AZ ÉV UTOLSÓ HORGÁSZATA

Ugratások, viccelődések, hűvös időjárás és az év értékelésével telik szerintem egy jó évzáró horgászat. Ezekből most sem volt hiány. December huszonnyolcadikán tartottuk hagyományos óévi horgászatunkat a fővárosi szakasz egyik sóderos partján. Mindenki sötétedés előtt érkezett, hogy kihasználja a természetes fényt és kész legyen mindennel, hogy a finom menyhal csalikkal feltűzött horgainkat időben be tudjuk vetni, ezért aztán a partra érve mindannyian a botok felszerelésével voltunk elfoglalva. Nagy örömömre szolgált, hogy nekem semmit nem kellett szerelnem, mert legutóbb is menyusozni voltam, ennek következtében csak össze kellett toldanom a botot és az első spiccet.

Kihasználva gyorsaságom elindultam a parton száraz ágakért, mert az ilyen téli horgászatok alatt nem hiányozhat a tűz melege, illetve a finom ételeket is el kéne valahogy készíteni. Én fehér szalonnát és előre megmosott hagymát, plusz kicsi krumplit tekertem otthon alufóliába, hogy kint a parton már csak a parázsba kelljen dobni. Lali és Misi hozott pár fadarabot otthonról, amit vékony gyújtósfának daraboltak fel, majd belobbantották a lángokat. Ezt a kis időt kihasználva visszasiettem helyemre és a kiengedett csalihalból vágtam egy szeletet, a hosszú szárú horgomra tűztem és magam elé dobtam a vízbe körülbelül 15 méterre. 

Milyen jó, hogy találtam pár darabot a fagyasztóban!

Nem sok felszerelést igényel a menyhalazás

Jobb oldalamon is ilyen események zajlottak, amit ha nem látok, akkor is tudomásomra jutott volna, hiszen a Girls Team két kiválósága az idei évben is itt voltak, és ...

ELSŐ DUNAI BRINGÁS KALANDOM

Egyik reggel kerékpárral indultam a fővárosi szakasz egy számomra még szinte teljesen ismeretlen területére horgászni. Az első utam során nem akartam nagyon eltávolodni a HÉV vonalától, azzal az elgondolással, hogyha ha valami gikszer lenne a bringámmal, még legyen esélyem hazajutni egy nagyobb szakaszon tömeg közlekedés használatával is, mert nem érezném túl viccesnek, ha több, mint tíz kilométeren át tolnom kéne hazáig a horgászmotyókkal felpakolt drótszamarat.

Reggel kitoltam az ajtón a zsúfolásig terhelt kétkerekűt, és ekkor rögtön azt éreztem, ez túlzás. Ekkora tömeget nem fog elbírni ez a két vékony kerék és a felni (mondom ezt úgy, hogy a nyeregben se voltam még akkor). Ez a szerkezet nem a nagy terhek cipelésére lett kitalálva, ezért újratervezés következett. Egy feeder, a kamera (és állványa) került le a csomagtartóról, majd az oldaltáskából is pár kiegészítő. Nincs mese, ezek otthon maradtak.

Az első párszáz méter után is érezhető volt, jó döntést hoztam, mert több cuccal már nem bírt volna el a szinte virsli-vékony gumi, meg az alu felnik.

Hamar a partra értem. Ismerkedtem az út területtel, miközben a lehetséges horgász részeket kerestem.

Hangulatos erdős rész

Első lehetőségnek egy spori által javasolt kis ruganyt kerestem fel, ahol letámasztottam a bringám, és felszabadítottam a temérdek felszereléstől. Szinte hallottam, ahogy felsóhajtott a „canga kanca” a megkönnyebbüléstől.

Fenekező botomat hamar felszereltem, majd miután horgára három szem csontit tűztem, már repült is a rugany vége alá a végszerkó a csendesebb részre, ahol nem hömpölyög a víz annyira.

Kicsit vad a környezet, de nem bánkódtam miatta

Kapásra várva

Szerencsére nem kellett sokat várnom az első kapásra,...

