ÚJRA A DRÁVÁN!

Most valami igazán figyelemfelkeltő bekezdéssel kéne előrukkolom, hogy itt tartsam mindenkinek a figyelmét a bejegyzésemen. Ezt nem teszem meg, mert a Dráva partján töltött kilenc nap alatt nem sikerült „Big fish-t” fognom, pedig milyen jó lett volna, persze hamar kijelenthetem, pikkelyes lett a kezem és örömöm is leltem a fogásaimban. Partra terhelhettem kedvenc halam és az arany hasú pikkelyesek közül is, tehát elmondhatom, hogy nem volt betlis a túra, ha ez csak és kizárólag halfogás szempontjából nézzük.

Mivel az idei évben nagyon sokat dolgoztam, kicsit másképpen készültem az idei túrára. A horgászaton túl sok pihenés és az új gépemmel való ismerkedés voltak a főbb céljaim. A siker érdekében a gyakran eredménytelen nappali horgászatokat több alkalommal próbálkoztam felváltani éjszakaira, hátha bátrabban táplálkoznak majd az uszonyosok, sokszor még a helyszínt is megváltoztattam. Mivel az új fényképezőgépem a túra indulása előtti napokban tudtam megvenni, nem volt rá alkalmam, hogy itthon teszteljem, ezért aztán maradt hát az éles bevetés. Ezt figyelembe véve ez a bejegyzésem inkább egy képes beszámolónak tekinthető, néhány szavas vagy mondatos kiegészítésekkel, de szerintem semmit nem von le az értékéből.

Egy egész nyarat el tudnék így viselni a Dráva partján!

AZ UTOLSÓ NAPOK!

Szíveket megdobogtató a Dráva látképe

Már csak pár hét és újra a festői környezet, illetve István vendégei leszünk barátaimmal a titokzatos, gyors folyam partján, a Dráván. Lassan egy éve, hogy ott jártunk, de azóta is sokszor eszembe jut, mert sok jó és pár borzasztó élmény is mélyen megragadt bennem. Igen, volt rossz érzésem is, de ez is hozzá tartozik az igazi kalandtúrákhoz, nem csak a jó.

Pár hete találkoztunk Sanyával és Marcival, hogy megbeszéljük, mire lesz szükségünk az idei túrán. Ki mit hoz, hogy ne legyenek felesleges cuccaink, elvégre ma már senki nem megy nyaralni pótos IFÁ-val, hogy mindent el tudjon magával vinni. Miután hazajöttem, ismét átnéztem a képeket, amiket Marci gépével kattintgattunk és arra gondoltam, írok egy bejegyzést, amiben ezeket a képeket használom fel. Amolyan hangolódás képpen. A történet apropója, hogy a felvételek többsége pont nem olyan, amit az ember szívesen mutogat magáról, de most mégis kivételt teszek. Miért? Jó a kérdés! Nem az imázsközpont javasolta, illetve az önéletrajzomba se raknám bele, de ez is én vagyok. Szerintem érdemes lesz velem tartani.

DRÁVA, MERT ÉN ÍGY SZERETLEK! (VIDEÓ)

A Dráva a Duna jobb oldali mellékfolyója, 40 095 km²-es vízgyűjtő területtel és 749 km-es hosszal Magyarország és Horvátország határfolyója. A hat mellékfolyója közül mi a Fekete-víz torkolatnál és ahhoz közel horgásztunk három csodálatos napot, miközben horgaink felcsalizva a sebes folyású vízben várták uszonyos barátainkat.

Mit megadnék azért, ha most ott lehetnék...

A partot ártéri ligeterdők kísérik, ahol fehér fűz, fehér nyár és fekete nyár a lombkoronaszint fái. A dús aljnövényzet védett harasztjai a páfrány és a téli zsurló, mely helyenként tömeges előfordulású. Hazákban csak itt él a hármaslevelű szellőrózsa és a hármaslevelű fogasír, valamint a pofók árvacsalán. A ligeterdők és a dús aljnövényzettel gazdagon benőtt nemzeti parkban a löszfal ideális helyet biztosít a parti fecskéknek, gyurgyalagoknak, de fészkelnek itt jégmadarak és búbos bankák is. A fokozottan védett dunai galóca, a magyar bucó, a pénzes pér és a sima tok, halaink ritka képviselői is kedvelik a Dráva folyását.

