SZERELMEIM, A KESZEGEK!

I love Bream!

Miért éppen dévérkeszeg? Mit szeretek benne? Mi bújik meg a vonzódásom hátterében? 

A mostani posztomban szeretném kicsit beavatni olvasóimat ezekbe a miértekbe. Kettőezerben, mikor újra elkezdtem horgászni, barátaimmal elég sok tavon megfordultunk az országban, azért, hogy kellemesen eltöltsük az időnket, vagy fogjuk egy-két szép halat. Néha versenyeken is elindultunk, de leginkább amatőr módon próbálkoztunk csak a magunk szórakoztatására, hogy ki tudjunk kapcsolódni a fárasztó hétköznapok után. A legtöbb tavon leginkább a ponty, az amur és a rablóhalak telepítését szorgalmazták, valósították meg, elvégre a legtöbb hazai horgász kedvenc halai ők lennének.

Sok horgász kedvence a ponty

Hosszú éveken át barangoltam sorra a tavak partjain, keresve...
...az én utam, ahol végre otthon érezhetem magam. Természetesen jó érzés volt, mikor egy ápolt, gondozott állóvíz látképe terült elém horgászat közben, de valami hiányzott. Fogott halaim között szerepelt compó, küsz, kárász, bodorka, dévérkeszeg és ponty, stb. Ezeken a tavakon gyakoriak voltak az egyen méretű keszegek, ám örömmel konstatáltam, mikor már tenyeres méretnél nagyobbal sikerült találkoznom. Mi volt a bajszosokkal? Semmi! Az aranyhasú potykák valahogy nem álltak hozzám annyira közel. Már akkoriban is a leghorgászottabb halfaj volt, de nem nekem, mert én sokkal jobban örültem, ha egy keszegféle akadt horgomra. Felszereléseim megvásárlásakor is az ő horgászatukra jellemzőbb, finomabb és érzékenyebb botokat választottam, vékonyabb zsinórokat csévélve orsóim dobjaira, hozzá apróbb horgok lapultak táskámban.

Teltek az évek, de még mindig nem éreztem otthon magam, míg egy szép napon meg nem pillantottam az egyik weboldalon a fogási naplóban feltöltött halak között egy gyönyörű, öreg dévérkeszeget zsákmányolt horgász képét. Nahát, egy hatalmas „lapátdévér”!!! Hol fogta? Mivel? Mikor? Csak úgy záporoztak fejemben a kérdések. A választ hamar megkaptam, a Dunán fogta a számomra oly kedves és méretes halat. Örömmel láttam, hogy a tavakon gyakori falevél, tenyeres, legfeljebb kilós méretnél léteznek nagyobb példányok is idehaza. Akkor nincs mit tenni, ha ilyen nagy dévérkeszeget szeretnék fogni, meg kell tanulnom a Dunán horgászni, ami elsőre nem tűnt nagy kunsztnak, mivel átfolyik a fővárosban, mondhatnám, csak le kell sétáljak. Van ennél egyszerűbb? Nincs!  
Ennek a vágyamnak eleget téve, elkezdtem e témában a lehető legtöbb információt begyűjteni. A kezdeti nehézségek és a módszer megtanulása közben pedig kinyílt előttem a világ, mert a tavakon ismeretlen halakkal hozott össze az öreg folyam és Máté barátom. A tavi pecáim alatt egyszer se sikerült partra terelnem leánykoncért, paducot, jászt, gardát, szilvaorrú keszeget, de márnát se és a sornak még nincs vége. Idővel arra is rájöttem, hogy egész más itt a folyóvízben élő halakat fárasztani a tavi egyedekhez képest. Tudom, hogy vannak olyan halfajok, melyek kimondottan csak az álló vízben érzik jól magukat és fordítva, de boldogan konstatáltam, hogy mennyivel szélesebb halfauna él az élővizekben. Az-az érzés, mikor a paduc rázza a fejét, vagy amikor a márna elemi erővel megindul, és ha figyelmetlen vagyok, akkor a botot már csak szemmel követhetem, mert a hullámok közé viszi magával izmos, bajszos halam. 

Imádom mikor azt érzem, hogy rázza a fejét a vízben

Ő egy igazi folyami harcos!

Az idei évben szeretnék minél több keszeget fogni! :)

A Duna minden alkalommal új és kiszámíthatatlan kalandokat tartogat nekem, és a partjaira látogató horgászoknak. Ha még nem próbáltad, mindenképp tedd meg, egész más a folyóvízi horgászat varázsa, még akkor is, ha az elején gyakoriak a kudarcok, de amint többet tudsz, szerencsésebb lehetsz, és talán az öreg hölgy kegyeibe fogad, téged is megajándékoz pár életre szóló élménnyel, örökké „rabul” ejtve.