SZERELMEIM, A KESZEGEK!

I love Bream!

Miért éppen dévérkeszeg? Mit szeretek benne? Mi bújik meg a vonzódásom hátterében? 

A mostani posztomban szeretném kicsit beavatni olvasóimat ezekbe a miértekbe. Kettőezerben, mikor újra elkezdtem horgászni, barátaimmal elég sok tavon megfordultunk az országban, azért, hogy kellemesen eltöltsük az időnket, vagy fogjuk egy-két szép halat. Néha versenyeken is elindultunk, de leginkább amatőr módon próbálkoztunk csak a magunk szórakoztatására, hogy ki tudjunk kapcsolódni a fárasztó hétköznapok után. A legtöbb tavon leginkább a ponty, az amur és a rablóhalak telepítését szorgalmazták, valósították meg, elvégre a legtöbb hazai horgász kedvenc halai ők lennének.

Sok horgász kedvence a ponty

Hosszú éveken át barangoltam sorra a tavak partjain, keresve...

REKORD KESZEGEIM!

Talán bátran kijelenthetem, hogy a ritka alkalmak egyike az, amikor kimegyek horgászni, és az első bedobástól számítva tíz percen belül kapásom van. A fotózást és az újra csalizást követően ismét megmozdul a botom spicce, horgomon immár egy kisebb, mindössze 48 centiméteres, több mint két kilós dévérkeszeggel. Hát persze, az első bronzszínű halam nagyobb volt, de ne rohanjunk ennyire előre, essék pár szó az előzményekről is.

Minden jó összetevő belekerült

Sajnos az élet nem annyira egyszerű, mint az szerettük volna, ezért sötétedés előtt érkeztünk meg a vízpartra, ahol gyorsan összekevertem a búzával és kukoricával dúsított etetőanyagot, majd a botom szétnyitottam, megtömtem etetőkosaram finom falatokkal, horgomra friss csonti csokor került, és már repült is a vízbe szerelékem. Épphogy csak kicsit raktam rendet magam körül, mikor az első kapás...

KÉSZÜLŐDÉS AZ IDEI SZEZONRA (videó)

Az idei évben sem szerepelt a terveim között a fegyver, horgász és vadász kiállítás, mert évekkel ezelőtt volt pár negatív élményem, akkor arra az elhatározásra jutottam, inkább kihagyom ezt a lehetőséget. Nem voltam meggyőződve arról, hogy a kedvezmények minden esetben valósak, hogy vétek lenne nem itt hagyni a fizetésem a szuper kedvezmények miatt. A másik, nyomós ellenérv a kicsi terület miatt kialakult tömeg és a számomra érdektelen más kiállítások egy helyen való elhelyezése.

Mindenki szokott valamit venni a kiállításokon, hogy ne üres kézzel menjen haza?

Az idei évben sem terveztem, hogy tömegen átverekedve sorba akarnék állni a standoknál, mert annyira éget a vágy egy-egy termékért, a hihetetlen árak és a kihagyhatatlan lehetőségek miatt. Persze az élet nem ilyen egyszerű, az ember tervez, Figura végez. Bali barátom jelezte, hogy ő kimegy, mert meg akar nézni pár dolgot. Elindult a kattogás, hogy mi lenne ha,…

"KROKODILOM" POFÁJÁBAN A KISHALAM!

A buszról leszállva egy kis zsákutcába kanyarodva siettem gyermekkorom egyik legmeghatározóbb vizéhez, a Dunához, pontosabban annak egy, akkoriban még igencsak lepukkant, manapság retrónak is nevezhető öblébe, a Lágymányosiba.  

A kép nem csak illusztráció, ezek tényleg mi vagyunk

Miért mondom ezt? Mert akkoriban, mikor történetem játszódott, teher- és személyszállító hajók, olajos hordókon ringatózó fa és egyéb anyagokból épített „házak” ékesítették a látképet eme csendesebb zugban. Az utca végén a már jól ismert és nagyon hasznos lépcső fogadott, aminek segítségével hamar átkeltem azokon a hatalmas átmérőjű csöveken, melyekben már magam se emlékszem, hogy mik folytak. A lépcső tetejéről jól lehetett látni a vizet, aminek a partjára iparkodtam oly serényen. Dobtam egy jobbost, mert most nem a házaknál akartam horgászni, hanem egy kisebb, eldugottabb helyszínen. 

 

Ilyen ősrégi uszályok pihentek az öbölben

Igen, jól érted kedves Olvasó! Én a Lágymányosi-öböl egyik oldalánál megbúvó kis öblébe siettem. Sajnos nem rohanhattam, mert utam kátyúkkal volt teli, és a kajakosok futóedzése miatt egymást kerülgettük, de szerencsére csak egy rövid szakaszon. Nagy volt itt a nyüzsgés, na. A kiszemelt öblöcske felett átívelő hídhoz érve lepillantottam, mert rá akartam nézni fentről a vízre, és közben horgászpartneremet is kerestem, ki nem volt más,...