ÚJRA A NYEREGBEN

Sokan gondolják azt, hogy a horgászat könnyű sport, hiszen nem kell hozzá sok eszköz, csak egy bot és még néhány kacat. Hát, kérem szépen, akkor azok figyelmébe ajánlok pár pecást, akik nem ritkán egy egész kombi autót is meg tudnának tölteni a felszereléseikkel és a kiegészítő motyókkal. Na, de mindenki a saját háza táján sepregessen. Lássuk, én mit csinálok.

Már nem sok szabad hely maradt a kocsiban

Az utóbbi időben szinte mindig tömegközlekedéssel közelítem meg a vízpartot, ezért igyekszem minimalizálni a horgászathoz nélkülözhetetlen felszerelések mennyiséget, ha ismerem az aznapra kiszemelt helyet és adottságait.  

Ritkák azok az alkalmak, mikor leszállok a buszról, villamosról, és pár lépés után már a kiszemelt részen vagyok. Persze, ezeket a frekventált pályákat nem is szeretem annyira a nagy zaj miatt. Tehát marad a néha több kilométeres séta a sok felszereléssel, ha nem sikerül leredukálni a feleslegesnek vélt dolgokból eleget.

Pár hónapja azon morfondíroztam, hogy elő kéne vennem szinte feledésbe merült bringám, a több mint három éve rárakodott port is le kéne pucolni, és majd ha működőképessé vált, hadba fogni. Idestova lassan húsz éve is van már annak, hogy utoljára a nyeregbe pattantam, és nem a boltig tekertem el vele. Hát, az nem ma volt.

Első utam barátomhoz vezetett, egy műhelybe, ahol szinte csodájára jártak a retro kerékpáromnak. A gyári váz, kormány, fék, de még a váltó is a futószalagon rászerelt francia darab volt. 

Ha piros, akkor tilos! Az első közlekedési lámpám menet közben

Furcsa érzés volt ismét nyeregben lenni, és tekerni a mókuskereket, mert karbantartás hiányában bármi közbe jöhetett volna az út közben, de szerencsére nem történt semmi extra, leszámítva a tucatnyi élményt, amik között voltak szépek és csúfosak is. 

Régi sérülések nyomai a kormányon. A történet vége műtét és gipszelés volt

Tehát Peti átvizsgálta a szamarat, és a következő kérdéssel állt elő: - Mi a...

...célod a bringával?  

Nos, rég kaptam már ennyire egyszerűnek tűnő kérdést.

Semmi extra - mondtam. Alapvetően annyi az elvárásom, hogy el tudjak vele tekerni Á-ból B-be a horgászcuccaimmal. Na, nem a ládámmal és a „zongorával”, de ne kelljen annyit cipekednem kézben, mint régen. Ennyi.

Nem tűnt túl bonyolult feladatnak, ha leszámítjuk az egyik lényeges tényezőt, miszerint ez nem egy hegyi kerékpár, hanem országúti versenybringa. Itt érdekes fordulatot vett történetem, hiszen mondhatnánk azt is, halmozottan hátrányos vagyok. Kecske is legyen, meg káposzta is? 

 

Rendesen meglátszik rajta a karbantartás hiánya

Szinte sírt egy kis gondoskodásért

Még most is jól működő gyári váltó

Egyszer már átfestettem a vázat, látszik is

Hamar kinéztünk pár kiegészítőt, melyek elengedhetetlenek voltak a közúti forgalomban való részvételhez. Nem nagyon akartam költekezni, mert ha nem jön be a dolog, akkor más alternatíva után kell néznem és akkor feleslegesen költöttem a kétkerekűre. Pár nap elteltével jött a hívás, kész a bringa, mehetek érte. Még fel sem ocsúdtam, már a nyeregben ülve tekertem haza és közben igyekeztem összebarátkozni az újjászületett kerékpárommal, rajta az vadonatúj extrákkal.

Hordágyon, akarom mondani, csomagtartón a régi kormányom

Tádám, az új kormány, még szokni kell

Végre fent a fékkar, így kényelmesebb és biztonságosabb lesz a bringázásom

Barkácsolt kiegészítés a csomagtartónak, mert rövid a talpa

Új bovden és bovdenház

Menet közben ismerkedtem meg az új kiegészítőkkel a paripámon

Jó volt tekerni, újra részesülni abban a szabadságban, amit régen éreztem akkoriban, mikor valami túrára indultunk, tömegközlekedéshez alkalmazkodás, menetrend és más problémaforrás kiiktatása nélkül. Ennek tükrében már lázasan terveztem az első olyan horgászatomat, amire kerékpáromat megpakolva szándékoztam menni.