggel kerékpárral indultam a fővárosi szakasz egy számomra még szinte teljesen ismeretlen területére horgászni. Az első utam során nem akartam nagyon eltávolodni a HÉV vonalától, azzal az elgondolással, hogyha ha valami gikszer lenne a bringámmal, még legyen esélyem hazajutni egy nagyobb szakaszon tömeg közlekedés használatával is, mert nem érezném túl viccesnek, ha több, mint tíz kilométeren át tolnom kéne hazáig a horgászmotyókkal felpakolt drótszamarat.

Reggel kitoltam az ajtón a zsúfolásig terhelt kétkerekűt, és ekkor rögtön azt éreztem, ez túlzás. Ekkora tömeget nem fog elbírni ez a két vékony kerék és a felni (mondom ezt úgy, hogy a nyeregben se voltam még akkor). Ez a szerkezet nem a nagy terhek cipelésére lett kitalálva, ezért újratervezés következett. Egy feeder, a kamera (és állványa) került le a csomagtartóról, majd az oldaltáskából is pár kiegészítő. Nincs mese, ezek otthon maradtak.

Az első párszáz méter után is érezhető volt, jó döntést hoztam, mert több cuccal már nem bírt volna el a szinte virsli-vékony gumi, meg az alu felnik.

Hamar a partra értem. Ismerkedtem az út területtel, miközben a lehetséges horgász részeket kerestem.

Hangulatos erdős rész

Első lehetőségnek egy spori által javasolt kis ruganyt kerestem fel, ahol letámasztottam a bringám, és felszabadítottam a temérdek felszereléstől. Szinte hallottam, ahogy felsóhajtott a „canga kanca” a megkönnyebbüléstől.

Fenekező botomat hamar felszereltem, majd miután horgára három szem csontit tűztem, már repült is a rugany vége alá a végszerkó a csendesebb részre, ahol nem hömpölyög a víz annyira.

Kicsit vad a környezet, de nem bánkódtam miatta

Kapásra várva

Szerencsére nem kellett sokat várnom az első kapásra,...

ÚJRA A NYEREGBEN

Sokan gondolják azt, hogy a horgászat könnyű sport, hiszen nem kell hozzá sok eszköz, csak egy bot és még néhány kacat. Hát, kérem szépen, akkor azok figyelmébe ajánlok pár pecást, akik nem ritkán egy egész kombi autót is meg tudnának tölteni a felszereléseikkel és a kiegészítő motyókkal. Na, de mindenki a saját háza táján sepregessen. Lássuk, én mit csinálok.

Már nem sok szabad hely maradt a kocsiban

Az utóbbi időben szinte mindig tömegközlekedéssel közelítem meg a vízpartot, ezért igyekszem minimalizálni a horgászathoz nélkülözhetetlen felszerelések mennyiséget, ha ismerem az aznapra kiszemelt helyet és adottságait.  

Ritkák azok az alkalmak, mikor leszállok a buszról, villamosról, és pár lépés után már a kiszemelt részen vagyok. Persze, ezeket a frekventált pályákat nem is szeretem annyira a nagy zaj miatt. Tehát marad a néha több kilométeres séta a sok felszereléssel, ha nem sikerül leredukálni a feleslegesnek vélt dolgokból eleget.

Pár hónapja azon morfondíroztam, hogy elő kéne vennem szinte feledésbe merült bringám, a több mint három éve rárakodott port is le kéne pucolni, és majd ha működőképessé vált, hadba fogni. Idestova lassan húsz éve is van már annak, hogy utoljára a nyeregbe pattantam, és nem a boltig tekertem el vele. Hát, az nem ma volt.

Első utam barátomhoz vezetett, egy műhelybe, ahol szinte csodájára jártak a retro kerékpáromnak. A gyári váz, kormány, fék, de még a váltó is a futószalagon rászerelt francia darab volt. 

Ha piros, akkor tilos! Az első közlekedési lámpám menet közben

Furcsa érzés volt ismét nyeregben lenni, és tekerni a mókuskereket, mert karbantartás hiányában bármi közbe jöhetett volna az út közben, de szerencsére nem történt semmi extra, leszámítva a tucatnyi élményt, amik között voltak szépek és csúfosak is. 

Régi sérülések nyomai a kormányon. A történet vége műtét és gipszelés volt

Tehát Peti átvizsgálta a szamarat, és a következő kérdéssel állt elő: - Mi a...

