MEGSZÁLLTUNK EGY SZIGETET A DRÁVÁN 2 rész

Reggel fél hat körül volt, mikor Marci ébresztett minket, hogy mozognak a halak és már égnek a fák A tűzben. Oh, mennyei muzsika, hisz nem tagadom, nagyon fáztam. Sem a hálózsákom, sem az öltözködésem nem ehhez az időjáráshoz volt optimalizálva, de ahogy szokták volt mondani a katonaságban, „a katona nem fázik, csak érzi az időjárás viszontagságait!” Bakker, akkor én most is nagyon érzem, mert sokkal jobb a tűz mellett melegedni.

Drávai hajnal

 A kedvenc konzerv már melegszik

A "Gyíkhús" után még szalonnát is sütött Marci 

Mind a hárman ott gubbasztottunk, miközben folyamatosan járt a szánk. Nem véletlen, tudtuk, hogy már nincs sok időnk ezen a szép tájon lenni és benne elcsodálkoznunk, este vissza kell utaznunk a zajos és zsúfolt városba.

A reggelit elfogyasztottuk, majd ismét etetésbe kezdtünk, hisz a hajrá szakaszba érkeztünk. Dobtunk pár gombócot és szemest, majd a botok spicceit figyeltük.

A reggeli órákban fogott keszegek színesítették a délelőttünket miközben...

... pakolgattunk. Ekkor az az ötletem támadt, dobjunk be pár csonti kosarat, hátha siker koronázza az utolsó napunkat. Marci székben ülve tanította meg nekem, hogy miként kell ezt készíteni, hiszen ilyet se csináltam még. Míg mi ezzel foglalkoztunk, Sanya bolognai botjára egy nagyobb úszót szerelt fel horog nélkül, sok nehezékkel, hogy bójaként mutassa nekünk a kosarak helyzetét. Három nagy és nehéz dróthálóval szőtt csonti kosarat dobtunk a vízbe, abban reménykedve, hogy nem sodródnak el a mély vízben és ide csalogatja a nagytestű halakat is. 

Izé, hát,....



...igen tudom! Nem nagytestű, de ezt fogtam.

Na végre, kösz Sanya :)

Míg Sanyamesterrel sorra...

...fogtuk a ...

...halakat, addig...

...Marci pihent még egyet.

Majd "relaxált" is...

...egy kicsit.

A várt hatás részben teljesült, mert elég intenzíven ettek a keszegek, miközben arra lettünk figyelmesek, hogy Laci a csónakban áll és csorog a sodrásba, botja meg erőteljesen hajladozik. Mikor legutoljára láttam, a félsziget csücskén volt, most meg már mióta fárasztja a halat. Elég sokáig tartott a tusa, mert hol engedett fonott zsinórjából, hol meg feltekert a dobjára, hogy mihamarabb kifárassza pikkelyes „ellenfelét”. Sokat sodródott mielőtt eljött a pillanat, hogy alátolja a merítőjét és csónakba emelhesse. Sajnos oly távolt volt már tőlünk, hogy csak tippelni mertünk volta a fogásra.

Beröffentette csónakja motorját és visszaállt a szigetre (ahol mi is voltunk) csak a fentebbi részre, ahol szombat este óta volt.

Közben az időjárás is a zordabb oldalával mutatkozott be nekünk, mert cseperegni kezdett, de szerencsére nem tartott sokáig és hamar elállt.

Laci benézett hozzánk kicsit beszélgetni és mesélni a reggeli fogásáról. Megkértem, hogy vigyen el a helyére, hadd fényképezzem le a pontyát. Csónakba szálltunk és pár perc múlva már ott is voltunk. Elmesélte, hogy ő milyen módszerrel, miféle csalival és mekkora távra szokott horgászni itt a Dráván. Laci tapasztalatból erősítette meg Isti véleményét is, hogy itt náluk, szinte lehetetlen a partról kifárasztani a nagy bajszosokat. 

Csak ámultam, mikor megláttam a szép pontyát, mely kilenc kilogramm volt! Laci fogásáról további képek és videó a következő cikkemben lesz.

Gyönyörűek itt a Dráván a pontyok

Készítettem még pár fotót, majd visszasétáltam a szigeten a táborig és a többieknek elmeséltem a történetet miközben az utolsó étkezéshez készülődtünk. 

A finom falatozás végén csináltunk pár fotót, melyeken halakkal a kezünkben is vagyunk (bár természetesen nem ez az összes fogásunk), hogy legyen néhány képünk arról, milyen szép és egészséges halakat fogtunk a Dráván.

Ha ideálisabb a vízállás, ezek az apraja lettek volna

Én is fogtam, nem csak fotóztam :)

Bárcsak ilyen lenne a dunai szerelékemen, amikor kitekerem és nem más.

Miközben csináltunk pár víz alatti videó felvételt Sanya gépével, az égbolton hamar megjelentek a sötét felhők, melyek a gyorsabb fotózásra és pakolásra késztettek minket, hiszen percek alatt eleredt az eső. A halak épségét szem előtt tartva úgy döntöttünk, jobb, ha most visszaengedjük őket. István is hamar ide ért hozzánk, hiszen esteledett és az eső sem volt kegyes hozzánk. Szinte mindent a csónakba dobáltunk, csak annyira figyeltünk a holmikra, hogy ne törjenek el, a többit majd megoldjuk később. Az első kanyarral mi mentünk, hisz Marci még nem pakolt össze teljesen.

Káosz az indulás előtt

Míg a sok cuccot a kocsiba rámoltuk Sanyával, addig Isti fordult még egyet, hogy a többi felszerelés is és a „Kistáska” se maradjanak ott a szigeten. Mondanom se kell, nem volt annyi időnk, hogy száraz ruhát találjunk magunknak. Gyorsan berámoltunk mindent a kocsiba, mely igazi kihívás volt ebben a cudar időjárásban, de nem volt mit tenni, iparkodni kellett.  Gyors elköszönés következett és a járműbe pattantunk, hogy mihamarabb Budapestre érjünk.

Mit számít ez, hisz rettentően jól éreztük magunkat itt a Dráván!

Te voltál már itt a Dráván horgászni?

Ez alatt a három nap alatt nem fogtunk rekordlistás halakat, sőt, a vízállás se volt ideális, úsztatni se tudtam megtanulni, de számomra hatalmas élmény volt ezen csodás tájon lenni, a Dráva mély és gyorsan folyó vízében horgászni, illetve nem utolsó sorban rengeteg új barátra lelni. Köszönök minden segítséget és remélem, egyszer még találkozunk ezen a festői vízparton.