ÉRZÉSEK ÉS PILLANATOK

Érzi az ember, kisütött a nap, itt a tavasz. Ahogy a sugarak cirógatják arcunk, boldogság lesz úrrá rajtunk, hiszen egész télen erre vártunk. A pláza előtt ülnek az emberek, vannak, akik napoznak, mások beszélgetnek, és egy kóbor zenész hegedűjen játszva igyekszik az így is szép napot kellemesebbé varázsolni az arra járóknak.

Én is érzem a természet ébredését, miközben a nehéz táskával a vállamon és a botokkal igyekszem a buszhoz, cseppet sem törődve azzal, hogy kimelegedtem a kabátomban, mert csak egy dolog foglalkoztat, mikor érek ki arra a dunai szakaszra, amit a mai napra terveztem feltérképezni.

A buszról leszállva egy hosszabb séta következett, mely igazából fel sem tűnt, annyi újdonság ért közben. 

Nyílnak az ibolyák

Az árnyékom

Láthattam, hogy nyílik az aranyvessző, de már az ibolyák is élvezik a napsütést, hisz ők is kivirultak. A kertekben nagyra nőtt fenyők álltak, látványukkal gyermekkorom balatoni hangulatát csempészve vissza nekem, de nem sokáig, hiszen már a Duna partján sétáltam. A fák között átszűrődő fény pompás,igazi tavaszi érzést adott.

Ártéri rész

Lassan a partra érek

Úgy tűnt, ez a mai nap nem olyan, mint a többi, amikor horgászni megyek. Valahogy nem is izgatott, hogy mikor dobok már be végre, mert annyira jó volt a friss levegőn lenni, és a napsütésben fürdeni, miközben remek fotókat készítek a tájról.

Nem baj, hogy kevés a víz, így is csodálatos

Na jó, itt azért már igazán hiányzik

A homokos parton...
... elég sok ígéretes helyet találtam, ezért nehéz is volt eldönteni, mitől lehet jobb egyik, mint a másik. Végül sikerült megalkudnom, és felszereltem botjaim. Mindkét horogra csontit tettem, bár az apróra csak hármat, a gyanakvó halakra és a még gyengén táplálkozó uszonyosokra tekintettel, de a másikra ettől függetlenül egy egész csokrot tűztem. A medret keménynek, homokosnak éreztem, és a víz két méter mély lehetett.

Giccses? Szerintem nem, én imádom



X-elni kell

 Az első kapás a második dobás után érkezett, mely egy géb volt. Örömöm nem volt határtalan, de hát ez van. Lesz ez még jobb is, talán.



Micsoda pompás színek

Miközben a következő kapásra vártam, kétszáz méterre megláttam egy vízbe erő kőruganyt, ami felkeltette érdeklődésemet. Fél óra kapástalan időszak után úgy határoztam, meg kell néznem ezt a kövezést, ha már ennyire nem hagy nyugodni.

Vizet szeretnék, de gyorsan, mert nagyon ígéretes hely lehet

Kecsegtető homokpad

Árnyjáték

A nagy melegben is lenne árnyék

A sok nagy köves pálya után ez igazi csemege

Bevetésre várva

Kapásra várva

Hátha a rugany alatt várják a finomságokat a halak

Gyorsan átpakoltam, és már újra is csaliztam horgaim. Ezen a helyen láthatóan és érthetően tapasztaltam, hogy itt jobban húz, valamint mélyebb is a víz. Miközben a nagy teherhajók hol rakottan, hol üresen tették meg útjukat, a nap is nyugovóra készült. Csodálatos és megnyugtató látvány volt, ahogy az égboltot beszínezte, majd a fák mögött elbújt, hogy az éjszakai világ is a maga ura legyen. Nos, a sötétedés és az abban rejlő horgászati lehetőségek nem valósultak meg, tömören: egy kapásom se volt.

