Egyik reggel kerékpárral indultam a fővárosi szakasz egy
számomra még szinte teljesen ismeretlen területére horgászni. Az első utam
során nem akartam nagyon eltávolodni a HÉV vonalától, azzal az elgondolással,
hogyha ha valami gikszer lenne a bringámmal, még legyen esélyem hazajutni egy
nagyobb szakaszon tömeg közlekedés használatával is, mert nem érezném túl
viccesnek, ha több, mint tíz kilométeren át tolnom kéne hazáig a
horgászmotyókkal felpakolt drótszamarat.
Reggel kitoltam az ajtón a zsúfolásig terhelt kétkerekűt, és
ekkor rögtön azt éreztem, ez túlzás. Ekkora tömeget nem fog elbírni ez a két
vékony kerék és a felni (mondom ezt úgy, hogy a nyeregben se voltam még akkor).
Ez a szerkezet nem a nagy terhek cipelésére lett kitalálva, ezért újratervezés
következett. Egy feeder, a kamera (és állványa) került le a csomagtartóról,
majd az oldaltáskából is pár kiegészítő. Nincs mese, ezek otthon maradtak.
Az első párszáz méter után is érezhető volt, jó döntést
hoztam, mert több cuccal már nem bírt volna el a szinte virsli-vékony gumi, meg
az alu felnik.
Hamar a partra értem. Ismerkedtem az út területtel, miközben
a lehetséges horgász részeket kerestem.
 |
| Hangulatos erdős rész |
Első lehetőségnek egy spori által
javasolt kis ruganyt kerestem fel, ahol letámasztottam a bringám, és
felszabadítottam a temérdek felszereléstől. Szinte hallottam, ahogy
felsóhajtott a „canga kanca” a megkönnyebbüléstől.
Fenekező botomat hamar felszereltem, majd miután horgára
három szem csontit tűztem, már repült is a rugany vége alá a végszerkó a
csendesebb részre, ahol nem hömpölyög a víz annyira.
 |
| Kicsit vad a környezet, de nem bánkódtam miatta |
 |
| Kapásra várva |
Szerencsére nem kellett sokat várnom az első kapásra,...
