ELSŐ DUNAI HARCSÁM TÖRTÉNETE!

Egy adag epres és egy másik, sajtos etetőanyaggal az egyik kezemben, hátamon a táskával sétálok át a hídon, mikor hirtelen bevillant a kép, a bal mancsomban összefogott botokra pillantva, hogy ugye nem?! Most is? Ezt nem hiszem el, ismét otthon hagytam a feeder botom spicceit! Hogy lesz ebből horgászat?

A bejegyzésemből ez is kiderül és persze az is, hogy miképpen sikerült kiló feletti dévéreket fognom, és hogyan tereltem partra életem első hat szakállas ragadozóját.

Mit ér a bot, a legérzékenyebb tagja nélkül?

GYEREK FEEDER KUPA MACONKÁN!

Kora reggeli érkezés, álmos gyerek és szülői arcok voltak láthatóak a Maconkai-víztározó partján gyülekezett tömeget végig nézve.Talán ezek a pillanatok jutnak elsőre eszembe, ha a múlt hétvégi horgászverseny reggeli momentumaira gondolok vissza. A következő jelenet talán az, amikor elkezdődik a köszöntő és egybegyűlik a huszonhét nevező, plusz a kísérők.

 

Anyukák, apukák, nagypapák és testvérek, hogy a sorsolás előtt a verseny szabályait, a felmerülő kérdéseket vagy a szabályzatban esetleg számukra nem egyértelmű részeket újra átbeszéljék.  Lassan én is ébredeztem, talán a két bőrönd is eltűnhetett a szemeim alól, amit az alig három óra alvásnak köszönhetek. Jelen helyzetemben ez nem nagyon zavart, mert nem én voltam a fókuszpontban, hanem a gyerekek. Ezeket a tényeket figyelembe véve elővettem fényképezőgépemet és a kis lyukon át igyekeztem megörökíteni a nap eseményeit és legalább az egyik szemem eltakarni, míg tart a táskás időszakom. Na, de térjük vissza a versenyhez.

Nem csak én, ők is a hajnali napsütésben sütkéreztek

A köszöntőt követően kezdődik az eligazítás

Korán indult a nap, ...

...mindenki koncentrált.

Hamar kiderült, hogy ki hova fog...

...ülni a parton a verseny ideje alatt.

A halőrháztól sétálva közelítettem meg a partszakaszt, ahol a fiatalok már serényen rámoltak, keverték csalogató etetőanyagaikat és még hosszasan sorolhatnám. 

BAJNOKOK A PARTON 2. (VIDEÓ)

Jó idő és a gondozott tó látványa fogadott minket, benne rengeteg ponttyal. A sikeres szerepléshez egy jól működő taktikára volt szüksége a Halmágnes Team-nek, hogy dobogóra állhassanak fel a verseny végén. Tudjuk, a horgászatban a szerencsére is szükség van, amiből szintén nem szenvedtek hiányt a csapat tagjai, ennek is köszönhetően elég hamar jelentkeztek az első kapások, vehemens kirohanásokkal megspékelve a fárasztásokat.

Rég jártam itt, de jól emlékszem erre a táblára

Irigylésre méltó fogás!

BAJNOKOK A PARTON!

Tőlem szokatlan, hosszú útra pakoltam be táskám Miki barátom autójába, hogy a város zaját és a vén folyamot magunk mögött hagyva, egy igazán színvonalas horgászverseny helyszínére igyekezzünk. Bátran állíthatom, mindkettőnkben benne volt a megmérettetés miatt a drukk. Nem nagyon emlékszem már rá, hogy mikor éreztem utoljára ezt a fílinget, de jó volt. 

Szerencsére nem kellett sokat autókázni mire Rétimajorba érkeztünk. Oh, azok a régi szép idők, mikor rendszeresen jártunk ide télen, hogy a karácsonyi menühöz friss halat vigyünk haza, illetve a másik indok, amire emlékeztet, azok a jó hangulatban eltöltött baráti pecák. Ezek a horgászatok voltak általában az évzáró baráti happeningek akkoriban.

Mint látható, a horgászatban is nagyon eredményesek

Na, de nincs több időm nosztalgiázni, hiszen sorra érkeztek a meghívott vendégek és a reggelit, majd a sorsolást követően mindenki a partra igyekezett, hogy mihamarabb elfoglalja a helyét és előkészüljenek a versenyre.

ÚJRA A DRÁVÁN!

Most valami igazán figyelemfelkeltő bekezdéssel kéne előrukkolom, hogy itt tartsam mindenkinek a figyelmét a bejegyzésemen. Ezt nem teszem meg, mert a Dráva partján töltött kilenc nap alatt nem sikerült „Big fish-t” fognom, pedig milyen jó lett volna, persze hamar kijelenthetem, pikkelyes lett a kezem és örömöm is leltem a fogásaimban. Partra terhelhettem kedvenc halam és az arany hasú pikkelyesek közül is, tehát elmondhatom, hogy nem volt betlis a túra, ha ez csak és kizárólag halfogás szempontjából nézzük.

Mivel az idei évben nagyon sokat dolgoztam, kicsit másképpen készültem az idei túrára. A horgászaton túl sok pihenés és az új gépemmel való ismerkedés voltak a főbb céljaim. A siker érdekében a gyakran eredménytelen nappali horgászatokat több alkalommal próbálkoztam felváltani éjszakaira, hátha bátrabban táplálkoznak majd az uszonyosok, sokszor még a helyszínt is megváltoztattam. Mivel az új fényképezőgépem a túra indulása előtti napokban tudtam megvenni, nem volt rá alkalmam, hogy itthon teszteljem, ezért aztán maradt hát az éles bevetés. Ezt figyelembe véve ez a bejegyzésem inkább egy képes beszámolónak tekinthető, néhány szavas vagy mondatos kiegészítésekkel, de szerintem semmit nem von le az értékéből.

Egy egész nyarat el tudnék így viselni a Dráva partján!