SZERELMEIM, A KESZEGEK!

I love Bream!

Miért éppen dévérkeszeg? Mit szeretek benne? Mi bújik meg a vonzódásom hátterében? 

A mostani posztomban szeretném kicsit beavatni olvasóimat ezekbe a miértekbe. Kettőezerben, mikor újra elkezdtem horgászni, barátaimmal elég sok tavon megfordultunk az országban, azért, hogy kellemesen eltöltsük az időnket, vagy fogjuk egy-két szép halat. Néha versenyeken is elindultunk, de leginkább amatőr módon próbálkoztunk csak a magunk szórakoztatására, hogy ki tudjunk kapcsolódni a fárasztó hétköznapok után. A legtöbb tavon leginkább a ponty, az amur és a rablóhalak telepítését szorgalmazták, valósították meg, elvégre a legtöbb hazai horgász kedvenc halai ők lennének.

Sok horgász kedvence a ponty

Hosszú éveken át barangoltam sorra a tavak partjain, keresve...

EGY NAP, MIKOR KOLBÁSZBÓL VOLT A KERÍTÉS

Sötét volt még, csak a part másik oldalán világított pár lámpa az úttest mentén a gépkocsivezetők örömére, innen nézve csupán halovány fénycsóvák.

Mögöttünk egy kis erdős rész terült el, de az ide vezető úton néhol látni lehetett pár házat, viskót. Nem voltak jó állapotban, ami cseppet sem izgatott, mert nem ingatlanvásárlás végett érkeztünk ide az élő víz partjára, hanem egy jó márnás (és remélhetőleg keszeges) úsztatásban bizakodva.

A pirkadatig hátralevő hatvan-hetven percet reggelizéssel, beszélgetéssel és a víztükör figyelésével töltöttük el. Szerencsénkre aktívak voltak a halak, jelezték, hogy itt vannak, de nem csak ők mutatkoztak.

A fák hulló levelei között egy mókust vettem észre, ahogy egyik ágról ugrott át a másikra, fittyet hányva arra, melyik lombkoronán van épp fent vagy lent. Hát igen, én is másztam fára kölökkoromban, de soha nem voltam ennyire fürge, gyors és könnyű.

Néhol kissé hiányosan, de őszi pompában a part

Marci sztorizni kezdett, hogy tegnap este, a mai napra kevert márnás etetőanyag összekeverése közben szagra mentek a lakók a pincébe, köszönhetően az erős sajtaromának. Hát, érdekes lehetett ezt az intenzív bűzt a másodikon érezni, de nézzük az előnyét, jó a szomszéd szimata és az aroma se idejemúlt, még friss. Azért azt hamar hozzáteszem, örülök, hogy nem vagyok ifjú barátom szomszédja, bármikor nyugodtan kinyithatom az ablakot és az ajtót is, ha friss levegőre vagy szellőztetésre vágyom.

Nyílt a vödör teteje a parton, mit mondjak, nem viccelt az a tömény szag, ami facsarta az orromat. Ezzel a mozdulattal a környék összes hölgy tagját...

HOSSZÚ MÉG AZ ÚT!

A mai napra arra gondoltam, hogy bátor leszek, és miután több alkalommal volt szerencsém együtt úsztatni barátaimmal a Dunán (akiktől sokat tanultam), most megpróbáltam egy kicsit a saját lábamra állni. Úgy terveztem, ott fogok gyakorolni, ahol senki se lát, főleg azért is, mert aznap csak én értem rá. Persze sajnáltam a segítő kollégák távolmaradását (mert bőven lenne mit tapasztalnom még), de tudtam, hogy egyedül is meg kell próbálni, nem lesz velem mindig ott valaki, hogy megmondja a tutit, ráadásul az ember a saját hibáiból okul igazán. Ezzel a szemlélettel vágtam neki a mai horgászkalandomnak a fővárosi szakaszon. Lássuk, mire jutottam.

A kiválasztott parton a Duna medre apró sóderos, jól mélyül (de nem egyből nyakig), és ha jól választottam meg a helyszínt, illetve a pikkelyes barátaim is itt úszkálnak arra várva, hogy szájukba sodorja a víz a finom falatokat, akkor egy igazán kellemes napnak nézek elébe.

Szeletelt száraz kenyerem a zsákba helyeztem (majd a vízbe raktam, hogy szívja meg magát, míg az etetőanyagot kicsit benedvesítem), és magamra öltöttem „szexi” melles csizmám.

Mivel nem ismertem annyira az itteni mederviszonyokat, kicsit besétáltam a vízbe, és magam előtt végigtapogattam a merítő nyéllel az aljzatot, nehogy egy hirtelen törés esetén magával vigyen a sodrás, és komoly, akár tragikus kimenetelű horgászat legyen a gyakorlásból. A fenék...

DUNAI JÁSZOK ÉS A BAJSZOS

Ismét a fővárosi szakaszon igyekeztünk valami kis finomsággal kedveskedni uszonyos barátainknak, ha kapókedvükben lesznek. Őszintén bevallom, nem számítottam nagy sikerre, hisz tudjuk jól, hogy ezen a részen inkább a magas vízállás a nyerőbb, de nincs mit tenni, nekünk csak ma volt egy kis időnk hobbink hódolására.

