ELSŐ DUNAI BRINGÁS KALANDOM

Egyik reggel kerékpárral indultam a fővárosi szakasz egy számomra még szinte teljesen ismeretlen területére horgászni. Az első utam során nem akartam nagyon eltávolodni a HÉV vonalától, azzal az elgondolással, hogyha ha valami gikszer lenne a bringámmal, még legyen esélyem hazajutni egy nagyobb szakaszon tömeg közlekedés használatával is, mert nem érezném túl viccesnek, ha több, mint tíz kilométeren át tolnom kéne hazáig a horgászmotyókkal felpakolt drótszamarat.

Reggel kitoltam az ajtón a zsúfolásig terhelt kétkerekűt, és ekkor rögtön azt éreztem, ez túlzás. Ekkora tömeget nem fog elbírni ez a két vékony kerék és a felni (mondom ezt úgy, hogy a nyeregben se voltam még akkor). Ez a szerkezet nem a nagy terhek cipelésére lett kitalálva, ezért újratervezés következett. Egy feeder, a kamera (és állványa) került le a csomagtartóról, majd az oldaltáskából is pár kiegészítő. Nincs mese, ezek otthon maradtak.

Az első párszáz méter után is érezhető volt, jó döntést hoztam, mert több cuccal már nem bírt volna el a szinte virsli-vékony gumi, meg az alu felnik.

Hamar a partra értem. Ismerkedtem az út területtel, miközben a lehetséges horgász részeket kerestem.

Hangulatos erdős rész

Első lehetőségnek egy spori által javasolt kis ruganyt kerestem fel, ahol letámasztottam a bringám, és felszabadítottam a temérdek felszereléstől. Szinte hallottam, ahogy felsóhajtott a „canga kanca” a megkönnyebbüléstől.

Fenekező botomat hamar felszereltem, majd miután horgára három szem csontit tűztem, már repült is a rugany vége alá a végszerkó a csendesebb részre, ahol nem hömpölyög a víz annyira.

Kicsit vad a környezet, de nem bánkódtam miatta

Kapásra várva

Szerencsére nem kellett sokat várnom az első kapásra,...

ÚJRA A NYEREGBEN

Sokan gondolják azt, hogy a horgászat könnyű sport, hiszen nem kell hozzá sok eszköz, csak egy bot és még néhány kacat. Hát, kérem szépen, akkor azok figyelmébe ajánlok pár pecást, akik nem ritkán egy egész kombi autót is meg tudnának tölteni a felszereléseikkel és a kiegészítő motyókkal. Na, de mindenki a saját háza táján sepregessen. Lássuk, én mit csinálok.

Már nem sok szabad hely maradt a kocsiban

Az utóbbi időben szinte mindig tömegközlekedéssel közelítem meg a vízpartot, ezért igyekszem minimalizálni a horgászathoz nélkülözhetetlen felszerelések mennyiséget, ha ismerem az aznapra kiszemelt helyet és adottságait.  

Ritkák azok az alkalmak, mikor leszállok a buszról, villamosról, és pár lépés után már a kiszemelt részen vagyok. Persze, ezeket a frekventált pályákat nem is szeretem annyira a nagy zaj miatt. Tehát marad a néha több kilométeres séta a sok felszereléssel, ha nem sikerül leredukálni a feleslegesnek vélt dolgokból eleget.

Pár hónapja azon morfondíroztam, hogy elő kéne vennem szinte feledésbe merült bringám, a több mint három éve rárakodott port is le kéne pucolni, és majd ha működőképessé vált, hadba fogni. Idestova lassan húsz éve is van már annak, hogy utoljára a nyeregbe pattantam, és nem a boltig tekertem el vele. Hát, az nem ma volt.

Első utam barátomhoz vezetett, egy műhelybe, ahol szinte csodájára jártak a retro kerékpáromnak. A gyári váz, kormány, fék, de még a váltó is a futószalagon rászerelt francia darab volt. 

Ha piros, akkor tilos! Az első közlekedési lámpám menet közben

Furcsa érzés volt ismét nyeregben lenni, és tekerni a mókuskereket, mert karbantartás hiányában bármi közbe jöhetett volna az út közben, de szerencsére nem történt semmi extra, leszámítva a tucatnyi élményt, amik között voltak szépek és csúfosak is. 

Régi sérülések nyomai a kormányon. A történet vége műtét és gipszelés volt

Tehát Peti átvizsgálta a szamarat, és a következő kérdéssel állt elő: - Mi a...

BÉKÉS KONTRA RAGADOZÓK

Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy szeszélyes az időjárás, szinte teljesen kiszámíthatatlan. Aki pontosan tudna előre jósolni úgy, hogy az meg is valósul, annak lottóznia kéne. Napokig kellemes napsütéses órákat élhetünk meg, majd hirtelen annyi eső esik rövid idő alatt, mint normális időszakban egy-két hónap alatt. A változó légnyomásról és a szélről már nem is beszélve. Teljesen rapszodikus.

A blogomon most lezárt szavazatokból egyértelműen kiderült, hogy a voksolók 42%-a nem szeret szélben vagy viharban horgászni. Második helyen holtversenyben a tartós vagy heves esőzés és a fagy végzett, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a tikkasztó kánikulát jelöltétek.

Érdekes vagy sem, de ami engem a legjobban bosszant horgászat közben, az a szél és az erős vihar, ami a szavazók többségét is, függetlenül attól, hogy úszós, vagy fenekező módszerrel horgásznak-e.

Köszönöm, hogy szavaztatok.

Itt az ősz, és ilyenkor igazán érdemes tovább horgászni, nem a pincébe vagy a garázsba pakolni horgász felszereléseinket, hiszen gyakran ilyen tájt lehet nagyobb példányokat fogni a békés halak közül, és a rablóhalas szezon is most indul. 

Őszi horgászat, lenyűgöző színekben

Paduc és csonti a horgon

A folyóvizek sodrófája

Ritka dunai fogásom

A következő kérdés merült fel bennem ezzel kapcsolatban:

Ha időd engedi,...

EGY GYORS HAJNALI ÚSZTATÁS A DUNÁN

Alig több mint két és fél óra alvás után, az éj leple alatt igyekeztem ki az Öreg Hölgy, azaz a Duna partjára horgászni, hogy még ki tudjuk használni barátommal a legjobb időszakot, ami a várható kapásokat illeti, mielőtt beindul a nagy élet. Bár ha az éjszakai járatra visszagondolok, ott is volt élet. Jobbra-balra dőlve aludtak az emberek a bulikból haza igyekezve, a buszon zötyögve, kivéve azokat, akik még ébren voltak, beszélgettek.

Ahogy a rakpartra értem hajnali három óra harminc körül, megakadt a szemem, hiszen nem mindennapos, hogy ilyen idő tájt (vagy egyáltalán bármikor) lássak itt egy megvilágított asztalt, rajta kicsi tükröt, ahol egy hölgyet sminkeltek. Felmerült bennem, itt forgatás lesz, akkor aztán annyi a nyugodt horgászatnak. Körbenézve azt vettem észre, sehol a közvetítő kocsi, a kamera, de a stáb se. Csak ők hárman voltak, a színésznő vagy modell, a sminkes és még egy rendezőszerű emberke, de mit is érdekelt engem, hiszen ebből kiderült, nem lesz nagy hangzavar, nyugodtan lógathatom majd a csalijaim.

Ébredezik a város

A kiszemelt sóderos parton már volt egy kolléga, aki hajnali három óta fenekezett, és a dunai horgászok apró, de falánk rémei közül fogott csak párat. Szerintem a géb csak télen hasznos, mikor menyhalazni szoktunk, mert nagyon jó csali, imádják a menyusok, meg a többi ragadozó is. 

Ebben a koromsötétben nemigen láttam még semmit, az úszómat is nehéz látási viszonyok mellett voltam kénytelen kisúlyozni, hosszú percek alatt. Mire végeztem, már Máté is leért, aki a lehetőségeinket mérlegelve azt tanácsolta, hogy menjünk egy másik szakaszra, ma nem lesz ez a hely annyira jó. Régi motoros már a dunai horgászatban barátom, iszonyatosan sok tapasztalattal rendelkezik, így egy percig se vitattam döntését, és elkezdtem pakolni.

Így már azért könnyebb lesz szerelni

Az új (szintén sóderos medrű) helyszín nem volt messze, ami nem véletlen lett kiszemelve, hiszen ilyen adottságú aljzaton akartuk felcsalizott horgainkat bevetni, ...

ÜNNEP ÉS KÖLTÖZÉS

Igen! Ez az! Te most a Figura horgász blogján vagy. Üdv!

Kicsit megváltozott a köntös, ugye? Én is szerettem a régit, de úgy gondoltam, itt az ideje a változásnak. Hosszú tesztelések után jutottam el ide, mire a végleges, most látható dizájnt megtaláltam, de szerintem… jó lett. Tudom, ez elég nagyképűen hangzott, de ha nem így lenne, nem mutatnám meg. Lesz még majd pár változtatás, ami reményeim szerint még kezelhetőbbé és barátságosabbá, illetve mobiltelefonon követhetőbbé teszi az itt eltöltött perceidet.

Hosszú idő után lecseréltem a blogom témáját, hátterét és URL címét is

El se hiszem, hogy már öt éve annak, mikor első bejegyzésemet írtam a blogomra. Abban az időben, mikor regisztráltam, nem voltak hosszú távú terveim, sőt, olyan célom se volt, mint amit az állásinterjún kérdeznek: „Mik a későbbi tervei, három, öt vagy tíz év múlva?”

 

Az alapötletet az adta, hogy elkezdtem a fővárosban az élő Dunán horgászni (tettem ezt mindazért, mert nagy keszegeket, mi több, lapátdévéreket akartam fogni) és a vén folyam messze híres a sok és gyakorta termetes halairól. A „termetes” és a „sok” szubjektíven értendő, és igen, helyesbítenék, azért itt se fenékig tejfel az élet. Rengeteg tényezőnek kell klappolnia, hogy sikeresek lehessünk, de ezt most nem részletezném, talán majd máskor.

Tudom, hogy vannak nagyobbak is, ezért sem adom fel

Térjünk vissza oda, hogy miért is vágtam bele a fejszém a blogolásba. Hosszú évekig szinte az egész országot bejártam,...