BÉKÉS KONTRA RAGADOZÓK

Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy szeszélyes az időjárás, szinte teljesen kiszámíthatatlan. Aki pontosan tudna előre jósolni úgy, hogy az meg is valósul, annak lottóznia kéne. Napokig kellemes napsütéses órákat élhetünk meg, majd hirtelen annyi eső esik rövid idő alatt, mint normális időszakban egy-két hónap alatt. A változó légnyomásról és a szélről már nem is beszélve. Teljesen rapszodikus.

A blogomon most lezárt szavazatokból egyértelműen kiderült, hogy a voksolók 42%-a nem szeret szélben vagy viharban horgászni. Második helyen holtversenyben a tartós vagy heves esőzés és a fagy végzett, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a tikkasztó kánikulát jelöltétek.

Érdekes vagy sem, de ami engem a legjobban bosszant horgászat közben, az a szél és az erős vihar, ami a szavazók többségét is, függetlenül attól, hogy úszós, vagy fenekező módszerrel horgásznak-e.

Köszönöm, hogy szavaztatok.

Itt az ősz, és ilyenkor igazán érdemes tovább horgászni, nem a pincébe vagy a garázsba pakolni horgász felszereléseinket, hiszen gyakran ilyen tájt lehet nagyobb példányokat fogni a békés halak közül, és a rablóhalas szezon is most indul. 

Őszi horgászat, lenyűgöző színekben

Paduc és csonti a horgon

A folyóvizek sodrófája

Ritka dunai fogásom

A következő kérdés merült fel bennem ezzel kapcsolatban:

Ha időd engedi,...

ÁRVÍZI BARANGOLÁSAIM A DUNA PARTON III.rész

Történetem harmadik, egyben utolsó napjához érkeztem, de nem egyedül, mert a mai napon Rezső barátom is szerencsét próbált. Nem véletlenül, hiszen tegnap nagyon szépen ettek a keszegek, és egy igazi pörgős horgászaton voltam túl. Előző nap még áradt, mára azonban apadásnak indult a Duna vize a fővárosi szakaszon.

Egy száraz területen levettem utcai cipőm, és felvettem a műanyag „surranóm”, amiben óvatosabban kellett közlekedni a fellazult talajon, majd a térdig, néhol combig érő vízben haladtunk tovább a spicc felé. 

Én már papucsban vagyok, indulásra készen

Rezső is, akkor hajrá!

A vízi séta szerencsére nem tartott sokáig. Kisvártatva már csak a sárban kellett dagonyáznunk ahhoz, hogy oda érjünk a tegnapi horgászhelyemre (az erről szóló beszámolót ide klikkelve olvashatod el). Rezső barátom kicsit megszeppenve közelítette meg a sziget csücskét, mert szerintem nem gondolta komolyan, hogy ilyen körülmények közepette juthatunk el ide, de...
... a látvány mindenért kárpótolta, még akkor is, ha aznapra bő harminc centit apadt a víz.

Horgaink felcsalizva a vízben, kezdődhet a horgászat

Horgomra a tegnapi napon a legsikeresebb csalinak nyilvánított trágyagilisztát húztam, majd tőlem balra körülbelül tizenöt méterre dobtam be.

Míg a kapásokra vártunk, kicsit körbenéztünk, hogy milyen remek kis helyen vagyunk most. Elhatároztuk, hogy ezen a részen alacsonyabb vízállásnál is kísérletet fogunk tenni, hiszen az öböl tele lehet halakkal, nem csak most.

Botom spicce sok apró pöccintéssel jelezte, valami falánk kis halacska éhezett meg a gilisztára. Miközben orsóm dobjára tekertem fel a damilt, éreztem, hogy nem lesz szükség a merítő fejre, reptethetem is halam. Kis bagoly keszeg volt új alkalmi barátom, a fotózás után már engedtem is vissza és közben bizakodtam a szép folytatásban.

Itt vannak! Jó jel, arra hogy ma sem fogunk unatkozni.

Kamerám felraktam az állványra, hogy tudjak közben készíteni némi nyersanyagot, és ha fogunk még halat, már csak el kelljen indítani a masinát.

Nem volt rossz döntés, hiszen még ha sokkal ritkábban is, mint tegnap, de néha-néha fogtunk egy-egy kisebb-nagyobb keszeget. 

A tegnapi nap legjobb csalija a trágyagiliszta volt

Úgy néz ki, ma is ők válnak be a legjobban

Rezső se unatkozott, neki is öröm volt a közös horgászat

Apadáskor is érdemes próbát tenni

Érezhető volt a kapások gyér számából, nem tett jót, hogy ilyen hirtelen ennyit apadt a Duna vízszintje, mert nem táplálkoztak annyira jól a halak, mint előző nap. Rezső barátommal egyszer csak azt vettük észre, hogy jól eldumáltuk a délutánt, mert kezdett alkonyodni, így a mai napra szánt horgász időnk a végéhez közeledett. Hamar összepakoltuk felszereléseinket, majd ismét nekivágtunk a mocsaras kis ösvénynek, hogy ismét járhatóbb útra térjünk.