E terület értékeit szerencsére még tovább is sorolhatnám, akit bővebben is érdekel a dolog, kattintson ide.

A nemzeti parkban szabályok betartása mellett lehet csak horgászni, így ezeket érdemes elolvasni, mielőtt útra kelünk.

A mostani vízállás elég magas, de nem annyira, mint 1972-ben, amikor 596 cm volt.  Ettől függetlenül, ha egy másfél méterrel alacsonyabb lenne, akkor sokkal több ideális hely lett volna horgászni, nekünk ebből kell kihoznunk a maximumot. 

Erre a három napra Sanya és Marci barátommal utaztunk el, melyre Isti invitált minket.  A fokozott hangulatot és várakozásunkat csak tovább növelte, amikor megláttuk a tájat.
Na, de nem ragozom tovább, íme, ...
...a túránkról készített kis videóm, mely nem adja teljesen vissza azt az élményt, amivel ott gazdagodtunk, de talán másnak is kedvet csinál, hogy odautazzon megismerkedni a tájjal és az ottani horgász lehetőségekkel. Nem utolsó sorban a széles halfaunával, egy-egy szebb példány kifogásával akár.



                         


Üdv,
Figura

KÖZHASZNÚ MUNKA A DRÁVÁÉRT (videó)

Szerintem nem vagyok egyedül azzal, ha azt mondom, hogy jó érzés úgy horgászni, vagy kirándulni, menni, ha tiszta és rendezett körülmények fogadnak minket.  A szemét úgy is oda kerülhet, ha véletlenül otthagyjuk, vagy épp a víz hozza magával. Sokáig lehetne az okokat boncolgatni, de amíg nincs más, addig meg kell oldani valahogy ezt a problémát is.

Szombaton, Drávaszabolcsban voltunk, hogy egy közhasznú kezdeményezésen részt vegyünk és mi magunk is hozzá tegyünk a tisztább környezetünkért.

Ennek kapcsán ismerkedtem meg a Dráva folyóval...... és sok jó emberrel. A szemét szedésről írtam egy cikket, melyet ide kattintva olvashatsz el és a soraim végén pedig lesz egy kis videó, mely segítségével elkalauzollak a Dráva partjára.

Bízok abban, hogy egyre több ilyen jó és nagyon hasznos kezdeményezés lesz J

                          .  

Üdvözlettel,

Figura

KÖZHASZNÚ MUNKA A DRÁVÁÉRT

A Dráva és  annak lenyűgöző látképe

Hosszú volt az út, de szerencsésen megérkeztünk

Az óra mutatói már lassan a nyolc óra felé közelítettek, mikor Drávaszabolcsba értünk, a találkozási pontra. Igen, az a magyar-horvát határállomás. Őszintén bevallom, még nem jártam itt, de nyugalom, nem zsákkal a fejemen érkeztem úgy, mint a filmekben. Teljesen magamtól, illetve Sanyamester hozott.  Persze, ha valami gebasz lenne, velünk volt Futó Marci is, ő túsznak jó lenne, remélem, mert két tikot (tyúkot) csak adnának érte, ha nagy a baj – bocs Marci.