Csendes a víz, mert ritkán jönnek a hajók

Végül összepakoltam, táskám a vállamra helyeztem, botjaim a kezembe vettem, fejemen a világító fejlámpával az erdőből kivezető utat keresve igyekeztem vissza a családi házak közé, néhol ugató kutyáktól hangos utcákon át, a buszmegállóba, miközben végiggondoltam a mai délutánom, és rájöttem arra, hogy ezen az estén nem is igazán hiányoztak a halak, hiszen így is csodálatos és élményekben gazdag volt.

A nap is nyugovóra tér

A fák koronái közé bújik a narancsos korong

Az utolsó erőlködések

Ezért is szép számomra ez a hobbi, mert vannak olyan pillanatok és érzések, melyek többek tudnak lenni pár kapásnál.

VÉGRE NYOLC FOKOS!

Március elejét írunk, és a nappali hőmérséklet már a 17 fokot is eléri, ami nagyon kellemes, a tavaly ilyenkor emlékezetes időjáráshoz képest.




Sokan kaptak ilyen üzenetet 

Sajnos nem volt ennyire vicces a helyzet

A víz is kezd már melegedni, persze most nem a strandszezonra gondolkodtam, csak arra, hogy ha eléri a nyolc fokot, a halak is jobban elkezdenek táplálkozni. Elméletben.



Most sokan a fejükhöz kaphatnak, miközben arra gondolnak, hogy ebben a történetben biztosan nem fog szó esni nagy fogásról vagy rekordlistás halakról. Jól tippeltél, kedves Olvasó! De csak majdnem! A sztorimban lesz esemény, még hal is, de csak nagyon szerényen. Ha ennek ellenére tovább olvasod, megígérem, hogy nem lesz benne termékmegjelenés, magyarul, reklám.

Kicsivel hat óra előtt érkeztem meg a partra,...... oda, ahol buliszezonban nagyon sok szeszes üveg, csikk és még sorolhatnám, mi minden hulladék szokott lenni. Most nem ez történt, két okból is kifolyólag. Egy, hogy most nincs buli, kettő, az egész Hajógyári szigetet bezárták az oda dolgozni vagy szórakozni vágyó közösség elől, mert bontás, aztán építkezés lesz. Oh, azért hiányozni fog az ottani „éjszakai” élet, hiszen rendszeren jártam pénteken és szombaton is oda, a salsa bulikba.



Éveken át jártunk ide
 

Party time:)

Te atya ég, ha most kiszámolnám, hogy hány órát táncoltam ott… De ez már a múlt. A sziget bezárt, így több időm marad horgászni, táncolni meg sok helyen lehet még, ha nagyon szeretnék menni. De térjünk vissza a jelen pecára.

A mai napra is két feeder botot hoztam magammal, mert azt terveztem, az egyik szereléken használni fogok kosarat (hátha hamarabb megtalálják a halak a horgom és a rajta felkínált csalit a finom etetőanyag illatának-ízének köszönhetően), míg a másikra csak valami gyári ólmot teszek.

Ma nem voltak kajakosok



Kapásra várva

A második dobásra ért oda a partra Máté barátom, aki úgy gondolta, üljünk arrébb egy kicsit, mert itt nagyon húz most a víz. Míg rá figyeltem, a csontijaim elcsábítottak egy dunai szörnyeteget, melynek kapásából semmit sem vettem észre.

Ki fogott már ennél kisebbet?

Mi másnak lehet hívni ezeket a gébeket, amik szinte minden csalit felzabálnak? Azt csak mellékesen jegyzem meg, mérete a vicc kategóriába volt sorolható. Miközben átsétáltunk a következő helyre, kicsit sztorizgattunk, hiszen többször is előfordult már velünk az, hogy itt márnát fogtunk. Titkon ma is ebben reménykedtünk, hiszen ideje lenne már végre valami izmos, termetes hallal elkezdeni az idei horgászszezont, jól elfelejtve a gébes bosszúságokat.
     
Horgaink már felcsalizva bent várták az arra úszkáló halakat, mi meg a botjaink spicceinek mozgását. Nem is kellett sokat várni az első kapásomra, de a meder mélyén úszó halnak nem volt ínyére a felkiált lakoma, ezért faképnél hagyott.

