Alap esetben most úgy kéne kezdenem ezt a postot, hogy reggel, amikor a vízpartra értem, a hajók által felkorbácsolt hullámok nélkül, medrében kényelmesen,csendesen elterülő Duna fogadott. A már-már idilli érzést, madarak csiripelése tette teljessé.
Kapásra várva
Hm…ez most nem így történt. Hogy miért?
Talán azért mégse rohanjunk ennyire előre.
Sajnos nagyon sok esetben fogadja az embert az a látkép a horgászat megkezdése előtt, hogy tele van hulladékkal a vízpart. Nem feltételeznék mindenkiről rosszat, ezért azt mondanám, hogy biztos csak „véletlenül” maradt ott a szemét.
„A horgász köteles a horgászhelyét tisztán tartani és azt a horgászat befejeztével tisztán hátrahagyni.”
„Szemetet, étel-, ital-, és horgászcsali-maradékot, vagy más hulladékot a horgászhelyen hátrahagyni tilos. Ha a vízparton nincs erre a célra kialakított szemétgyűjtő, a horgász köteles a horgászhely elhagyásakor magával vinni a szemetet és annak megfelelő elhelyezéséről gondoskodni.”
1. A sorokat olvasván talán mindenki (én is), jobban oda fogunk (fogok) figyelni a környezetünkre (környezetemre).
2. Végre leírom, hogy mit keresett ott az a sok ember a Dagály strand mögötti részen.
Ahogy közeledtem a tömeghez, azt vettem észre, hogy a partoldalon nem találok szemetet. Néhol már gyűjtőkbe helyezték az ágakat és a hulladékokat, és volt, ahol még csak a földön összehordott miegymás már csak azt várta, hogy kocsira dobják.
Jó lenne, ha nem csak mi, hanem az utánpótlás is sok örömét lelné a horgászatban, úgy, hogy közben a környezetére is odafigyel.
További képek az alábbi diavetítésben láthatóak:
Normál esetben minden horgász úgy hagyja el a vízpartot, hogy a szemetét (etetőanyagos zacskó, üdítős palack és uzsonnás zacsi…) kidobja, ha talál kukát, vagy majd otthon helyezi a szemetesbe. Természetesen manapság már szelektálni is lehet, de most talán ennyire ne mélyedjünk el a történetben.
Sajnos nagyon sok esetben fogadja az embert az a látkép a horgászat megkezdése előtt, hogy tele van hulladékkal a vízpart. Nem feltételeznék mindenkiről rosszat, ezért azt mondanám, hogy biztos csak „véletlenül” maradt ott a szemét.
Kicsi a "bors" és reméljük,hogy nagy és erős lesz
Te is lehetsz nagyobb
Akik egy kicsit fáradtabbak, azok egyből a Dunába „ejtik” a szemetüket, vagy csak a parton hagyják, amit aztán a hullámokkal, illetőleg a vízállás növekedésével egyszerűen magával visz a Vén folyó.
Elég lehangoló látvány
Amikor új horgászigazolványt kapunk (én idén pont egy keményfedelest kaptam, mert a régi már betelt), akkor rend szerint mindig találhatunk benne egy kis füzetecskét, ami a MOHOSZ országos rendjéről szól.
A második fejezetben taglalja azt, hogy:
„A horgász köteles a horgászhelyét tisztán tartani és azt a horgászat befejeztével tisztán hátrahagyni.”
Még mielőtt mindenkinek az jutna az eszébe, hogy másban a szálkát is észreveszem, magamban meg a gerendát sem, azokat szeretném megnyugtatni, hogy relax. Igen. Sajnos biztos, hogy velem is előfordult már az, az eset, hogy ott marad a zacsi, vagy damil darab a parton.
Hogy mi a célom ezzel az írással?
Ahogy közeledtem a tömeghez, azt vettem észre, hogy a partoldalon nem találok szemetet. Néhol már gyűjtőkbe helyezték az ágakat és a hulladékokat, és volt, ahol még csak a földön összehordott miegymás már csak azt várta, hogy kocsira dobják.
Tisztul a part
Szinte minden megtalálható a gyűjtőben
Körülbelül 15-20 szorgos ember dolgozott ott, a töltés oldalában. Ők javították ki az árvizek által keletkezett hibákat a védvonalban. A sok sárga mellényes személy, a Fővárosi Csatornázási Művek alkalmazottai voltak, akiknek kötelességük ezeknek a hibáknak a kijavítása, és az ilyen partszakaszokon a növényzet gondozása.
Öröm volt velük találkozni
A valóságban sajnos csak annyiban nyilvánul meg a védvonalon, hogy nemes egyszerűséggel irtják az összes fás szárú növényt, nehogy azok megerősödve, gyökérzetükkel szétbontsák a betonozott-szabályozott partot, gátat, rézsűt stb.
Az már csak kellemes meglepetésként ért, hogy nem csak a kötelezőt végezték el, hanem a víz által partra dobott palackokat és más hulladékot is összeszedték a kövek között.
Kocsira várva
Ennyivel már biztos, hogy tisztább lett a partszakasz
Úszni tudó magnó keresi gazdáját
Még soha nem láttam olyasmit, mint például amikor a töltés oldalából hiányzó nagy kövek között fugáznak, sóderral. Most sem láttam, mert sietnem kellett, ezért ezt az információt a munkások Brigád vezetőjétől tudtam meg.
Sóder, a fugázáshoz
A dolgozó emberekről sajnos nem készíthettem képeket, így a munkaterületről sem.
Remélem, hogy senkit nem bántottam meg ezzel az írással, mert nem az volt a célom.
"Gazdira" várva
Ezért pár nap elteltével, már csak a kész munkáról tudtam fényképet késziteni.
Ezen a szakaszon két helyen fugáztak
Öröm az utánpótlással is találkozni
Messze a negyven centitől
De jó élmény volt fárasztani
Sokszor nagy kihívás a horgászhely megközelítése
Jó lenne, ha nem csak mi, hanem az utánpótlás is sok örömét lelné a horgászatban, úgy, hogy közben a környezetére is odafigyel.
További képek az alábbi diavetítésben láthatóak:
