Én is, mint sokan mások, gyerekkorban szerettem bele a
horgászatba és jártam a tavakra, illetve a Kis-Duna partjára. Ahogy nőttem, a
sok elfoglaltság mellett picit háttérbe szorult szeretett hobbim. Mikor
kettőezerben újrakezdtem, vizsgáznom kellett, de utána újra elfogott az a boldogság, amit kicsiként éreztem.
Szerettem a horgászboltba járni, Imiéket faggatni, mit és hogyan érdemes csinálni.
Jártam Dénesbá előadásaira, ahol Nigróval megbeszéltünk egy közös pecát, vele így barátkoztam össze. Szerintem nagyon jó, ha nem egyedül, hanem
baráttal vagy barátokkal járok le a partra.
Teltek-múltak a szürke hétköznapok míg egy alkalommal más játszódott le, mint vártam. Az történt, hogy a partner
cégünknél jártam és ott megismerkedtem az akkori logisztikai osztályvezetővel, Rácz Józsival. Az
események és az élmények rögtön felpörögtek, egyik horgászat váltotta a
másikat, nem törődve azzal, hogy két óra alvás után indultunk Tiszaújvárosba
vagy Bokodra, mert az ilyen hideg téli hónapokban, mikor be vannak fagyva a
tavak, lehetetlen horgászni más helyeken csak itt, de ha hajt a vágy, hát menni kell.
 |
A téli időszakban remek lehetőségekkel kecsegtet a hőerőműből távozó
meleg víz, bár Tiszaújvárosban ezt nem mondhattuk el a nap végén |
 |
Bokodon volt olyan alkalom, amikor törpefogó versenyt csináltunk magunk között, annyira nem evett a hal |
 |
Persze mindig vannak kivételes esetek |
Az erőmű kifolyójához több alkalommal is ellátogattunk, bízva
valami jó fogásban és függőségünk csillapításában. Persze ha párjaink
véleményét kéne leírnom, az egyszerűbb lenne, mert ismeretlenül is közös
véleményen voltak:- Nem vagytok Ti normálisak!
Ugye ismerős mondat. Volt benne igazság, ezt mi is
beláttuk, de hajthatatlanok voltunk. Olyan szituáció is előfordult, mikor
hajnali fél háromkor találkoztunk az egyik...