Szerencsére a szomszéd pecásnál nem ez történt, neki be is fejeződött az akció. Tekintetem a tenyerére szegeztem picit, melyben egy bucó pihent meg.

Bucó és a tuti csali

Hamar jött a tanács, a harmatgiliszta a tuti. Miközben egy kis illatos kaját gyúrtam a kosárba, Máté barátom nem tétlenkedett sokáig. Már a második bucója kapott szabadságot, hisz máris engedte vissza, a Dunába. Persze hamar meg is jegyezném, hogy nem véletlenül, hiszen mi is tudjuk, védett hal, és komoly pénzbírság is jár azért, ha nem kap amnesztiát. A jó tanács most se maradt el, de úgy gondoltam, bíznom kell a csonti sikerében. Elszántságom és kitartásom bizonyítást nyert, kapásom lett. Na, ugye, tudtam én! Halam súlyát már a kifelé tekerés közben meg tudtam volna tippelni, ha lett volna értelme. De nem volt. A szokásos "porszívó" jutott nekem, egy géb. Még tízig se számoltam fejben, mikor szólt a szomszéd: - A harmatgiliszta a tuti!

Elegem lett a gébekből

Éreztem, nem szabad tovább várnom, eljött az ideje, csalit kell váltanom. Mondanom se kell, míg a giliszta felfűzésével foglalkoztam, Máté már a harmadik bucóját terelte a part felé.



Szomszédom jól szelektált

Nem is haboztam sokáig, lendítettem is a botom, bízva valami gébnél értékelhetőbb fogásban. Persze, tudom, ő se annyira haszontalan hal, hiszen a hideg téli hónapokban, mikor menyhalazni járunk, nagyon sok esetben ezek a tarka halak a legjobb csalik, de most nem volt ennyire felhőtlen az örömöm, lévén se tél, se hideg, se menyhal.

Egyik horgomon továbbra is csontik mozgolódnak (csak azért is), míg a másikon a mázlista szomszédtól kapott „tuti” giliszták igyekezték a halak figyelmét felkelteni. A kapások azonban nálam és Máténál is megszűntek, így jobbnak láttuk, ha pakolunk, hiszen az idő is későre járt, holnap pedig jönnek a munkával töltött (csodás) hétköznapok. A víz már nyolc fokos volt ugyan, de ezen az estén a keszegek és a márnák nem erre keresték a táplálékot. Legközelebb talán jobb lesz!

Képek forrása: Dj Alan, Ördögh Máté, Figura, Internet

DUNAI JÁSZOK ÉS A BAJSZOS

Ismét a fővárosi szakaszon igyekeztünk valami kis finomsággal kedveskedni uszonyos barátainknak, ha kapókedvükben lesznek. Őszintén bevallom, nem számítottam nagy sikerre, hisz tudjuk jól, hogy ezen a részen inkább a magas vízállás a nyerőbb, de nincs mit tenni, nekünk csak ma volt egy kis időnk hobbink hódolására.

Alig múlt el reggel nyolc, máris a parton voltunk - ami nem mondható túl korai kezdésnek – és ha már ilyen szépen sütött a nap novemberben, akkor ki is használtuk, hiszen nem biztos, hogy lesz még idén ilyen szép időnk.

Ha a folyás irányát vesszük alapul, akkor Lajos ült az első helyen, rakós készséggel,...

...majd a bátya következett egy pickerrel.

A harmadik helyre Rafi barátom ült le, egy lágy feeder bottal, majd a sort én zártam.

Nem ültünk le túl távol egymástól, hiszen ha egy sávot sikerül koncentráltan megetetnünk, akkor ez a rövid horgászat is lehet nagyon jó.

Lalinak sikerült hamar összeraknia a szerkót, és a feneket is kitapogatnia maga előtt, így együtt kevertük az etetőanyagot. Mikor mindenki kész lett, jöhetett pár alapozó gombóc, majd a várakozás.