Indulhatunk

Magányos csónak hátterében a Horvátországba vezető híd

Azért jöttünk, mert Kovács István (az Öreg Folyó Egyesület elnöke)nem bírt magával és azzal a tudatával, hogy a kirándulók, horgászok és az áradások sorra lerakják hulladékaikat a Dráva menti partszélre. Mondhatnám, hogy ez az élet része, de talán ha jobban figyelünk környezetünkre, vagy teszünk érte, nem csak mi, de gyermekeink is jobban érezhetik magukat a természetben. Nyugalom, nem én, vagy Isti találta fel a spanyolviaszt, sőt, mi is hagytunk már el szemetet, de talán nem is ez a lényeg. Szerintem az, hogy aki a mai nap itt van, szeretne egy kicsit többet tenni ezért a szép és vadregényes tájért. Kicsit elgondolkodtató lehet, mit keresünk Budapesttől kb. 250 kilométerre, miközben a fővárosban annyi szemét van, hogy soha nem végeznénk.

A kérdés jogos. Sanya barátom rendszeresen jár a Drávára horgászni, akár heteket is itt töltenek a családjával és mivel már úgy ismerik,...... mint azt a bizonyos rossz pénzt – értsd jó értelemben -, hát neki is szóltak erről a kezdeményezésről. Sajnos a családja nem ért rá – ez volt a mi szerencsénk - ő pedig szólt pár cimbijének, mi lenne, ha vele tartanánk, majd a szemétszedést összekötnénk utána egy kis pecával is.

Lenyűgöző táj, még akkor is, ha "tákolt" ez a stég

Hamar talált erre két „balerinát”, így mentünk hát hárman erre az eseményre. Igazán jó kombinációnak ígérkezett az elkövetkező három nap. Első nap egy kis szemét szedés, aztán ismerkedés és horgászat ezen a csodálatosan szép és vadregényes tájon, ahol eddig még soha nem voltam.

A Dunánál is erősebb a sodrása

A reggeli megbeszélésen is már jól látható volt, sokan érezték úgy, hogy szeretnének segíteni és igazi csapatmunkával tenni többet a környezetért.  Volt, aki egyedül érkezett, de jöttek családok, kicsik és nagyok, fiatalok és idősebbek is. Érkeztek Siklósról, Pécsről és még sorolhatnám, mint azon szervezeteket is, ahonnan lelkes barátok érkeztek, mint például az Öreg folyó egyesülettől, Kapitány Zsolt a Baranya megyei horgász szövetség ügyvezető igazgatója, a Mattyi H. E.-től, a DDNP-tól. 

Persze, mint minden jó esetben, támogatók is szükségesek egy ilyen kezdeményezéshez.  Nyugalom, nem hosszú a lista és szívesen megemlítem őket, hiszen fontos szerepük volt. Bakker, mekkora marketing duma, pedig egy kanyit se kapok érte, bár nem is arról szól a fáma. A Dráva menti Diana vadásztársaság (mely remek szarvas pörkölttel lepett meg minket), a siklósi Resti étterem, és a Szomor pincészet is gondolt az éhező és szomjazó karitatív munkát végző emberekre, így a munka végeztével mindenkinek jutott finom étel és ital. Köszönjük.

A megbeszélést követően úgy tűnt, mindenki érti, hogy ki merre menjen. Majdnem. Őszintén bevallom, szerintem mi ketten a Marcival azt se tudtuk merre van az előre, hisz semmi helyismeretünk nem volt, de amikor mindenki kocsiba pattant, mi se tétlenkedtünk. Ennek köszönhetően hamar a partra értünk és végre hasznossá tehettünk magunkat.

310 méterre van a határ

Hát, ez rám csak részben volt jellemző, mert egy kicsit magával ragadott a táj és nem győztem fényképezni, kamerázni, ezért ezúton kérek mindenkitől elnézést, de hát annyira szép és lenyűgöző volt minden, hogy nem tudtam visszafogni magam a kattintásoktól.

Halló! Várjatok meg! :)

Mint kiderült a találkozóhelytől ketté vált a banda, így két irányból sétáltunk vissza Drávaszabolcs felé.  Ez ám a hatékonyság, kérem.

Persze, idővel én is szemétre találtam, bár igazi kihívás volt. Nem azért, mert a sor végén kullogtam és megvártam, míg mindenki felszedi előttem, hanem azért, mert itt pesti lakosnak szokatlanul kevés szemét volt.