Alig múlt el reggel nyolc, máris a parton voltunk - ami nem mondható túl korai kezdésnek – és ha már ilyen szépen sütött a nap novemberben, akkor ki is használtuk, hiszen nem biztos, hogy lesz még idén ilyen szép időnk.

Ha a folyás irányát vesszük alapul, akkor Lajos ült az első helyen, rakós készséggel,...

...majd a bátya következett egy pickerrel.

A harmadik helyre Rafi barátom ült le, egy lágy feeder bottal, majd a sort én zártam.

Nem ültünk le túl távol egymástól, hiszen ha egy sávot sikerül koncentráltan megetetnünk, akkor ez a rövid horgászat is lehet nagyon jó.

Lalinak sikerült hamar összeraknia a szerkót, és a feneket is kitapogatnia maga előtt, így együtt kevertük az etetőanyagot. Mikor mindenki kész lett, jöhetett pár alapozó gombóc, majd a várakozás.

Kapásra várva

 Az első negyedóra lassan és nagyon csendesen telt, így idejét láttam újra csalizni és a kosarat is megtömni. Ahogy a botot a kezembe vettem, éreztem, hogy a szerelékem nem akart velem közreműködni, hiszen sikerült valami akadóba sodródnia. Hát, mit mondjak? Nem kezdődött túl jól a horgászat, de a Dunán ez bármikor benne van a pakliban.

Mire újra szereltem botom, Lajosnál megjelent az első éhes hal. Mondanom se kell, nem dobtam be a cuccom, helyette mentem fényképezni, hisz még nem sokat rakózott folyóvízen, így képeket akartam róla készíteni, legyen mivel büszkélkednie a téli hideg estéken, nézegetve a megörökített emlékeket.

Gumija kicsit nyúlt, ami még izgalmasabbá tette a küzdelem pillanatait. A fárasztás közben kiderült, hogy a csalijára egy igazi dunai sodrófa éhezett meg. Néhány kitörés után elfáradt, és hagyta magát, hogy a merítőbe terelje Lali. 

Bajszos a merítőben

Sajnos nem annyira éles a kép

Dunai pikkelyes

Élmény volt a fárasztása

Na, ebben a pillanatban mindenki elkezdte legszebb horgászkalandjait szőni. Magamról nem is beszélve, hisz én ültem a sor végén, így bízhattam a sikeres napban. Meg is legyintettem botom, de csak finoman, figyelembe véve a közeli etetési sávot.

Alig telt el pár perc, Péter szisszent fel egy jobb kapásnak köszönhetően. Mire odafigyeltem, már csak azt láttam, ahogy görbül a botja, és fárasztja horgára akadt halát. Ennyire jól kezdődik ez a nap? Szuper! Már nyúltam is a fényképezőgépem után, majd ismét kattintgattam párat, mert szerencsére volt miről. 

Mit rejt a háló?

Igazán szép, 1, 76 kilógrammos jaszkó

Irány a mélyvíz

C&R

Adrenalin hiányban nem szenvedtünk, ezért még jobban koncentráltunk. Árgus szemekkel figyeltük botjaink spicceit, Lali pedig a lassan sodródó úszójának pici antennáját.

A fényképezéssel eltöltött hosszú idő miatt ismét friss csalizásra adtam a fejem, melyet gyorsan végre hajtottam, és már repült is vissza a szerelékem a vízbe. Miközben spiccem rezdülésére vártam, fél szemmel konstatáltam, hogy Rafi barátomat összehozta a sors egy igazi folyóvíz szörnyeteggel. Ebben a pillanatban elkezdtem aggódni. Mi lesz, ha beállnak tömegesen az etetésre a gébek? Neeeeee! Nem akarom!

A géb miatt nem kellett a féken lazítani

A sorsnak, vagy bárminek is köszönhetően, de Lalinak kapása volt. Mire oda értem, már a fárasztás utolsó periódusa zajlott, mikor tolta hátra a rakóst és rövidített. 

Ezúttal egy jaszkót fogott itt, a parti sávban.

Hibátlan, szép jász

Mérlegeléskor derült ki, hogy egy kicsivel kisebb, mint az előző, amit Péter fogott, melynek súlya 1,76kg volt. 

Miután őt is visszaengedtük, ismét botom mögé ültem. A csendet egy újra dobással akartam megtörni, de ismét leakadtam, így a könnyen kitekert damilomra egy új szereléket készíthettem.

A gyors kezdeti sikereinket hamar felváltotta a csend és a rezzenéstelen spiccek bámulása. Lajosnál se hozott eredményt az újra etetés, de az se, ha néha meg-megtartotta a szerlékét, vagy akár úsztatta. A nap még kellemesen sütött minket, de mit bántuk volna is, ha a bandázó jászokból sikerült fogni még párat. 

Sajnos nem így lett, ezért nem maradt más, mint a pakolás és közben a napi peca elemzése.

És mi a horgászatunk summája? Én voltam a mai nap a sereghajtó, de remélem, hogy legközelebb már szerencsésebb leszek.