Szinte nyakig sárosan jutottunk ki, de egyben biztosak voltunk, ide még visszajövünk, mert több lehetőség van ebben a helyben, mint amennyit ma sikerült kihoznunk belőle. 

Hasznos volt a papucsot felvenni

Úgy néztünk ki, mint a malacok. Még jó, hogy maradt egy kis ivóvíz a palackban, hogy megmosakodjunk :)
 

Szerdán megnézhetitek a kalandomról szóló videót, azokkal a felvett snittekkel, melyeket a három nap alatt forgattam a Duna partján.    Akkor is várlak benneteket :)

 

ÁRVÍZI BARANGOLÁSAIM A DUNA PARTON II.rész

Új nap, új lehetőség! Én is ezt remélem, mert az előző cikkemben (klikk ide) szinte semmit nem fogtam, viszont sok értékes információval gazdagodtam, ami sokat érhet a későbbi horgászataim alkalmával.

Az áradó dunai vízállásban nehezen lehetett megközelíteni a mai napra kiszemelt helyemet, de megpróbálkoztam vele, hátha. 

Itt se lehet horgászni, de sebaj…

Az erdő szélén egy kőrakás tetején húztam fel utcai ruhámra a melles csizmám, majd szinte mindent visszapakoltam a hátizsákba, hiszen innen még közel száz métert kellett sétálnom a néhol derékig érő vízben, felszerelésemmel a hátamon, botokkal és kamerával a kezemben. Nem tűnt egyszerűnek, de sose voltam normális. Ugye, ilyenkor szokott az elhangzani, hogy senki se csinálja utánam, mert életveszélyes az, ami most fog következni. És tényleg!

Itt még azt hittem, hogy nem lesz nagy feladat végigmenni a kőgáton

Azt terveztem, hogy egy kőgát tetején sétálok végig a fák között bujkálva, szlalomozva egészen a Duna...
...fő ágáig, ahol már jól húz a víz, és ott van egy visszaforgó, reményeim szerint tele éhes halakkal. Miért fontos ez? Azért, mert tőlem balra egy kis öböl van, ahol tegnap horgásztam szinte kapás nélkül, és jobbra az ártérben egy összegyűlt, száraz ágakkal teli kis tavacska alakult ki, és én nem itt szeretnék próbát tenni. Azzal tisztában voltam, hogy ha lelépek a kőgátról, azzal komoly bajba is sodorhatom magam, mert a magas vízállásnak köszönhetően itt mellettem már akár két és fél, de akár három méter mély is lehet a víz. A melles csizma sok dologtól megvéd, de az ilyen esetekben már nem. Ha befolyik az ágakkal teli víz, akkor ott nincs kiút, éppen ezért igyekeztem a lehető legóvatosabban közlekedni a köveken. Kezembe vettem egy hosszú száraz fadarabot, amivel az előttem lévő medret igyekeztem feltérképezni haladásom során. Hamar kiderült, a botjaimat a fákra kell akasztanom, ennyi cuccal életveszélyes a közlekedés. Apró léptekkel tovább masíroztam, de a fák kerülgetése is tovább lassította kis expedíciómat.

Botom egy faágra akasztottam, mert egyszerre kellett kapaszkodnom és a medret tapogatnom

Az adrenalin szintem elég magasra szökött, de igyekeztem koncentrálni, hogy mihamarabb kitapasztalhassam, járható-e ez az út. Menet közben észre se vettem, hogy a hátizsákom egynegyede már a vízben lubickol. Oh! Bakker! Nem fog ez így menni! Ha táskát kint kell hagynom, nincs értelme az egésznek. Megálltam egy pillanatra, és mérlegeltem a lehetőségeimet. Az út feléig se jutottam még el a botok nélkül, és máris rengeteg időm ment el. A horgászat végén a sötétben sem fogok tudni visszajönni, ezért nem maradt más hátra, feladtam. Megnéztem egy másik útvonalat, hátha onnan ki tudnék menni a visszaforgóhoz.

Fák és ágak között bukdácsolva igyekeztem vissza a fára akasztott botjaimért, majd tovább a partra, ahol végre nagyobb biztonságban sétálhattam, mint az ártérben. Pár lépéssel távolabb egy kis erdei ösvény fogadott. Hoppá! Itt az új lehetőségem, talán mégis összejön az, amit szerettem volna.