Azért én is találtam pár eldobott palackot

Eső estén hasznos kis menedék lehet

Csomor fa

Ezekből készülnek leginkább a drága kerti bútorok

...és Sporival is találkoztunk

Őt már nem süti a nap

Sehol nem látni beton töltést és házakat

Kerestünk a part szélében, a fák tövében, a bokrokban.  Szerencsére sokan voltunk és lelkesek, ezért hamar végeztünk. A zsákokat menet közben össze is szedtük és kocsiba pakoltuk. A munka végeztével visszamentünk a Drávaszabolcsi gyülekező helyünkre, ahol egy kisebb megbeszélésnek köszönhetően úgy döntött, mindenki, hogy nézzünk át más szakaszt is, hisz van még rá időnk. Jó volt látni, hogy menetközben még érkeztek a csapathoz, így a teljes létszám már jóval 30-40 fő lehetett.

Marci! Tudom, hogy belevaló srác vagy, de most sétálni kell :)

A gáton suhantunk a kocsikkal az új helyszínre, ahol még abban reménykedtünk, hogy hasznosak lehetünk. Ez már egy rövidebb szakasz volt, ahol nagyon koncentrálni kellett, ha szemetet akartunk találni. Alig hittük el, hogy csak ennyi van. Persze, ebben is van jó, hiszen néha meg-megálltunk, mert annyira szép volt a táj. Közben jöttek az ötletelések, hogy ez a szakasz annyira dévéres, meg olyat úsztatnék… és ez mennyire ígéretes hely lenne ha,…, miközben füleinkbe a madarak énekelnek valami szép dallamot.

Igéretes helynek tűnik

Micsoda magasles

Jobb a békesség, ezért nem mertem közelebb menni :)

Oh! Valaki fejvesztve menekülhetett!

Virágzik a vadkörtefa

Sanya! Fizetek egy sört, csak rúgd fenékbe a Marcit)

Igazán vadregényes a táj

Sajnos nem tökéletes a kép, de jó szolgálatot tett a telefonom is, mert a fényképezőgépem a kocsiban felejtettem

Miután ezzel a rövid szakasszal is végeztünk, kocsiba dobáltuk a parton és az erdőben összeszedett hulladékokat és visszamentünk a bázisra, hiszen a mai nap nagyobb területet tudtunk bejárni, mint azt eredetileg tervezték, így elmondhatjuk, hogy több mint tíz kilométeres szakaszon voltunk hasznosak.

Srácok! Nálunk tisztaság van! Nálatok mi a helyzet?:)

A megyei halászati igazgatója már ott volt az utánfutóval, melyre felpakoltuk a napi „termésünket”. Igazán jó volt látni, hogy mennyi mindent szedtünk össze és miközben nagyszerű és remek embereket ismerhettem meg, tettünk valamit a környezetünkért is. Közben tele lett az utánfutó és jól le lettek kötve a zsákok, majd indulnia is kellett az igazgatónak, mert így pont be fog érni zárás előtt a szeméttelepre.

Hasznos volt a kezdeményezés

Szép adag lett összeszedve

Mindenkire szükség volt a mai nap, mert mint látható, a "félkarú rabló" is velünk volt :)

Kivalló kezdeményezés volt ez a szemétszedés. Jó társaságban, sok-sok történettel megspékelve, rengeteg nevetés közepette telt el ez a nap.

Mindenki megéhezett, hiszen több mint 10 kilómétert jártunk be

 Nem maradt más hátra, mint a támogatók által felajánlott ebédet elfogyasszam, mellé egy kis helyi bort kóstoljak és fejben arra gondoljak, hogy legközelebb is jönnék, ha lesz ilyen esemény és engem is invitálnak.

Igazán gusztán néz ki, hát még az íze....

 

Remélem, hogy jövőre is találkozunk, de addig is nézzük meg a videót erről a napról, melyet napokon belül megosztok.

Üdvözlettel,

Figura