BRUTÁLIS ÉBREDÉS A VÍZPARTON

Arra ébredtem, hogy fázok és tudtam, vannak fogaim, mert, ahogy vacogtam, össze-összeértek. Nem túl ideális, de aki a szabad ég alatt alszik, azzal ez történhet meg. Sajnos nagyon lehűlt az idő éjszaka és a hajnali pára, vagy a fák koronáiról csepegő víz, mely az ernyőmre esett, eláztatta a hálózsákomat. Mondanom se kell, így érthető volt, hogy fáztam. Ezen rossz érzéseimet már csak az tetézte, hogy Sanya mozgásérzékelős lámpája párszor bekapcsolt az éjszaka alatt és pont felénk világított. Isti is ezt kezdte le mesélni, immár a tűz mellett melegedve, melyet hihetetlen, de Marci csinált. Igen, jár a jó pont neki. Bakker, ez a lámpa, azt hittem, már a 24 kilencedik évadában szerepelek és épp Jack Bauer vallat. Már majdnem bevallottam, hogy nem fizettem még be az esedékes gázszámlám, de nem tettem.  Volt tartásom.

Erre nagy szükség volt hajnalban

 A tűzben a fák ropogtak, a közérzetem egyre jobb lett és ismét elő kerültek a nyársak, miközben tervezgettük a napi horgászati lehetőségeket.  A reggelit követően mindenki elindult, hogy felcsalizza horgait és újra bevesse őket.

Marci és Sanya elmentek...
...pergetni a Fekete-folyón, mi ketten Istivel ott maradtunk. Kicsi idő múlva beugrott hozzánk Balázs, hogy feljebb látta a dévéreket fordulni.  Micsoda? Már mehetünk is.

Isti igyekezett nyugtatni, hogy míg nem jönnek vissza a srácok, csak sétáljunk fel és nézzük meg milyen a pálya, egyáltalán van-e értelme ott is megpróbálni horgászni. Kamerát és fényképezőgépet ragadtam, majd indulhattunk az erdőn át a tuti helyre.
 

Itt fürödtek a dévérkeszegek

Mire oda értünk már nem láttuk mozogni őket, így tovább sétáltunk ahol egy kis öblöt pillanthattam meg. Csak ámultam, mert annyira vadregényes volt és számomra új hely.  
Pár kép után visszaindultunk a táborhelyünkre, de közben egy kis tóra bukkantunk az erdő közepén. Mondom én, egy igazi kincses bánya ez a Dráva Nemzeti Park. Egy cserkelő horgász itt teljesen elveszne a lehetőségekben és a látványban is.



Csend, nyugalom, madár csicsergés

Itt jót lehetne relaxálni

Vajon hova vezet ez a híd?

Figura hullámos portréja

Önarckép

Ni, ni! Itt vannak a lábaim

De sok a szösz

Azért itt is jó lenne egyszer horgászni, ha...

...lenne rá elég időnk.

Tovább horgásztam, mert bíztam a keszegekben, hogy éhesek lesznek, de most a parttól öt méterre dobáltam, hiszen a medertörés lehetővé tette és Isti is ezt tanácsolta. Tudom, tegnap beljebbre mondtam, de itt is volt egy.  Jöhetett pár gombóc kaja, némi szemes és a remény, hogy ebben a nagy áradásban éhesek lesznek a halak. Sanya és Marci is visszaértek a pergetésből és ők is elkezdtek feederezni.  A csapat legfiatalabb tagja egy elég lágy picker botot hozott magával, de ez nála már a vég, hiszen inkább az úszós módszert részesíti előnyben. Dobtunk kicsit balra, aztán velünk szembe oda, ahova a srácok horgásztak tegnap és a torkolat felé is. Pár apróbb keszeget sikerült fogni, de ami érdekesebb volt, most is látni lehetett, hogy nem egy ívásúak voltak a halak, ugyanúgy, mint tegnap este.  Sajnos a víz felszínén egyre jobban összegyűltek a fákról leeső száraz termések és a pöszme, így egyre nehezebb volt a jó helyeket meghorgászni.  

Sanya már a Dráva felé néz a fényképezőgépjén keresztül

Be kellett látnunk, helyet kell változtatnunk, hiszen a várható kapások és a halak mennyisége is nagyon alul maradtak a "vártnál", ha számszerűsíteni szeretnénk.

Szép a táj, de talán jó lenne tenyeresnél nagyobb keszegeket is fogni. Jöhet a pakolás és a költözés.