A betonnal kiöntött és rendezett partot a hátam mögött hagyva ma egy kicsit természetesebb, zöldebb területen tettem próbát. A part menti meredek kövezést szegélyező fasorban egy olyan helyet fedeztem fel, ahol kényelmesen elférek és lesz elég területem a szerelékem bedobásakor. Miután felszereltem botom, csontit tűztem horgomra, majd megtömtem etetőanyaggal a kosaram, már repült is a vízbe a bot annak rendje és módja szerint, körülbelül húsz-huszonkettő méterre. Kíváncsian vártam az első kapást, mert ezen a helyen még soha nem volt alkalmam horgászni. Mindössze annyi információm volt, hogy itt a nagy sodrásban és mélységben sok a paduc és a márnák is tiszteletüket szokták tenni.
 |
| Irány vissza a mélybe!
Ahogy az lenni szokott, a legfalánkabbak érkeztek meg elsőnek, a dunai „szemét” halak, a gébek, amik a tél közeledtével lassan értékesebbé válnak, hiszen remek menyhal csali lesz belőlük annak, aki idejében gondoskodik fagyasztásukról és ugyebár nem otthon ül, hanem a fagyban, hóban is a vízparton van.
|
Az első igazi kapást, a csonti csokorra megéhező márna jelezte nekem. Nem volt annyira elemében, nem voltak igazi és vad kirohanásai, mint ahogy szoktak lenni, de a bejegyzés végén lévő videóból kiderül, hogy miért, hisz sikerült lencsevégre kapnom a partra érkezéstől a visszaengedésig. Az idő elég változékony volt, sokat esett az eső, így a horgászat alatt csak az akciókamerát használtam, ezért nem folytatom soraimat, beszéljen helyettem ez a rövid videó a bejegyzés végén. Láthatjátok benne további fogásaimat, ugyanis a nap folyamán dévérkeszeget és paducot is sikerült partra terelnem.
 |
| Ő nagyon megtréfált türelmetlenségével! |
Na, de zárom soraim, majd a rövid videóból minden kiderül :)
Könnyed, kedves kis videó, pergető horgász létemre is jól esik egy-egy ilyen kis film megnézése !
VálaszTörlésGratula a fogásokhoz !
Köszönöm szépen :)
VálaszTörlés