Bízok abban, hogy ha követem az ösvényt, akkor találok egy kis száraz területet

Látszott, hogy normál vízállásnál gyakran jártak erre a sporik, mert ki volt taposva a csapás a gazok között. Ezen a helyen csak comb közepéig ért a Duna vize, így bátrabban sétáltam. Nem sokkal később ismét magasra nőtt dzsungelben voltam, ahol megint jól jött a „tapogató” fa, amivel az előttem lévő részt pásztázhattam. Rövid gyaloglást követően még mindig combig érő vízben értem ki a Duna pillanatnyilag láthatatlan partjára. Normális vízállásnál itt szokott lenni a part, ahol sétálunk és innen mélyül a meder 4-5 méteres mélységig. Követtem a partoldalt és mi történt velem? Szinte teljesen kijutottam oda, ahova az elején szerettem volna. Jessz! Csak egy baj volt: ott is annyira magas lett a víz, hogy állnom kellett volna végig a horgászat alatt, méghozzá úgy, hogy összes cókmókomat is a kezemben fogom, mert civilizáció híján arrafelé sehol nem akadt kabátakasztó fogas, tároló szekrény, vagy ilyesmi. Így jártam! Hátra arc, kerestem valami új helyet, mert már nagyon horgászhatnékom volt!!!

Mivel a közelben volt még egy kis öböl, arra gondoltam, kimegyek a spiccére, és onnan fogok pecázni. Pár perc séta után már ott is voltam, igaz nyakig sárosan, de kit érdekelt? Horgászni jöttem!

Itt lesz kihívás

Konkurenciára nem számítottam

Újra kellett szerelnem a pálcákat, ezért a lágy feeder botomra egy gubancgátló csövön fűztem át a 20-as főzsinórt, aminek a karabinerében fityegve egy 50 grammos ólom adta majd a súlyt. Ütközőnek egy gumi gyöngyöt húztam, majd egy mini forgó zárta a sort, amibe tizenhatos előkére egy tizenkettes horgot kötöttem. Csalizás után reményekkel telve repült a csonticsokor egy vízben ázó bokor bal oldalához közel. 

Vadregényes táj

A picker gyűrűin tizenhatos damilt bújtattam át, majd egy harmincöt grammos kis súly következett, amit szintén egy gumi gyönggyel akartam megütköztetni a mini forgó előtt. Hosszú előkémre egy tizenhatos horgocskát közöttem, amire csak három szem csontit húztam fel. Ezt a szereléket magam elé dobtam, hogy nagyobb területet ismerjek meg. 

Vajon lesznek kapásaim? Én bízok benne!

Alig kellett várnom az első - meglehetősen vehemens - kapásra. A bevágást követően hamar partra terelhettem első keszegem, akinek igazán örültem. 
 

Szép és egészséges keszeg, kell ennél több?

Alig volt időm újra csalizni, mert a másik botom spicce úgy remegett, mint a kocsonya. Egy határozott bevágást hajtottam végre és jöhetett a merítő fej. Soha rosszabb kezdet ne legyen, persze csak akkor, ha az első két órás életveszélyes barangolásaimat nem számoljuk most bele. Kapást kapás követett, alig tudtam fényképezni, kamerázni, köszönhetően annak, hogy menet közben leváltottam a csontikat trágyagilisztákra. A keszegek átlagmérete is csali váltáskor nőtt meg jó tenyeresre, mert csontkukacra csak a kisebb „falevelek” jöttek. 

Bagoly portré

Soha rosszabb kezdés ne legyen

Megérte ennyit barangolni a keszegekért

Csííz és már úszhatsz is tovább :)

Igazán nagy élmény volt végre úgy horgászni, hogy szinte dobásonként fogtam halat, és nem csak a tájat néztem, még akkor is, ha az most valóban vadregényes volt, amit jobban értékelek, mint a betonokkal körbe öntött, rideg környezetet.

Giliszta fel, bot lendít, ráfog, lerak. Kicsit megfeszítettem a damilt, miközben a szemem sarkából azt láttam, hogy a másik botom spicce már-már a vízbe lógott. 

Gyönyörű dévérkeszeg

Gyors fotó, mert...

...kapásom van :)

Minden kifogott halam boldogan úszhatott tovább, mert visszaengedtem őket

Nem volt idő a fejfájásra, de a fényképezésre se nagyon. Rohant az idő és mire észbe kaptam, arra lettem figyelmes, hogy beesteledett. Ideje volt hazaindulni, séta közben rácsörögni a haverra, hátha ő is ráér holnap egy jó kis keszegezésre.

A cikk utolsó része hamarosan olvasható :)