Kapásra várva

 Az első negyedóra lassan és nagyon csendesen telt, így idejét láttam újra csalizni és a kosarat is megtömni. Ahogy a botot a kezembe vettem, éreztem, hogy a szerelékem nem akart velem közreműködni, hiszen sikerült valami akadóba sodródnia. Hát, mit mondjak? Nem kezdődött túl jól a horgászat, de a Dunán ez bármikor benne van a pakliban.

Mire újra szereltem botom, Lajosnál megjelent az első éhes hal. Mondanom se kell, nem dobtam be a cuccom, helyette mentem fényképezni, hisz még nem sokat rakózott folyóvízen, így képeket akartam róla készíteni, legyen mivel büszkélkednie a téli hideg estéken, nézegetve a megörökített emlékeket.

Gumija kicsit nyúlt, ami még izgalmasabbá tette a küzdelem pillanatait. A fárasztás közben kiderült, hogy a csalijára egy igazi dunai sodrófa éhezett meg. Néhány kitörés után elfáradt, és hagyta magát, hogy a merítőbe terelje Lali. 

Bajszos a merítőben

Sajnos nem annyira éles a kép

Dunai pikkelyes

Élmény volt a fárasztása

Na, ebben a pillanatban mindenki elkezdte legszebb horgászkalandjait szőni. Magamról nem is beszélve, hisz én ültem a sor végén, így bízhattam a sikeres napban. Meg is legyintettem botom, de csak finoman, figyelembe véve a közeli etetési sávot.

Alig telt el pár perc, Péter szisszent fel egy jobb kapásnak köszönhetően. Mire odafigyeltem, már csak azt láttam, ahogy görbül a botja, és fárasztja horgára akadt halát. Ennyire jól kezdődik ez a nap? Szuper! Már nyúltam is a fényképezőgépem után, majd ismét kattintgattam párat, mert szerencsére volt miről. 

Mit rejt a háló?

Igazán szép, 1, 76 kilógrammos jaszkó

Irány a mélyvíz

C&R

Adrenalin hiányban nem szenvedtünk, ezért még jobban koncentráltunk. Árgus szemekkel figyeltük botjaink spicceit, Lali pedig a lassan sodródó úszójának pici antennáját.

A fényképezéssel eltöltött hosszú idő miatt ismét friss csalizásra adtam a fejem, melyet gyorsan végre hajtottam, és már repült is vissza a szerelékem a vízbe. Miközben spiccem rezdülésére vártam, fél szemmel konstatáltam, hogy Rafi barátomat összehozta a sors egy igazi folyóvíz szörnyeteggel. Ebben a pillanatban elkezdtem aggódni. Mi lesz, ha beállnak tömegesen az etetésre a gébek? Neeeeee! Nem akarom!

A géb miatt nem kellett a féken lazítani

A sorsnak, vagy bárminek is köszönhetően, de Lalinak kapása volt. Mire oda értem, már a fárasztás utolsó periódusa zajlott, mikor tolta hátra a rakóst és rövidített. 

Ezúttal egy jaszkót fogott itt, a parti sávban.

Hibátlan, szép jász

Mérlegeléskor derült ki, hogy egy kicsivel kisebb, mint az előző, amit Péter fogott, melynek súlya 1,76kg volt. 

Miután őt is visszaengedtük, ismét botom mögé ültem. A csendet egy újra dobással akartam megtörni, de ismét leakadtam, így a könnyen kitekert damilomra egy új szereléket készíthettem.

A gyors kezdeti sikereinket hamar felváltotta a csend és a rezzenéstelen spiccek bámulása. Lajosnál se hozott eredményt az újra etetés, de az se, ha néha meg-megtartotta a szerlékét, vagy akár úsztatta. A nap még kellemesen sütött minket, de mit bántuk volna is, ha a bandázó jászokból sikerült fogni még párat. 

Sajnos nem így lett, ezért nem maradt más, mint a pakolás és közben a napi peca elemzése.

És mi a horgászatunk summája? Én voltam a mai nap a sereghajtó, de remélem, hogy legközelebb már szerencsésebb leszek.