2015. április 18., szombat

AZ UTOLSÓ NAPOK!


Szíveket megdobogtató a Dráva látképe
Már csak pár hét és újra a festői környezet, illetve István vendégei leszünk barátaimmal a titokzatos, gyors folyam partján, a Dráván. Lassan egy éve, hogy ott jártunk, de azóta is sokszor eszembe jut, mert sok jó és pár borzasztó élmény is mélyen megragadt bennem. Igen, volt rossz érzésem is, de ez is hozzá tartozik az igazi kalandtúrákhoz, nem csak a jó.
Pár hete találkoztunk Sanyával és Marcival, hogy megbeszéljük, mire lesz szükségünk az idei túrán. Ki mit hoz, hogy ne legyenek felesleges cuccaink, elvégre ma már senki nem megy nyaralni pótos IFÁ-val, hogy mindent el tudjon magával vinni. Miután hazajöttem, ismét átnéztem a képeket, amiket Marci gépével kattintgattunk és arra gondoltam, írok egy bejegyzést, amiben ezeket a képeket használom fel. Amolyan hangolódás képpen. A történet apropója, hogy a felvételek többsége pont nem olyan, amit az ember szívesen mutogat magáról, de most mégis kivételt teszek. Miért? Jó a kérdés! Nem az imázsközpont javasolta, illetve az önéletrajzomba se raknám bele, de ez is én vagyok. Szerintem érdemes lesz velem tartani.

2015. március 31., kedd

FAGYOS PONTYOK


Sejtelmes, titokzatos kép fogadott a tavon, amikor elsőre rápillantottam. Rég nem jártam már állóvízen, ezért örömmel konstatáltam, hogy a fővárosi Duna parton gyakori szürke betondzsungel helyett most végre természetesebb környezet tárult élem, függetlenül attól, hogy az évszaknak köszönhetően a nádasok még nem zöld színben pompáznak. Felszereléseinket egy stég mellett várakozó csónakkal vittük át a kiszemelt horgászhelyünkre, majd az első kör kipakolása után (míg a többiekre várunk), nekiálltam összeállítani a felszerelésem. Miközben feeder botom darabjait toltam egybe, észrevettem, vendégünk érkezett, egy szép, hófehér hattyú társaságában. Egészen közel jött a csónakhoz és a stéghez, még a kamerámba is belenézett.

Már közeledik felénk, mert...
...nagyon barátságos és érdeklődő volt
Kellemes nyugalom és tisztaság mindenhol, sehol a nagy uszályok vagy személyhajók által generált hullámok, sem parton hagyott szemétkupacok.

2015. március 7., szombat

HALTARTÓ HELYEK KERESÉSE A DUNÁN

Te atya ég! Nem vagyunk normálisak! Ezek a jelzők jutottak elsőre eszembe most, hogy újra átgondoltam múltkori napunk eseményeit, amit Jankovics Krisztián barátommal töltöttünk el a Duna parton. Miért? Mert hordtunk köveket, fákat, de arra is volt példa, hogy másznunk kellett. Ha ez nem lenne elég, barátom alig három hetes iPhone telefonját hagyta ott a parton a kövek között, amit a srác... 

Elég barátságtalan és veszélyes

Az eseményekben és az izgalmakban eltelt pár óránk itt koránt sem ért véget, de talán kezdjük az elején. 

2015. február 28., szombat

SZERELMEIM, A KESZEGEK!

Figura horgász
I love Bream!

Miért éppen dévérkeszeg? Mit szeretek benne? Mi bújik meg a vonzódásom hátterében? 

A mostani posztomban szeretném kicsit beavatni olvasóimat ezekbe a miértekbe. Kettőezerben, mikor újra elkezdtem horgászni, barátaimmal elég sok tavon megfordultunk az országban, azért, hogy kellemesen eltöltsük az időnket, vagy fogjuk egy-két szép halat. Néha versenyeken is elindultunk, de leginkább amatőr módon próbálkoztunk csak a magunk szórakoztatására, hogy ki tudjunk kapcsolódni a fárasztó hétköznapok után. A legtöbb tavon leginkább a ponty, az amur és a rablóhalak telepítését szorgalmazták, valósították meg, elvégre a legtöbb hazai horgász kedvenc halai ők lennének.


Sok horgász kedvence a ponty

Hosszú éveken át barangoltam sorra a tavak partjain, keresve...

2015. február 22., vasárnap

REKORD KESZEGEIM!

Talán bátran kijelenthetem, hogy a ritka alkalmak egyike az, amikor kimegyek horgászni, és az első bedobástól számítva tíz percen belül kapásom van. A fotózást és az újra csalizást követően ismét megmozdul a botom spicce, horgomon immár egy kisebb, mindössze 48 centiméteres, több mint két kilós dévérkeszeggel. Hát persze, az első bronzszínű halam nagyobb volt, de ne rohanjunk ennyire előre, essék pár szó az előzményekről is.

Minden jó összetevő belekerült

Sajnos az élet nem annyira egyszerű, mint az szerettük volna, ezért sötétedés előtt érkeztünk meg a vízpartra, ahol gyorsan összekevertem a búzával és kukoricával dúsított etetőanyagot, majd a botom szétnyitottam, megtömtem etetőkosaram finom falatokkal, horgomra friss csonti csokor került, és már repült is a vízbe szerelékem. Épphogy csak kicsit raktam rendet magam körül, mikor az első kapás...